Star Wars: Skywalker kora – A csillagközi saga nem túl dicső vége

Ahogy azt két évvel ezelőtt is megjegyeztem: a SW-rajongóknak mindig is az eredeti trilógia lesz a mérvadó, ami összehasonlítási alapot képez a később megjelent filmekkel. Az előzménytrilógia finoman szólva sem érte el a kívánt hatást, a 2015-ös Az ébredő erőben azonban már pislákolt némi remény – ezt viszont a két évvel később megjelenő Az utolsó Jedik szépen ki is ölte. Az aggodalmakat tekintve a trilógia befejező részétől sokan talán már semmi extrát nem vártak, csak egy tisztességes befejezést. És, hogy megkaptuk-e ezt? Igen is, meg nem is.

J.J. Abrams annak idején kétségkívül nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta az új Star Wars-filmek rendezését, és minden bizonnyal azzal is tisztában volt, akárhogy is alakítja a szálakat, maradéktalanul nem tudja kielégíteni mindenkinek az elvárásait. Egyebek mellett ez annak is köszönhető, hogy a Star Wars mint franchise szép lassan elveszítette lényegi mivoltát. Az első és második trilógia, valamint az egyes szériák részei között eltelt annyi idő, hogy a rajongók éhezve várták a következő kalandokat. Az új Star Wars-filmek azonban futószalagon érkeztek: öt év alatt le is tudtuk a trilógia minden részét, miközben volt egy Zsivány Egyes és egy Solo Star Wars-történet. Lehet, hogy a rajongók dúslakodtak a bő termésben, de a készítők ezzel pontosan azt érték el, hogy kiölték az emberekből a várakozás izgalmát. A trilógia befejező része így nem tudta azt a meghatározó jelentőséget képviselni, amit eredetileg kellett volna.

A Skywalker kora eleve magában hordozza a befejező részek átkát, hiszen pontot tenni egy széria végére úgy, hogy mindenki elégedett legyen, szinte lehetetlen feladat – annak ellenére is, hogy azért látszik Abrams igyekezete. Egy régi új főgonosz bevonásával próbálta menteni a Brian Johnson keltette káoszt, ami bár a nosztalgiafaktornak használt, a kreativitást azonban teljesen nélkülözte.

A majdnem két és fél órás játékidő ellenére a cselekményen fénysebességben haladunk végig, megismerünk egy csomó új helyszínt és karaktert. Ennek a pörgésnek köszönhetően a néző figyelme egy percre sem lankad, a film pedig folyamatosan magyaráz, néha viszont már szájbarágósan teszi mindezt.

Akadnak azért pozitívumok is: a vizuális effektekkel abszolút semmi gond nem volt, ahogy az előző részekben, ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek rájuk. Jó pontnak számít, hogy különféle lények megalkotásánál nem a manapság használatos számítógépes megoldásokat használták, hanem a régi trilógiára jellemző „gumibábus“ látszatot vitték tovább. A látványos megoldások mellett a poénos részek is jól működtek, különösen C-3PO tündökölt ezen a téren. Abrams ügyesen oldotta meg Carrie Fisher halálának problémáját is, a korábban fel nem használt felvételekből származó jelenetekkel gazdálkodva tisztességesen sikerült megoldani az ő szálát.

A Reyt és Kylo Rent alakító Daisy Ridley és Adam Driver ezúttal is kiemelkedőt nyújtott. Bár utóbbival, mint a sötét oldal kíméletlen hadurának megtestesítőjével, sokáig nem voltam kibékülve, de beláttam, hogy nem kis tehetség rejtőzik benne. A főbb szereplők közül még Oscar Isaac tudta magát valamelyest megcsillogtatni, John Boyega (Finn) viszont ezúttal árnyaltabb volt kollégáival szemben.

A Skywalker kora ugyan a legtöbb kérdésre választ ad, viszont annak súlyát, hogy egy trilógia, sőt egy hosszú évek óta húzódó mesebeli történet lezárását látnánk magunk előtt, nem sokszor érezhetjük át. Van néhány libabőrfakasztó jelenet, de ez még kevés az üdvösséghez. Magában a film szórakoztató élményt nyújt, a rajongóknak semmiképp sem érdemes kihagyniuk a repertoárjukból, hisz senki sem tudhatja előre, hogy J.J. Abramsnak kit sikerül meggyőznie és kit nem.

(tt)