„Szeretett ápolónőnk, özvegy Loschmidt Ödönné”

2021. április 6. - 19:10 | Kultúra

Csallóközi lenyomatok CCXXIII.

„Szeretett ápolónőnk, özvegy Loschmidt Ödönné”
Przemyśl 1915 tavaszán (Archív felvétel)

Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.

(XCIV. rész)

„Przemyśl vára négy és fél hónapi körülzárás után, erejének fogytán, március 22-én becsülettel elesett” – szólt a hivatalos közlemény 1915 tavaszán. Galíciában a Monarchia csapatai vereséget szenvedtek, több tízezer magyar és német katona került orosz fogságba. A komáromi helyi sajtó azonnal reagált a hadi történésekre. A Komáromi Ujság már március 25-én, mintegy „eligazításul” a hátországnak a következő sorokat közli hasábjain: „Nem várunk már Przemyślből üzeneteket, amelyeket a harctér pilótái hoztak el címünkre. Sok-sok kedves barátunk, ismerősünk, sűrű rajokban vonult ki Przemyśl várából, s mennek a fehér cár birodalma belsejébe. Sok komáromi és Komárom megyei szülő, testvér, gyermek, rokon, barát, menyasszony szeméből hullanak a könnyek...”

*

Levél a kórházból: „Én brassói illetőségű vagyok, harctéri sebesült katona, s kerültem kilencedmagammal a komáromi helyőrségi 18. katonai kórházba, a 57-es szobába. Hol özvegy Loschmidt Ödönné úrhölgy önkéntes vöröskeresztes ápolónő fogadott minket. Súlyos sebem volt. Társaim is könyebb és nehezebb sebekkel szorultak kezelésre. Szeptember hó 27-én kerültem a kórházba. Egészségünk helyreállott, midőn hirtelen eltranszportáltak több osztállyal minket. S így vonatunk hamarább indult mint még szeretett ápolónőnknek megköszöntük volna élő szóval mindazt, mit értünk tett. E hosszú idő alatt ismertük meg özv. Loschmidt Ödönné úrhölgy önfeláldozó munkálkodását. Őneki köszönhetjük, hogy ismét egészségesen vonulhatunk harcba szeretett királyunkért és hazánkért.

Mert önfeláldozó Ápolónőnk nem ismert fáradságot, csak értünk küzdött. Miért is legnagyobb hálánkat tudjuk kifejezni. Épp úgy kedves leányainak is, kik minden szükséges dolgokkal láttak el mindnyájunkat.

Délutánonként szórakoztattak bennünket, s hozzátartozóinknak vigasztalásul – mert némelyikünk a kezét nem használhatta íráshoz – leveleket röpítettek haza.

Éljenek mind az ilyen önkéntes ápolónők, kik ennyi áldozatot hoznak a hazáért. Özv. Loschmidt Ödönné és két leányát az Isten tartsa meg mindnyájunknak.

Társaim nevében is Kállai Kézdi Tivadar.

Továbbá: Nagy Géza, Tóth Ferenc, Szánthó János, Vég Imre, Tot Falusi Árpád, Hanzeinstein József, Költő István, Grünstein Mór

*

Közlemény: „Tekintettel, hogy holnap, csütörtökön Gyümölcsoltó boldogasszony lesz, lapunk már ma, szerdán megjelent [1915. március 25.].“

Lelkes Vince