„Szeretnénk elérni, hogy egyszer Dunaszerdahely is adhasson bajnokot az országnak”

A Cornisland Darts Club története nem nyúlik vissza régre, mára viszont túl vagytok egy saját rendezésű nemzetközi nyílt tornán, amelyen több mint 50 versenyző vett részt.

Valóban, a tavaly nyár utáni időszakban kezdtünk mozgolódni ezen a téren. Ötletek már korábban is voltak, sőt, versenyt is szerveztünk már. Stefankovics Karesz megszervezte az első versenyt a dunaszerdahelyi St. Patrickban, és mi is ott találkoztunk. A döntőbe végül Karesszal ketten kerültünk be, és bár sikerült legyőznöm, az fontosabb volt, hogy akkor vázoltuk fel egymásnak a darts klubbal kapcsolatos terveinket, és nem sokkal később bele is vágtunk. Azóta hetente egyszer csütörtök esténként összejártunk dobni.

Akkor hány tagja volt a klubnak?

Eleinte négyen-öten voltunk, majd egyre többen lettünk. Az alapítás igazából 7-8 főnek az összerejéből valósult meg, majd fokozatosan csatlakoztak hozzánk, jelen pillanatban pedig már kinőttük a pubot, és a Venezia lett a törzshelyünk. Azóta is csütörtökönként találkozunk, általában 18-20-an mindig eljönnek. Több törzstagunk is van, akik elejétől kezdve itt vannak, és rengeteg dolgot tesznek azért, hogy a klub fejlődjön és ilyen versenyt is létre tudjunk hozni, mint az I. Cornisland Darts Open.

Az I. Cornisland Darts Open előtt volt már saját rendezésű versenyetek?

Az I. St. Patrick kupa még inkább csak egy baráti összejövetel volt, ahol sokan összetalálkoztunk. Utána már a Veneziában volt a második hasonló, helyavató torna, amely szintén nagy részvétel mellett zajlott. Az augusztusi I. Cornisland Darts Open volt az első saját rendezésű nagy tornája a klubunknak. Azért döntöttünk a nyílt torna mellett, hogy mind a regisztrált, mind az amatőr játékosok benevezhessenek. Ez abból a szempontból volt számunkra előnyös, hogy rengeteg új versenyzőt ismerhettünk meg, ez pedig fejlődés szempontjából mindig fontos, hogy kipróbáljuk magunkat tehetségesebb játékosok ellen is.

Honnan ered a klub neve?

Mivel angolszász eredetű sportról van szó, ezért mi is ebben az irányban gondolkodtunk, így a Csallóköz angol megnevezését választottuk. A Dunaszerdahelyi Darts Clubot azért tartottuk túl lokálisnak, mert nemcsak Dunaszerdahelyről vannak játékosaink, hiszen többen is érkeznek a környékről, az egész járásból, így a csallóközi név találóbb.

Milyen versenyeken vesztek részt?

Eljárunk többfelé versenyezni itt Szlovákiában és Magyarországon is. Ezáltal rengeteg olyan embert ismerünk meg, akiktől tanulhatunk és tapasztalatot szerezhetünk. A klasszikus darts szakág, a steel felé orientálódunk, elsősorban ilyen versenyeket is rendeznek.

A környékünkön is több klubot találunk, ahol szerveznek versenyeket: Vágsellyén idén indult az első szezon, ott is részt vettünk 1-1 fordulóban, kipróbáltuk magunkat Megyercsen, illetve Karesszel állandó résztvevői vagyunk az érsekújvári regionális ligának, nagyon jó játékerőt képviselnek az ottani srácok. Korábban jártam még Nyitrán, ott országos szinten is az egyik legjobb liga működik. Magyarországon kissé más rendszerben működik az igazolt és az amatőr játékosok megkülönböztetése, holott néha játékerőben nincs nagy különbség. Náluk az igazolt játékosok nem járhatnak amatőr versenyekre. Mi egyelőre teljesen amatőr játékosokként vagyunk nyilvántartva, így amatőröknek létrehozott ligákon veszünk részt, ami egy egész éves szereplés után egy nagy döntőben csúcsosodik ki. Idén voltunk már például Pápán és Jánossomorján is.

Mindig biztatom a többieket is, hogy járjunk el versenyezni, mert sokat ad. Állandóan figyeljük az eseményeket, és igyekszünk ott lenni, hogy képviseljük a klubot és egyúttal a várost is.

És általában nem is akármilyen eredményekkel tértek haza.

A sikereink mögött csapatmunka van, mert mindig igyekszünk biztatni, segíteni egymást, csak így lehet előre jutni.

Csoportban mindig erősebbek vagyunk, mint egyéniben. Fontos, hogy kipróbáljuk magunkat minél több helyen.

Volt már rá példa, hogy a csapattársaim is megleptek azzal, hogy milyen jól szerepeltek. És olyanra is volt példa, hogy saját magam is meglepődtem, hogy mennyire elöl tudtam végezni. Ennek egyelőre az a kulcsa, hogy ott tudjunk lenni a környékbeli kluboknál rendezett regionális ligákban, edzeni tudjunk más játékosokkal. Bízunk benne, hogy a jövőben egyre jobb és jobb eredményeink lesznek.

És ami a darts-karrieredet illeti, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?

A dartsot elsősorban kocsmasportként emlegetik, de ma már az emberek többsége nem a kocsmában találkozik vele. Mára igazán felkapott lett, játsszák a nagy tornákat, közvetíti a televízió, úgyhogy már elérhető mindenki számára. Én is így figyeltem fel rá, és megtetszett. Vettem egy táblát, próbálgattam dobálni különféle súlyú nyilakkal. Ahogy egyre inkább megy a dolog, az ember kicsit világsztárnak érzi magát, és ki akarja magát próbálni versenyen. (nevet) Nálam ez a pont akkor jött el, amikor a St. Patrickban megrendezték azt a bizonyos tornát.

Mitől lehet valaki igazán sikeres ebben a sportban?

Ahogy megérzi az ember a siker ízét, akkor egyre többet foglalkozik vele. Elkezdtem fejleszteni a dobástechnikát, többet foglalkoztam a matekkal, mert az is egy fontos része ennek a sportnak, illetve az is nagyon fontos, hogy a játékos tegyen rendet a fejében, mert pszichikailag rendnek kell lenni ahhoz, hogy a játék menjen. Ennek a három dolognak kell összeállnia, és akkor lehet valaki igazán sikeres darts-játékos. És persze elhivatottság, hozzáállás kérdése. Valaki fokozatosan tud lépni egyet-egyet felfelé, de valaki megreked azon a bizonyos szinten, megunja és abbahagyja. Nálam is többször előfordult, hogy bedobtam a sarokba a nyilakat, és azt mondtam, hogy többet a kezembe nem veszem őket. De aztán tíz perc múlva már ott álltam a tábla előtt és csináltam tovább.

Mi, akik itt vagyunk, nagyon szeretjük ezt az egészet csinálni.

Mennyire népszerű sport a darts a Csallóközben?

Ha figyelme vesszük, hogy öt-hat emberrel indultunk, most pedig – mindössze pár hónap alatt – már több mint 20-an vagyunk, akkor nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb az érdeklődés. Bízom abban, hogy olyanokhoz is eljut a hírünk, akik szeretik a dartsot, de eddig nem mertek eljönni versenyre, mert féltek. De teljesen felesleges bármitől is tartani, el kell jönni, ki kell magukat próbálni, és ha rákapnak az ízére, akkor nem 20-an leszünk hetente, hanem 40-en vagy 50-en.

Mindannyian elindultunk valahonnan, mára pedig már képesek vagyunk komoly meglepetéseket okozni az eredményeinkkel.

Elsődleges célotok tehát az, hogy növeljétek a klub létszámát?

Örülnék, ha elmondhatnám, hogy minden csütörtökön itt vagyunk legalább 30-an vagy 40-en. Mint klub szeretnénk egyre több helyre eljárni versenyezni, hogy mindenhol tudják, kik vagyunk mi és azért kicsit féljenek is tőlünk. Ami a hosszabb távú terveket illeti, beszélgettünk a többi klub vezetőivel arról, hogy érdemes lenne a fiatalokat is megszólítani.

Szeretnénk elérni, hogy egyszer Dunaszerdahely is adhasson bajnokot az országnak, és olyan klub legyen, amiről azt mondják, hogy Szlovákia szinten az egyik legjobban működő.

(Farkas Linda)