„A színdarab a leghatározottabb realizmus termése”
Csallóközi lenyomatok LXXIII.
Szeif Géza, a Csallóközi Hírlap szerkesztője, aki maga is műkedvelő színjátszó volt Dunaszerdahelyen, szíve ügyének tartotta lapjában rendszeresen tudósítani a dél-szlovákiai magyar társulatok életéről, beszámolni előadásaikról. Neki köszönhetjük, hogy a két világháború közti időszakban működő amatőr, de nagyon lelkes közösségeknek sikereiről, gondjairól a korabeli sajtóban máig fellelhető, bemutatható és tovább gondolható leírások állnak rendelkezésünkre. Íme néhány példa erre.
1925. húsvéthétfőjén Földes Dezső társulata Dunaszerdahelyen, a kereskedelmi árucsarnok nagytermében Dario Nikodemi három felvonásos vígjátékát, a Tökmag kisassszony címűt adta elő. „A darab kevésbé ismert, s minden ízében sajátos mű. Hőse egy gyereklány, a Tökmag, s cselekménye azokból a mozzanatokból kerül ki, melyeket e kislány egy-két esztendő alatt átél. A színdarab a leghatározottabb realizmus termése. Ehhez alkalmazkodik az író felfogása és az ő ábrázolásmódja. A liget névtelenjét, a kis vadócot az író mély életigazságok kijelentésére használja... S bár a történet befejezetlen, mégis érdeklődéssel köti le a nézőt” – fogalmaz a színikritikus. A címszerepben Mihályi Lici játszott, „szépsége, beszédének üde tisztasága megbecsülhetetlen értéket jelentett”. Miklós Ernő Giulis mérnök szerepében „produkált nagyon értékes előadást”. További szereplők voltak: Dobokay Ilona, Földes Dezső, Tanka Dóra és Mihályi Ernő.
A karcsaszéli ifjúság 1925. április 26-án a szövetkezet dísztermében a Nótás Kata című négy felvonásos népszínművet adta elő nagy sikerrel. Az előadást közkívánatra május 10-én, este 8 órai kezdettel megismételték.
„Nem kell már a fővárosba utaznunk, ha egy jó színdarabot kívánunk látni” – kiált fel beharangozója első mondatában az újságíró, hogy aztán így folytassa: „Az érsekújvári 1867. évtől fennálló jóhírű Dalegyesület 1925. április 26-án és 28-án nagy operett-előadásra készül elő. Már sok szépet lehetett hallani és olvasni ezen egylet közkedvelt műkedvelő gárdájáról, mely úgy látszik nem elégedett meg eddigi sikereivel, mert most olyat akar produkálni, amivel majd egészen meghódítja a közönséget. Ezúttal Grünwald három felvonásos nagyszerű operettjét, a Marica grófnőt adják elő. Külön ki kell emelnünk a zenei részt, mely Kálmán Imre leggyönyörűbb alkotása. A darab rendezését egy harmincéves gyakorlattal bíró rendező végzi (a nevét az előzetes tudósításból sajnos nem tudjuk meg – LV megj.), kinek kezéből biztos siker várható, annál is inkább, mert a szereplők a legjobbak közé tartoznak, és nagyszerű együttest alkotnak. A dús ruhákat a pozsonyi színház adja a darabhoz, melynél különben a szereplők száma meghaladja az ötvenet. Tehát oly ritka élvezetben lesz része a közönségnek, ami manapság csak ritkán fordul elő.”
Földessy Sándor színháztársulatának „színiszezonja” január közepétől április végéig tartott (1925). Április tizenhatodika óta Rozsnyón játszottak a losonciak „nagy anyagi és erkölcsi sikerrel”. „A közönség különösen sokat tapsolt Papp Marcinak, Kőműves Erzsinek és Reményinek, akiknek játékát az ottani helyi lap is nagyon kiemeli. Bánffy Anna már nincs a társulatnál” – írja a Csallóközi Hírlap.
Lelkes Vince
