„Szlovákiában nem az állam lépett fel Hitlerrel szemben, csak a nemzet”

1944 augusztusának utolsó napjaiban több sikeres akciót hajtottak végre a szlovák partizánok és a hadsereg felkelői, erre válaszul augusztus 29-én a németek elkezdték megszállni az országot. A rossz körülmények ellenére két hónapig sikerült kitartani, október 27-én foglalták vissza a német alakulatok a felkelés központját, Besztercebányát.

„A szlovák nemzeti felkelés nemcsak egy dátum a naptárban, hanem a résztvevő katonák, partizánok, de hétköznapi emberek, nők, férfiak és gyerekek bátorságáról is tanúskodik” – hangzott el a megemlékezésen, melyen részt vett Rigó Konrád kulturális államtitkár, illetve a város képviseletében Horváth Zoltán alpolgármester is.

Jozef Janský, Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége galántai területi bizottságának elnöke ünnepi beszédében azt a kérdést boncolgatta, mitől lett ez a felkelés nemzeti. Úgy véli, nemcsak azzal, hogy a hadsereg jó része szembeszállt az agresszor németekkel, hanem azzal, hogy Ján Golian alezredes parancsára az katonai ellenállás egybeolvadt a felkelés regionális aktivitásaival, a partizánok és más ellenállók tevékenységével. Emlékeztetett arra, hogy az állami vezetés és a Hlinka-gárda kollaborált a németekkel, miközben „ellenük az egész nemzet lépett fel”.

„Lengyelországban Hitlerrel szemben felállt az egész ország, a Szovjetunióban szintén az egész ország. Kizárólag Szlovákiában nem lépett fel Hitlerrel szemben az egész állam, csak a nemzet”

– fogalmazott, hozzátéve, a hadsereg esküjét szem előtt tartva cselekedett, amikor szembeszállt az ország megszállóival. „Éppen ezért hajlunk meg ma előttük, mivel mindnyájan úgy mentek a háborúba, hogy tudták, elesnek” – szögezte le.

Figyelmeztetett ugyanakkor arra is, hogy noha Szlovákia, Európa és az egész világ megtapasztalta fasizmus szörnyűségeit, a rasszizmus és a nemzeti összeférhetetlenség ma is terjed.

„Mélyen elítéljük az extrémizmus minden formáját, és nagyon veszélyes tünetnek tartjuk. Soha nem engedhetjük meg, hogy a történelem megismétlődjön… Meggyőződésem, hogy az áldozat, amit elődeink hoztak a nemzeti felszabadítási harcban, nem volt hiábavaló” – húzta alá.

PhDr. Libuša Klučková, az antifasiszták dunaszerdahelyi elnöke, illetve a helyi Matica-ház igazgatónője a felkelést a szlovák nemzeti történelem összekötő fejezetének tartja.

„A férfiak és nők, akik csatlakoztak a felkeléshez, leküzdötték saját félelmeiket és határozatlanságukat, bátorságot és hazafiasságot mutattak… A felkelés nemzetünk büszkeségét, elszántságát, dacolását és ünneplését is magába foglalja… A szlovák nemzeti felkelés történelmünk legbátrabb tette. Előtte és utána sem tudtuk soha kezünkbe venni saját sorsunkat” – hangsúlyozta.

Figyelmeztetett, hogy a felkelés résztvevői és szemtanúi máig itt élnek közöttünk. „Ők a kor tanúi, küldöttei, emlékezete” – jelentette ki.

Jana Svetlovská, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatónője is beszédet mondott, melyben Alexander Matuška irodalomtudós szavait idézve emlékeztetett, „a felkelésünk nem csak úgy adódott, hanem akarat és szándék szülte”.

Figyelmeztetett arra, hogy a fasizmusnak, amelynek eszméi még ma is élnek, nincs nemzetisége. „Ez a gonoszság esszenciája, és sajnos ma sokkal fontosabb, mint bármikor, elhatárolódni az arra vonatkozó igyekezettől, hogy a fasizmus és más beteg, veszélyes ideológiák elterjedhessenek” – húzta alá.

Az oktatásügyi minisztérium ama terve kapcsán, hogy diákokat utaztasson az auschwitzi haláltábor helyén létrejött múzeumba, azt mondta, nem biztos benne, hogy a tanulók megfelelő felkészítés híján megfelelően tudnának reagálni arra, amivel ott találkoznak.

„Ez nagyon kétségbeejtő. A virtuális valóság, a gyilkolós játékok eltompították gyerekeink érzéseit, empátiáról pedig már nem is beszélhetünk. Sőt, a olyan reklámot, mint amilyet Hitler az utóbbi években a televízióban és az interneten kap, még a 30-as, 40-es években sem kapott” – húzta alá.

Emlékeztetett arra is, hogy ha augusztus 29-én az utcán megkérdezzük az embereket, miért van szabadnapjuk, akkor a legtöbben nem tudnák megmondani. „Ha a rasszizmus és xenofóbia elleni harcról és a fasizmus következményeiről szóló történetek által nem vonjuk be őket a cselekménybe, akkor veszítünk. Gyerekeknek és felnőtteknek is fel kell sorolni az áldozatok neveit, beszélni és tanulni kell erről, mivel akik ezt szerencsével túlélték, azokból ma már nagyon kevesen vannak köztünk” – magyarázta.

A megemlékezés koszorúzással zárult.

(SzT)