Számít a véleményed, ha van otthon szkennered, vagy befáradsz a hivatalba!

A kereszteződésnél elhelyezett jelzőlámpa csak munkanapokon, és csak reggeltől délután ötig működne, pirosra pedig csak akkor váltana, amikor a gyalogos a lámpa közelébe telepített gomb megnyomásával jelezné átkelési szándékát.

Fotók: Paraméter

Természetesen érdemes vitát nyitni erről, hiszen a jelzőlámpa ötlete számos kérdést felvet.

Van-e értelme egyáltalán? Nem lehetnének esetleg a sofőrök önszántukból előzékenyek? Megoldás-e, ha a napközben akár 5-10-20 másodpercenként az átkelőhöz érkező gyalogosok 5-10-20 másodpercenként lelassítják a forgalmat? Vagy éppen ellenkezőleg, a lámpa felgyorsítaná a haladást? Megoldaná-e a posta utcájából érkező sofőrök rákanyarodását a Fő utcára - amit csúcsidőben kizárólag a főúton haladók "jófejsége" tesz lehetővé? Biztonságosabbá vagy veszélyesebbé válna-e a 20-30 méterre lévő, másik gyalogátkelő?

És végül:

Miért dilemmázik a városvezetés, és miért nem bízza inkább szakértőkre - például közlekedési mérnökökre - az érvelést, majd kéri ki azután a laikus lakosok véleményét, hogy azok megismerkedhettek az érvekkel és ellenérvekkel?

De tekintsünk el a sok kérdőjeltől, maradjunk annyiban, hogy a közvélemény-kutatás gesztusa dícséretes, hiszen a város egyik legforgalmasabb átkelőjéről van szó, ahol jelenleg az autósok előzékenységén múlik, átengedik-e az úton a gyalogosokat - akik nem ritkán feltétel nélküli előnyt követelnek maguknak a szóban forgó zebránál.

Ilyen is volt a zebránál: tavaly októberben a Fő utcára gurult egy "gazdátlan" gépkocsi

Nézzük inkább, hogyan lehet véleményt nyilvánítani!

Napjainkban, amikor három éves kortól felfelé szűkebb hazánk minden emberszabásúja okostelefonnal a kezében mászkál - még a zebrán is - nyilván kézenfekvő volna valamilyen elektronikus formában kikérni a lakosság véleményét.

Lehetne mondjuk egy online kérdőív a város weboldalán, ami aztán - megfelelő propagáció esetén - nemcsak a városban élő ezrekhez juthatna el közvetlenül, hanem a járási székhely Fő utcáján nap mint nap áthaladó csallóköziek további ezrei is kinyilváníthatnák tetszésüket vagy nemtetszésüket az ötlettel kapcsolatban.

Azonban ne ringassuk magunkat vágyálmokba: hiába írunk 2017-et, abban az országban élünk, amely nemrégiben egymilliárd eurót kótyavetyélt el egy működésképtelen, elektronikus ügyintézési rendszerre, miközben például Észtországban ennek az összegnek a körömpiszoknyi töredékéből digitalizálták az egész gazdaságot.

A szlovákiai halandót minden bizonnyal irritálná, ha az interneten szavazna, ha nem kéne sorban állnia a Szociális Biztosítóban, ha nem érne véget dél körül az ügyfélfogadás (egy munkanapon!), továbbá ha papír és toll helyett billentyűzetet vagy okostelefont kéne ragadnia ahhoz, hogy egy csomó értékes időt megspórolva véleményt nyilvánítson egy közérdekű témával kapcsolatban.

A dunaszerdahelyi városvezetés is ebből indult ki, így azon ritka alkalmak egyikén, amikor kikérte lakosai véleményét, a következő módszert választotta:

A városi újság (Dunaszerdahelyi Hírnök - DH) legfrissebb számával együtt Csallóköz szívének minden postaládájába bekerült egy "kérdőív" is (maga a polgármester nevezi így), ami inkább egy fecnire hasonlít - bár némi jóindulattal nevezhető akár szavazólapnak is. Ezt a szavazólapot egy úgynevezett golyóstollal - esetleg ceruzával - bárki kitöltheti, akinek kedve úgy tartja.

Arról már nem esik szó, mi van akkor, ha anyu akar stoplámpát, apu meg nem - hiszen minden dunaszerdahelyi háztartás csak egy DH-t, és azzal csak egy "kérdőívet" kap. De nem is ez a legnagyobb probléma...

Íme az A5-ös méretű, kérdőívnek titulált lapocska

MOST JÖN A LÉNYEG: Hogy jut el a kitöltött "kérdőív" a városházára?

Lehet, hogy a konzultáció ezen módszere viszonylag régimódi, ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a dunaszerdahelyi városvezetésbe nem szorult némi innovatív érzék. Mégiscsak 2017-et írunk... A kitöltött "kérdőívet" ugyanis valahogyan vissza kell juttatni a városházára, és ebbe a lépésbe bizony csempésztek egy csipetnyi modern technikát is.

"Megkérnénk a kedves Olvasókat, hogy a kérdőívet elektronikus formában, vagyis beszkennelve juttassák el a primator@dunstreda.eu címre, vagy adják le azt személyesen a városi hivatal portáján október végéig"

- áll a városi újságban olvasható útmutatóban.

Tehát miután a város papírra nyomtatott több ezer "kérdőívet", arra kéri lakosait, hogy azokat szkenneljék be, és küldjék el e-mailben a polgármesternek - hiszen minden háztartásban van szkenner, nem igaz? -, vagy pedig legyenek olyan kedvesek, tegyenek már egy szívességet, ha már úgysincs jobb dolguk, kapják össze magukat, öltözzenek föl, húzzanak lábukra egy jó cipőt, fáradjanak ki egy kicsit a friss levegőre, sétáljanak el a városházára - lehetőleg még ebben a hónapban -, és még sorakozniuk sem kell, csak adják le személyesen azt a fránya fecnit a hivatal portáján.

(Mégha csak zárójelben is, de azért jegyezzük meg: a telefonok manapság már egész jó képeket csinálnak, akár szkennerként is megállják a helyüket, és talán több van belőlük a járásban, mint szkennerből az egész országban. Bár a városi újságban ezt elfelejtették említeni, de talán megteszi az is, ha a polgárok lefényképezik a kitöltött kiikszelt kérdőívet lapot, és azt küldik el a polgármester e-mail címére.)

Végezetül pedig: ne legyünk túl pesszimisták!

Bízzunk abban, hogy a lakosok értékelik majd a konzultáció eme hibrid metódusát, és a módszerbe épített számos buktató ellenére sokan fogják kinyilvánítani véleményüket.

Abban viszont már csak reménykedni lehet, hogy az esetlegesen beérkező, néhány beszkennelt "kérdőívet" a városházán nem fogják újra kinyomtatni az álláspont-összesítés érdekében.

(db)