Szarik a kormány az orvosok fejére

Füleki Hajnalka | 2021. november 25. - 16:29 | Vélemény

Nincs új a nap alatt, eddig is tudtuk, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem képes úgy megegyezni valamiben, hogy aztán a kamerák előtt ne a másikra kenjék a felelősséget bármiért, hanem közösen kiálljanak saját kollektív döntéseik mellett. Az sem újság, hogy mindez hosszú napokig tart nekik, órák helyett, s az is régi szokása ennek a gárdának, hogy még az így összefáslizott, kibelezett, agyatlan döntésmúmiákat sem látják el időben végrehajtási előírásokkal. Nem is tudja senki 2 munkanappal az érvénybelépés előtt, ki, miből, mekkora jogkörökkel és milyen típusú tesztekkel fogja pl. ellenőrizni az alkalmazottakat…

Szarik a kormány az orvosok fejére
Fotó: TASR

Mindezt ugyanúgy megszokhattuk már, mint általában a szakmai közeg semmibevételét.

Jó-jó, most épp nem egészen semmibe, de naponta egy kisvárosnyi fertőzöttel és heti félezer halott környékén, a statisztikák negatív (vagyis pozitív…) világcsúcsán ez a gesztus – ha cinikus vagyok – érthető…

Amúgy viszont általában magasról tesznek a politikus „elitek” az aktuálisan érintett szakmák képviselőire, a tudományos eredményeket és a színvonalas teljesítményt nyújtó emberekre.

Egyes hírek szerint az utolsó koronahullám óta a szlovák rendszerben 1500 fővel növekedett az egészségügyi szakemberhiány. Magyarul ennyien elégelték meg, hogy folyamatosan és következetesen semmibe veszik a munkájukat, törekvéseiket, tudásukat és fontosságukat. Aztán meg nincs, aki lélegeztessen, kemózzon, béltükrözzön, térdkalácsot cseréljen vagy akár ágytálazzon.

A mostani lájtos lockdown természetéből is az adódik: igazából szarik a kormány az orvosok fejére. Oldják meg valahogy, ők ugyan nem kockáztatják a népnél a szavazataikat. És oldják meg a szolgáltatók is, főleg a vendéglátós szektor. A művészek meg aztán kiemelten. Aki éhen vesz, annak – sajna – reszeltek. Majd tán az unokáik kapnak valami kártérítést vagy gyorssegélyt űrkopejkában a Mars-Hold Banktól.

Na, ezt a senkiháziként való kezelést, ezt a levegőnek nézést, az ilyen fokú ignorálást fogják a napokban és az elkövetkező másfél évben megelégelni az iskolaügyi dolgozók, akiknek elsősorban nem adták meg az ígért évenkénti emelést, de még a deficitet sem kompenzálják. Másodsorban pedig – a szakma szerint – nem óvják eléggé a dolgozóknak már nem csak a lelki, de a testi épségét sem. Hiszen ugyanazok elől a nebulók elől, akik őket a suliban végigfertőzhetik, megvédi a lockdown a mozik jegyszedőit, a kocsmárosokat, de még a ruhabolti eladókat is (mondjuk, ők tönkre is mennek). A tanító még hivatástudatból hajlandó megbolondulni a kombinált tanítástól és a megannyi helyettesítéstől (ismétlem, az ígért emelés elmaradásának dacára), ám ha ez a rizikó vállalhatatlanná válik és ők is hullani kezdenek, akkor jövőre már nem csak matek és informatika szakosok nem lesznek a rendszerben, hanem lassanként minden régióból, minden pedagógiai szakterületről megpattannak néhányan. Többen, mint a „kritikus tömeg”. Pedig a pedagógusnak legalább akkora türelme és önfeláldozó hajlama van, mint az egészségügyi dolgozónak.

Szóval nem érdemes a dolgukat értő szakik fejére szarni. Ha azt mondják, így kell, akkor úgy kell. Nem másképp, nem lájtosan, nem megspórolva a felelősséget és a fázisdrótról a szigetelést…

Mert ha már ugyanúgy nem lesz tanító (elsősorban jó tanító), mint alkalmazható vízszerelő, vízmérték szerint falazni tudó kőműves, térképet olvasni tudó kataszteri hivatalnok és nem fényevő orvos, akkor nemcsak műveletlen marad a sok gyerek, hanem bizony otthon is.

És az otthon maradó gyerektől több szülő fél, mint ahány vállalkozó Matovič adóreformjától. Pedig az is magasról tesz a közgazdaság szakembereinek véleményére…