A szalonképtelenség és a tejszínhabos szar

Ardamica Zorán | 2018. június 7. - 11:58 | Vélemény

Aki eddig úgy gondolta, hogy a dankóbandis SNS szalonképes – csak mert az elnök nem karambolozik hetente benyomva, mint a rajzszög – az tévedett. Tudtuk, de hát mindig ki kell várni, míg a látszat kedves ködét felzabálja a valóság…

A szalonképtelenség és a tejszínhabos szar
Fotó: TASR

Danko mostanra bizonyított, ugyanolyan csökött gondolkodású, mint elődje, csak éppen vasaltabb az arca, hiszen a magyarokkal kénytelen kormányozni.

Ultrakonzervatív mániáit eddig a kereszténység és a hazaszeretet fóliájába burkolta. Arra nem számított, hogy a fólia átlátszó…

Mikor először találta meg saját G pontját az orosz medvék parlamentjében 2017 novemberében, azt hihettük (de nem tettük mindnyájan), tán ennyi még belefér, lebo vodka. Hát nem vodka, ebben a műfajban sosem fogja utolérni Slotát. Meg nem is akarja. De akkor miért? Hát zsigerből.

Most, hogy a moszkvai repeta nyilvánosan is megerősíti az agyhúgykő diagnózisát, le kéne vonni a konzekvenciákat.

Persze, lehetetlen, hogy a kormány tegye ezt, mert akkor szétesne.

Persze, lehetetlen, hogy Danko tegye ezt, mert akkor szétesne. Ő ott: fontos kellék, itthon meg: az kell, hogy fontos lehessen. Szellemi üzemzavar is lehetne, ám sajnos nem az: nála ez működési elv.

Marad az a lehetőség, hogy az állam polgárai vonják le a tanulságokat. Őket viszont pont megvezetik más, terelésre alkalmas témákkal… (Lásd: szociális csomagok. Lassan annyira szociálisak leszünk, hogy a svájciak ide jönnek gazdagságot tanulni…)

Egyértelműsítsünk hát. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke egy olyan konferencián vett részt Moszkvában, amely a parlamentarizmusról szól. Olyan ez, mintha mondjuk Tahitin a gleccserek olvadásának következményeiről cserélnének eszmét, s főleg személyes tapasztalatot a helyi polgármesterek helyetteseinek valakijei. A parlamentarizmusról ugyanis azon a helyen, amelyet a filmeken is Budapest kénytelen eljátszani, kábé annyit tudnak. És ami több, nem is akarnak többet tudni róla, mert akkor rájönnének, hogy bármilyen simára keverik is a szart a tejszínhab alatt, attól meg az nem válik csokis pudinggá. Persze, ha nem ismered a puding ízét, sok mindent elhiszel a tejszínhabos szarról.

Ezért aztán demokrata ember, főleg akkor, ha egy elvileg demokrata európai ország parlamentjének elnöke, nem szokta hétvégente Moszkvában legitimálni az álpudingot. Fokozottan érvényes ez, hogyha a dumapartner a Dumában a Duma Volodinja, aki ugyebár „listás”, ha emlékszünk még arra, hogy érvényesek bizonyos szankciók. Bizonyos Krím bizonyos katonai lerohanása és elfoglalása óta. Ja, igen, ez Danko országának közvetlen szomszédságában történt, ha valaki elfelejtette volna. Danko elfelejtette, de hát ő nem valaki… És főleg nem demorkata.

Az lehet, hogy „Erős Oroszország nélkül lehetetlen a világbéke”. Én viszont azt tapasztalom, itt, a füleki faluvégen, ahová azért itt-ott eljutnak a világ hírei, ha a Sziget nevű vendéglátó-ipari egység felől fúj a légy esti szellő: a történelem azt mutatja, egy erős Oroszország nem a békére garancia, hanem újabb háborúk kitörésére. Ami enyhén langyos értelmezésben is csak épphogy az ellenkezője annak, amit Danko csiripel. Putyin rendelésére vagy önszorgalomból. Egyik rosszabb, mint a másik.

Hab a tortán (pudingon?), hogyaszonygya: „Ne legyünk olyanok, mint a kommunizmusban voltunk”. Hát akkor ne legyél, bazmeg! Kezdjed szépen önmagadnál. Most.

Címkék: Andrej Danko, Duma