Süteményillatban Varsányi Mari színművésznővel

camera

1

Süteményillatban Varsányi Mari színművésznővel

Békés ünnepeket... 

Megosztás

Mennyei illatok szálltak szerte a lakásban, amikor beléptünk. A konyha felől áradtak, ahol a színésznő éppen karácsonyi mákos süteményt sütött. Gondosan keverte a citromleves cukormázat, a tészta tetejére csorgatta, gazdagon meghintette szárított gyümölccsel, majd az erkélyre vitte hűlni. „Remek ez az erkély” – mosolygott Varsányi Mari – „Ilyenkor, télen olyan, mint a második hűtőszekrény”. A sütemény valóban percek alatt kihűlt, mi pedig az eredeti festményekkel teli, tágas nappaliban - Dúdor István, Kopócs Tibor, Jacsmenyík József, Barta Gyula alkotásainak társaságában – az ünnepeket idéztük meg a Komáromi Jókai Színház színésznőjével.

Bözsi néni csodálatos süteményei

– Sokat süt karácsony előtt?

„A sütés nem megy annyira, és nem is szeretek sütni. Ezt valószínűleg anyukámtól örököltem, mert annak idején ő is hadilábon állt a sütéssel. Mindig a szomszédban, a nagynénim készítette karácsonykor a süteményeket. Imádok főzni! Rengeteg szakácskönyvem van, de magam is kitalálok ételeket. Ezt a karácsonyi mákos süteményt a hagyományos mákos bejgli helyett ajánlanám”.

– Otthon, a régi füleki karácsonyokon, milyen sütemények sorakoztak az asztalukon?

„Hagyományos kalácsok és sütemények. Anyukám a kelt kalácsokat tudta nagyon jól csinálni, a túrós, a lekváros meg a kakaós buktát. Én is próbálkoztam vele, de bevallom, nem sikerült. Így azután kelt kaláccsal hosszú évek óta nem próbálkozom. És ott volt a zserbó! Egyszerű sütemény, anyukám még meg tudta sütni, de a nagybetűs süteményeket mindig nagynénim készítette. Isteni volt a citromtortája és milyen fantasztikus diótortát sütött! Emlékszem a félbarna süteményére. Kakaós volt az egyik fele, vaníliás a másik. Valahogy úgy vágta fel, hogy egy szelet süteménybe barna és fehér rész is jutott. Különleges volt a csokoládés öntete. Nekem egyszer sem sikerült úgy. Remek női szeszélyt sütött, és volt egy suhajda nevű, mignonszerű csokoládés-diós süteménye. Amikor anyukám Komáromba jött hozzánk látogatóba Fülekről, természetesen süteményt is hozott, és mindig úgy adta át, hogy Ezt a Bözsi néni csinálta. Majd mély áhítattal átadta a csomagot.”

– Leírta Bözsi néni receptjeit?

„Akkor még nem érdekeltek a sütemények titkai, csak enni volt jó a kész édességeket. Igazából főzni sem tudtam; anyukám úgy engedett el a nagyvilágba, hogy talán három dolgot tanultam meg elkészíteni. Gimnáziumba jártam, ott volt a magam kis világa. Anyukám azt mondta: Megtanulhatnád, de van idő. Fogsz te még sütni-főzni éppen eleget. És milyen igaza lett! Amikor az ember rászorul, mindent megtanul sok mindent.”

– Idén karácsonykor mi lesz a menü?

„Még nem igazán döntöttem el. Pulyka biztosan lesz, mert két évtizede minden évben van. Egyszer kimaradt karácsonykor, és nagy csalódás volt az egész családnak. Van egy jól bevált amerikai receptem. Nagyon finom. Áfonyás mártással készült pulyka. Mostanában sűrűn sütök halat, a férjemnek ugyanis magas a koleszterinszintje. Az utóbbi fél évben felfedeztem, hogy lehet kapni mélyhűtött fogast. Az egyik legfinomabb hal! Nincs intenzív hal íze, isteni ételeket lehet belőle csinálni. A múlt hónapban háromszor ettünk fogast. A karácsonyi káposztalevesbe pedig erdei vargányát, aszalt szilvát és birsalmát teszek majd. Van egy kedves kofa a piacon, akitől az erdei gombát veszem. Húsz éve ismerem, mindig nála vásárolok.”

Theiresziász, a vak jós szerepét tanulja

– Nemcsak a karácsonyra készül, hanem egy új szerepre is a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadán. Czajlik József rendezi az Antigonét, melyben Theiresziász, a vak jós szerepét kapta. Egy különös figurát játszik majd a január közepén bemutatásra kerülő előadásban, aki egyszer férfi, máskor nő képében jelenik meg az emberek előtt.

„A mi előadásunkban női mivoltában látjuk őt, de a szerepnek nem is ez a lényege, hanem az, hogy Theiresziász jós, és előrevetíti Kreónnak, hogy hibás lépései miatt milyen szörnyűséges sors vár rá. Theiresziász szeretné jobb belátásra bírni a királyt, el akarja érni, hogy a döntését megváltoztassa. Az előadásból kiderül, hogy ez sikerül-e neki. Színésznőként először dolgozom Czajlik Józseffel. Annak idején, amikor az Amadeus című vizsgaelőadását rendezte a színházunkban, a segédrendezője voltam. Nagy vártam, hogy egyszer színésznőként is együtt dolgozhassak vele.”

– Gárdonyi Géza A bor című zenés falusi története decemberben elérte a bűvös ötvenes szériát. Magyarországi színikritikusok dicsérik, vendégszerepeltek Bécsben és Budapesten, Kisvárdán fődíjat nyertek az előadással. Érezték a premierkor, hogy benne lehet az ötvenes előadásszám ígérete?

„Amikor az előbemutatót tartottuk Dél-Komáromban, a Monostori Erőd Szabadtéri Színpadán, még nem volt kész az előadás. Kétezer hét őszén azután dramaturgiailag még belenyúlt Bezerédi Zoltán rendező mindannyiunk örömére, sok mindent átigazított rajta. A kőszínházi bemutató már egy másik előadás volt, jobb, mint a szabadtéri produkció. Magamban mertem remélni, hogy kerek széria lesz. Szereti a közönség és mi is.”

– Kisvárdán életműdíjat kapott. Milyen pillanat volt?

„Váratlanul ért. Az idő múlásával azonban az ember feldolgozza magában a meglepetést, és minden a helyére kerül, leülepszik. Örülök a díjnak. Összegzése a több évtizedes munkámnak, és talán meg is érdemeltem. Az idei már a harminchatodik évadom.”

A szeretet hatalma

– Néhány nap múlva véget az idei év. Miből hozott többet? Örömből vagy bánatból?

„Ez egy különleges év volt számomra. Komoly betegségen estem át tavaly ősszel, télen, pont egy éve. Megműtöttek, radioterápiás kezelést kaptam. Hónapokon keresztül nagy bizonytalanságban éltem. Az optimizmusomat megőriztem, ami nagyon jó tulajdonságom; hittem abban, hogy leküzdöm ezt a betegséget, és túl tudok rajta lépni. Istennek hála, most jól vagyok, újból játszom. Ám egy pici félsz még bujkál bennem. Mondom, kettősség jellemzi kétezer nyolcat. Egyrészt ott A bor sikere, az életműdíj meg az, hogy az orvosaim biztatnak: ha vigyázok magamra, ilyen marad az állapotom, nem szabadna visszajönnie a betegségnek. Másrészt a kétkedés miatt nem volt felhőtlen az idei esztendő. De tudom, hogy nagyon fontos a pozitív gondolkodás. Épp a minap olvastam, hogy ne azt mondjuk: nem leszek beteg, hanem azt, hogy egészséges maradok. Óriási a különbség.”

– Van itt az asztalon egy karácsonyfadísz.

„Egy kedves kolléganőmtől kaptam a betegségem után. El kell mondanom, hogy amikor a legrosszabbul voltam, olyan hatalmas szeretet áradt felém a kollégáim részéről, amit soha nem fogok elfelejteni. Telefonokat, sms-eket kaptam, mindenki szorított nekem, és ez hatalmas erőt adott. Nemcsak ők, a családom is segített természetesen. Azt mondják, bajban ismerni meg a barátot. Nem vártam ennyi szeretetet. Az a karácsonyfadísz már tavaly is ott lógott a fán, de sok apró ajándékot kaptam a többiektől is, igazságtalan lennék, ha valakit kihagynék. Egy másik kolléganőmtől kapott szívecskét máig hordom a láncomon.”

„Minden karácsonykor kapok könyveket”

– Nagy karácsonyfájuk lesz?

„Sok-sok éven keresztül élő fenyőfánk volt; igazi gyertyákat raktunk rá apró csipeszekkel. Később azonban a fiúk kedvéért nekünk is színes égők kerültek a fára, mint ahogy a kicsik a szomszéd lakások ablakaiban látták. Tavaly pedig az élőfenyőt is felváltotta a műkarácsonyfa. Ez kifejezetten környezetvédelmi szempontból történt. Egy picivel talán mi is hozzá járulunk így a természet megóvásához. Igaz, fenyőágakat majd az idén is becsempészek a vázába. Varázslatos az illatuk.”

– Kisebbik fiuk, Mátyás hazajön majd Budajenőről szentestére?

„Matyi három éve Budajenőn él a barátnőjével, Budapesten dolgozik. Még nem beszéltük meg, mikor jönnek haza. De biztos jön, csakúgy, mint az idősebb fiam, Ádám a menyasszonyával. Az anyósom viszont itt lesz karácsonykor és szilveszterkor is.”

– Az előbb elmesélte, milyen ajándékot kapott a sorstól. A család mivel tudja meglepni?

„Én mindennek nagyon tudok örülni. Karácsonykor nálunk az a szokás, hogy sok kis ajándékot adunk egymásnak, színes papírokba, dobozokba csomagolva. De könyvet biztosan kapok, mert mi minden nevezetes „ajándékozós” ünnepen könyvvel lepjük meg egymást. Ebben következetesek voltunk a férjemmel, a gyerekeket is erre neveltük.”

– Milyen szerep lenne újabb ajándék?

„Ebben az évadban még szép szerepek várnak. Az Énekes madárban, amit Vidnyánszky Attila rendez majd Komáromban, én leszek az anya, és Lévay Adina is számol velem a Mandragóra című vígjátékban. Az évek során megtanultam, hogy minden szerepet meg kell becsülni. Epizódszerepben is lehet nagyot alakítani, és nagy szerepben is meg lehet bukni.”

– Az aktuális munkáin túl mégsem vágyik valamilyen szerepre? Eddig csupa kedves, édes nőket alakított a színpadon.

„Nem igaz, hogy csak bájos nőket játszottam. Harmincöt éve vagyok a pályán, és sokféle figurát alakítottam, sokféle darabban. Ám egy valódi, gonosz, utálatos, drámai, tragikus szerep jöhetne. Az abszolút negatív szerep még valóban várat magára.”

– Őriz régi karácsonyi történetet Fülekről?

„Gyermekkoromban nagyobb telek voltak, mindent hó borított. Fülek és környéke amúgy is dombos vidék; ott eleve több hó hullott mindig, mint itt, a lapos vidéken. Ezt nehezen is szoktam meg Komáromban. Emlékszem, tíz-tizenkét éves lehettem, amikor egy nagyon szép, meleg, szivacsos papucsot kaptam karácsonyra, ami akkoriban jött divatba. Kellemes meleg vette körül a lábam bent, a fűtött szobában. De én mindenáron abban akartam menni a templomba, az éjféli misére is. Végül abban is mentem, mert nem lehetett rólam leparancsolni. Alig tettünk meg néhány métert a csikorgó havon, már fázott a lábam, de mentünk tovább. A templomban a hideg kő is megtette a magáét. Persze, egy szóval sem panaszkodtam. Isten őrizz, hogy beismerjem a hibámat! Félig lefagyott lábbal tértünk haza az éjféli miséről, és megfogadtam egy életre, hogy többé papucsban télen nem megyek sehová.

És nem árt olykor az idősebbekre hallgatni.”

BÁRÁNY JÁNOS

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program