Szájkosaras tanévkezdés túl sok káosszal fűszerezve

Ardamica Zorán | 2020. augusztus 28. - 10:38 | Vélemény

Ha nem számítom, hogy a szociális miniszter visszavágja a törvényt és így a jövőre esedékes minimálbért, valamint partnerei beleszólását – amit a balosok botránynak, a jobbosok spórolásnak, a többiek meg ki tudja, minek tartanak – alig történt a napokban számottevően kikezdhető vagy dicsérendő kormányzati intézkedés. (Persze, kinek mi a számottevő…)

Szájkosaras tanévkezdés túl sok káosszal fűszerezve
Foto: TASR – Roman Hanc

Mondjuk, az én egyik szakmámnak is jó lenne, ha lezárnák végre a minimálbércirkuszt, egyrészt, mert úgyse lehet belőle megélni, másrészt… Tudjuk, hogy minden szerkesztő fejre áll az egyrészt-másrészttől, de egyrészt ennyire relatív lett a világ rengeteg ténye a vírus és az emberi hülyeség miatt, másrészt amúgy is mindennek legalább két oldala van. Vagy több, tehát egyetlen látószög úgysem mond el mindent bármely térbeli tetszőleges objektumról, de még absztrakt fogalmakról sem. Sőt, azokról a legkevésbé. Mint pl. ez a minimálbér, meg a megélés, meg ilyenek. Szóval „másrészt” kifizetni sem lehet normálisan. Lásd pl. cirkusz nélkül. Meg ugye költségvetést sem lehet nélküle tervezni (sem összeg, sem pénz nélkül), pedig lassan itt lenne az ideje. Az iskolaügyben főleg, mert ott már az idei költségvetésnek sem lesz sok köze az aratáshoz… A jövőre bizonytalanul tett ígéretek („mérlegeljük” – zvážime) még a holdon vannak, ilyen például az eredeti kompetenciák finanszírozásának megváltoztatása, illetve meg nem változtatása, mert hol a törvényjavaslat?

De hát hogyan is tervezhetne bármit korrekt módon egy iskola fenntartója vagy igazgatója (utóbbi egyre inkább csak koordinátorrá, illetve válságkezelővé válik, ha valami nem módosul a tárca munkájában), ha a minisztérium sem tervez. Amikor a kiindulási pontok és a napi munkát alapozó tények, előírások és helyzetek naponta vagy naponta többször változnak. Pl. bizonytalan a minimálbér, a majdnem komplett iskolafinanszírozás meg minden, ami abból következik vagy következhetne. Az sem elhanyagolható, hogy a tavasz és a nyár folyamán – miután az előző miniszter asszony előkelő helyet foglalva az eddigi legrosszabb oktatásügyi miniszterek listáján gyakorlatilag komplett és végül is szinte fölöslegesen fölborította a vonatkozó szabályozást, millió papírozásra kényszerítve az iskolákat – napi szinten változtak a dolgok. Vagy, és ezt számos igazgató, különösképpen az eredeti kompetenciákba tartozó iskolák igazgatói megerősíthetik: naponta többször.

Jól van, vírusmizéria volt, mi pedig toleránsak vagyunk, ha egy előírásról a minisztériummal tárgyaló egyik országos szövetség mást állít délelőtt (egyrészt), majd 11-kor mást mond a hírekben egy minisztériumi tanácsos (másrészt), az még belefér. Az is, hogy aznap délután a – hogy kerül ide? – kutatóintézet ezektől eltérő dolgokat mond ugyanarról (harmadrészt), hiszen annak nincs is kompetenciája, illetve utólag tudtuk meg, hogy valahogyan mégis lehet, mert átdelegálta azt a miniszter… De hogy az illetékes honlapon egy negyedik verzió (negyedrészt ugyebár) jelenjen meg este, az már kicsit izé. Ez ment hetekig, senki sem tudta, mit kell betartani, mit tanácsos, és mit nem szabad, de legalább tegnapra. Jut eszembe, a minisztérium – csak hogy világos legyen, fentieket már az új tárca műveli – amikor a honlapról beszél, akkor nem mindig a hivatalos kormányzati mineduról volt és van szó, mert azzal maga sem tudott mit kezdeni sokáig (no comment), hanem a szakma által puszta szívjóságból kezdeményezett, ma a pedagógiai kutatóintézet alá tartozó ucimenadialkuról, melyet a miniszter egy interjúban való bejelentésében kvázi megtett hivatalos információforrásnak. Ez is no comment, ha viszont jogász lennék... húha… De hagyjuk a múltat, ne bolygassuk, ha lehet, de nem lehet, mert kísért, ugyanis ma is hasonlóan mennek a dolgok. Az iskolaigazgatók, de szerintem a fenntartók többsége sem sejti biztosan, itt, vagy ott (egyrészt és másrészt) keresse a hivatalos infókat (mindenütt, ám az sem garancia semmire), illetve, hogy épp melyik infó az érvényes. És persze így az igazgató érzi magát hülyének. Nyáron is az volt a szokás, hogy ha valami változott, azt valahol valaki átírta, és vagy jelezte a változtatást, vagy nem, de inkább nem. Tehát ugyanolyan címen, nem ugyanolyan dokumentumok lógtak a világhálón, olykor azonos dátummal. Az igazgató és a fenntartó pedig olykor reagáljon 48, 24 vagy még kevesebb óra alatt krízisrezsimben – kedves szülők, tessék tudomásul venni, ezt közvetlenül a tanév végi iskolanyitás előtt is eljátszották föntről az összes önkormányzattal.

A szülők jogosan várnák el az igazgatóktól, hogy most aztán már rend legyen, kezdődik a tanév, világos szabályok kellenek. Nem sejtik, hogy a most már hivatalos minisztériumi weben is lógó manuál (szerzőit innen forrón csókoltatom szájkosárral), hányszor fog megváltozni szeptember 3-ig. Amikor ugyanis augusztus utolsó napjaiban eszerint több napon át eleget téve az anyagnak előkészítették az iskolaév elkezdését és működtetését, minden fontos és egyébként fölösleges papírt, kérdőívet, nyilatkozatot és anyámkínját kinyomtattak, kiadták és közzétették a saját iskolájukra vonatkoztatott utasítást, akkor 27-én reggel azzal szembesültek, hogy az egész mindenség, sokszáz, nagyobb sulikban még több papír, számos elhasznált toner és idegrendszer mehet a levesbe és a darálóba e varázsszó miatt: „aktualizované”. De az időszerűsítést jelző szó és az új dátum most legalább segített azonosítani a változásokat. A ledarált papír és a munkaórák árán viszont az iskola már nem vásárol papírtörlőt, sem fertőtlenítőt, taneszközt meg ugye végképp sem.

Én ugyan tudom, hogy rühelljük a bürokráciát, meg hogy foggal-körömmel, és számos új, munkaórákat, festéket és papírt felemésztő, majd pedig polcon porosodó dokumentum gyártásával járó ad absurdum túlszabályozással küzdeni kell ellene (lásd még békeharc), harcol is millió magas rangú hivatalnok és politikus ezerrel, de ha a jövőben egy sima, bürokratikus toldalék oldaná meg a változásokat, egyszerűbb lenne az élet és a munka. Mert akkor az I. cikkely első bekezdés így módosul: régi szöveg törölve, új szöveg beírva. Még tutibb lenne a végén közölni az aktuális szövegváltozatot is, számmal / iktatószámmal, dátummal, esetleg színnel kiemelve a változtatásokat. Hivatalos körlevéllel e-mailben, hogy figyi, változtattunk, itt és itt keresd, mulya (ugyebár etimológiai szempontól öszvér, tehát igás állat) igazgató. Nem szeretjük, de követhető. Ami most van, az akkor követhető, ha van elég káromkodó ismerősöd a fészbukon, aki ha elég hangosan szedi le a csillagokat az égről, értesülsz, róla, hogy keresned kell valahol valamit, amiből káosz lesz, hogy ne legyen totál káosz.

Így aztán ne csodálkozzunk, hogy ha a szülők elkezdenek a sok, egyébként következetlen és sokszor logikátlan tartalmi változtatást követően (ők ugyanis nem kötelesek mindezt hivatalból olvasni, ők joggal szolgáltatást várnak el az adójukért és a tandíjért cserébe) mindenféle petíciót írni valami ellen. Jobb esetben (egyrészt) a minisztérium oktalanságai ellen, rosszabb esetben (másrészt) a nem oktalan, de a sok trutyi között fontosságát vesztettként vagy csak egyszerűen kellemetlenségként feltűnő intézkedések ellen, lásd a „szájkosarat”. Amelynek viselője logikus, bár ha a kocsmában nem kötelező, akkor joggal köt bele a szülő. Persze, én olyan kötekedő vagyok, hogy ha támogatom is a maszk viselését zárt térben, elfogadható időintervallumban, találok érvet ellene is. A művészeti iskolákban, melyek most a minisztériumi manuál szemaforja szerint nem is iskolák, pedig a jogszabályok szerint azok, s melyekben a „csoportos - skupinové” oktatást „tömegesként - hromadné” értelmezik az illetékesek, ugyanis az énekesek és a fúvósok teljesen meg lesznek lőve. Sorolhatnám még rosszakaratból a rosszul szabályozott vagy szabályozatlan nonszenszeket, nem teszem.

Csak szólok, hogy nem várható el következetesség, rend és logika az iskolákban, egyes specifikus és mostohán kezelt iskolatípusokban meg végképp nem, sem az igazgatóktól, sem pedig a pedagógusoktól, ha nem követhetnek egyértelmű, logikus és lehetőleg csak ritkán változtatott előírásokat, miközben felelősséget kell viselniük nem csupán járványügyi dolgokban, hanem - nem mellékesen! - működtetniük kellene az iskoláikat, tanítani, nevelni. Diákokat többek között következetességre, rendre és logikára.

Nem lesz könnyű, ha azok és szüleik káosszal szembesülnek. Ha pedig nem, szólok, hogy az nem a minisztérium érdeme lesz, hanem a pedagógusoké, akik mindent vállalva ismét csak elviszik a hátukon az egész oktatásügyet akkor is, ha odaföntről bárhogy megnehezíti valaki a munkájukat. Sőt akkor is elviszik, ha már majd tető sem lesz az iskola fölött. Mert ők ilyenek. Mindent megoldanak. Nem úgy, mint a minisztérium.