1
Robert Fico - TASR
Megosztás
A speciális ügyészség megszüntetésének ügye nem csupán tüntetéseket generáló jogállami kérdéseket vetett fel a politikai nagyközönség és az ellenzék köreiben, hanem szakmai vitára való igényt is. Mégpedig ott, ahol az a leghelyénvalóbb, a pozsonyi jogi karon. Vajon mit lehet kezdeni egy ilyen szakmai vita iránti igénnyel, amelyet egy diák kezdeményez a dékánnál? Normális világban üdvözölni lehet. Örülni neki. Ha már a kormány gyorsított eljárásban gondolkodik és kihagyja a szakmai, társadalmi véleményezést, akkor legalább a szakma, és annak oktató, valamint még tanuló tagjai lássanak tisztán, politikamentesen az ilyen kényes, nem mindennapos és nem is egyértelmű ügyben. A szakmai viták, fórumok evidensen a tudományt, jelen esetben a jogtudományt segítő eszközök.
Erre felugrott Szlovákia kormányfője és alpári módon, mindenféle szakmai érvet elhagyva, ad hominem leszedte a keresztvizet a kezdeményező joghallgatóról. Politikai és egyben személyes(kedő) síkra terelve így a szakmai vita iránti igényt.
Innentől a joghallgatót számos támadás érte, életveszélyes fenyegetést is kapott.
Fico, aki saját korábbi bevallása szerint nem vette észre 1989-ben a bársonyos forradalmat, ismét bizonyította, hogy nem csupán nem vette észre, hanem úgy is gondolkodik és cselekszik, ahogyan 89 előtt tette. Akik akkoriban voltunk egyetemisták és akár aktívan, akár passzívan részt vettünk a novemberi és decemberi diákfórumokon, a vaskalapos, kilendíthetetlen bolsevikoktól pontosan ebben a hangnemben pontosan ilyen elterelő, személyeskedő és támadó megjegyzések tanúi, netán céltáblái voltunk. Aztán kilendítettük a kilendíthetetlen bolsevikokat (megszűnt a kommunista párt vezető szerepe, értsd teljhatalma) és elkezdtünk vitázni azokkal, akikkel lehetett. Valahogy, nem könnyen, de lehetett.
Fico most akaratlanul is leteszteli a társadalom türelmének határait. 89 előtti módszert vetett be, de az már nem működik, a társadalom már akkor is meghúzta a vörös vonalat: a rendszer, amelynek addig minden rabszolgaságot megbocsájtott a nép, kezet emelt a gyerekekre, a diákokra, és abban a percben buknia kellett. A joghallgató mellé már nem csupán a diáktársai, a diákszervezetek sorakoztak fel, hanem a jogi kar számos oktatója is, ők levelet írtak a kormányfőnek, amelyben helytelenítik a fenyegető hangvételű verbális támadását. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy egy diák félelem nélkül érvelhessen véleménye mellett, s hogy az autoritás hatalmát nem tartják megfelelő elvnek az oktatásban. A vitára hívott dékán, aki egyébként részt vett az ügyészség megszüntetésének kidolgozásában, maga szólította fel a diákot támadó személyeket a támadások abbahagyására. Minap Fico oktatási minisztere is fogadta a Marek Janiga nevű hallgatót és társait.
Az ügy már nem Janiga és Fico ügye. Az ügy arról szól, kell-e félnie egy szlovák egyetem szabad diákjának? Szabad-e a szlovákiai diák, vagy egy politikus bármikor rászabadíthatja a vérebeit?!
Drucker oktatási miniszter személyesen fogadta Janigát (a Fico szerint „teljesen lényegtelen diák”-ot) és a Diáktanács képviselőjét, egyértelművé tette, hogy a minisztérium „tiszteletben tartja az akadémiai szabadságot, és helytelennek tartja a hallgatókat tevékenységük miatt érő személyes támadásokat”.
Fico nem tárgyal és nem kért bocsánatot. Fico nem képes tanulságot levonni az ügyből. A szlovák diákok és szüleik képesek tanulságok levonására. Remélem, ezt észreveszi Fico.