Szatír a katedrán!

Barak László | 2015. szeptember 15. - 21:23 | Vélemény

Nem volt igazán kedvem reagálni a komáromi Selye-gimi Fehér István nevet viselő megszállott butítóbácsijára, aki a minap a Facebookra ürítette ki magából, mindazt, ami az ő lényege.

Szatír a katedrán!
Fotó: ujszo.com

Hülyékkel ugyanis a közhellyé érett szlogen szerint sem érdemes vitába szállni, hiszen bármikor, bármilyen körülmények között képesek az embert legyőzni a rutinjukkal. Totális kudarcra vagy továbbá ítélve, ha egy önmagát fundamentális meggyőződéssel Jézus Krisztusnak képzelő pácienst akarsz meggyőzni arról, hogy legfeljebb egy vidéki „pajdagágász”, egy echte senkihelyettes ő. Aki még csak kézrátéttel sem tud gyógyítani, nemhogy képes lenne borrá változtatni pld. a Duna vizét. Legalább Komáromnál…

Ami mégis reakcióra késztet, az nem más, mint az a kétségtelen tény, hogy sajna, eredményesnek látszik az (akna)munkája. Amit egy nagyhírű oktatási intézmény katedrájáról van szerencséje naponta elvégezni. Konkrétan a vegytiszta fajgyűlölet, nem utolsósorban az antiszemitizmus tárgykörében. Illetve fajgyűlölet és antiszemitizmus tantárgyak önkényes oktatásával. Holott történelem szakos tanárként állítólag földrajzra kellene tanítania a rábízott fiatalembereket…

Erről és nem többről szólt az a beszámoló, amelyet a Paraméteren tettünk közzé. Mindazt, ami megjelent, kedves hölgyeim és uraim, azokat az általunk csont nélkül közveszélyes hülyeségeknek tartott szövegeket még csak véletlenül sem a kisujjunkból szoptuk ki, hanem Fehér István Facebook-profiljáról másoltuk le.

És ezt az olvasnivalót rendkívül visszafogott, mondhatni, elegáns segédkommentárokkal láttuk el. Vagyis, figyelem: Nem minősítettük az elkövetőt például, görény jelzővel! Mint ahogy azt ő tette hisztis válaszában a Paraméter szerkesztőségének tagjaira is vonatkoztatva. Pedig nekem urambocsá! igenis eszembe jutott egy efféle minősítés is Fehér rovására. Azzal együtt, hogy egyszerűen el kellene őt küldeni a bús picsába!

Nem tettem azonban, mert egyrészt, nagyságrenddel toleránsabb vagyok, mint ez a kötéllel és golyóval fenyegetőző szereptévesztett szerencsétlen. Ha úgy tetszik, annyival minimum különb vagyok nála, hogy legalább bizonyos helyeken és helyzetekben nem köpöm bele a világba, amit a nyál az ajkamra sodor...

Másrészt, Fehér Istvánt bárhová elküldeni egyáltalán nincsen jogosítványom. Annak az oktatási intézménynek az igazgatójával ellentétben(!), amelyben ámokfutásait büntetlenül abszolválhatja ez az ember. Úgymond, a magyar nemzet nevében és képviseletében… (Az igazgató urat egyébként úgy hívják, hogy Andruskó Imre.)

Végül álljon itt, mi a bajom nekem ezzel a Fehérrel. Hiszen ő állítólag csak a véleményét mondja, ahogy például én.

Mindössze annyi vele a bajom, hogy neki tanáremberként sokkal inkább ki vannak szolgáltatva a tanítványai, mint nekem az olvasóim. Ő fizetett pedagógusként tanítani köteles a tanítványait, azoknak pedig kötelességük végighallgatni őt. Én egyszerű újságíró vagyok, és senkit, de senkit nem vagyok képes (és eszembe sem jut) arra kötelezni, hogy olvassa el, amit írok. Ráadásul egy pedagógussal ellentétben egyetlen olvasómat sem feleltethetem le és nem osztályozhatom majdani életének irányt adva akár, sorsát is befolyásolva esetleg. Következésképpen, ha én egy ócska „libsi“ vagyok, nincsen lehetőségem semmilyen olvasómból „libsit” faragni. Fehér Istvánnak viszont kiköpött náciként (merthogy, ami úgy tipeg, úgy hápog, úgy fosik, mint a kacsa, az kacsa!) alkalma és módja van, a legostobább összeesküvés-elméletekkel, ál- és rémhírekkel manipulálva őket, játéknácikat csinálni tanítványaiból. Akikből aztán az idők során akár igaziak is válhatnak. Attól pedig az Isten mentse meg őket! Bennünket meg pláne!

Összegezve, mintegy eszmei mondanivalóként a következő tehát a lecke:

Egészen addig, amíg Fehér Istvánnak otthon, a dunyha alatt támad ihlete, sőt, merevedése pld. az Echo-tv bohóca, Szaniszló Ferenc hagymázas politikai mutatványaitól (is), lelke rajta. Ha azonban ez megtörténik vele a diákjai szeme láttára és füle hallatára a katedrán is, akkor semmiben nem különbözik egy a pöcsét kisgyermekeknek mutogató szatírtól.

Az meg már csak a torta habja, hogy egy politikai szatír bűncselekményeit annak az államnak (Fehér szerint hatalom, valójában azonban az adófizető polgárokról van szó) a pénzén követi el, amelyről éjjel-nappal azt nyomatja, hogy üldözi őt…