Ficóék rendkívül elégedettek a szlovákiai kisebbségek helyzetével

A Szlovák Köztársaság kormánya (a továbbiakban „kormány”) 2013. október 16–án megtartott ülésén észrevételek nélkül elfogadta a nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztos (a továbbiakban „kormánybiztos”) statútuma alapján elkészített „A nemzeti kisebbségek jogállásáról és jogairól szóló, a 2012-es évre vonatkozó jelentés”-t (a továbbiakban „jelentés”).

A kormánybiztos, statútuma értelmében évente készít jelentést a megadott tárgyban s a kormányhivatal vezetőjén keresztül azt minden év március 31-ig beterjeszti a kormány elé. A első, történelmi jelentőségű dokumentum beterjesztését a statútum 2013. március 31-vel állapította meg. A statútum idevágó rendelkezése alapján a jelentést a kormányba való beterjesztés előtt a kormány Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottságának (a továbiiakban „kisebbségi bizottság”) jóváhagyása szükséges.

A kormánybiztosi hivatal a jelentés eredeti szerkezeti felépítését és tartalmi vonatkozását a nemzeti kisebbségekkel lefolytatott konzultációt követően 2013 január legelején véglegesítette. A jelentés elkészítése a Nemzetiségpolitikai Főosztály ezévi munkatervének legsúlyosabb pontja lett. A Főosztály munkatervét a kormányhivatal vezetője Igor Federic, többszöri konzultáció és egyeztetés után hagyta jóvá.

A jelentés eredeti szövege a statútumban megálapított március 31-i határidőt figyelembe véve a kormányhivatal szolgálati hivatalának vezetőnőjével, Ing. Tatiana Janeckovával lefolytatott többszöri tárgyalás és egyeztetés alapján március elejére elkészült. A megállapodás szerint a jelentés tárcaközi egyeztetése és a kisebbségi bizottság tagjainak véleményezése párhuzamosan volt beütemezve. Ennek alapján a statútumban megszabott feltétel szerint a kisebbségi bizottság a dokumentumot március 18-i VIII. ülésén kellett volna, hogy elfogadja. Erre nem került sor, ugyanis a szolgálati hivatal, ahogy utólag kitudódott Igor Federic szigorú utasítása alapján megtagadta az anyag tárcaközi egyeztetésére való beterjesztését tartalmi hibákra hivatkozva. Ezek után – bár a jelentés eredeti szövegét a tagok megkapták – lekerült a március 18-ra meghirdetett kisebbségi bizottsági ülés napirendjéről.

Hogy a kormány jogszerűen járjon el, Robert Fico kormányfő a statútumban meghatározott időpontot március végén 2013. május 31-re tolta ki.

Az új időpontot figyelembe véve, a kormánybiztos hivatala levélben fordult az összes érintett tárcához, hogy véleményezzék a kidolgozott jelentést. Ezzel a hivatal az elfogadási mechanizmust szerette volna felgyorsítani és ua. elkerülni a tárcaközi egyeztetés folyamatának elhúzódását. Az egyes tárcáktól beérkezett észrevételek egyeztetése után május 14-re elkészült a jelentés javított változata, melyet a szolgálati hivatal újra nem terjesztette be tárcaközi egyeztetésre, így a kisebbségi bizottság május 22-i IX. ülésén azt nem tudta megtárgyalni.

A folyamatos egyeztetésekkel (A. Nagy László ↔ Igor Federic ill. Kormánybiztosi hivatal/Kormányhivatal ↔ Külügyminisztérium) párhuzamosan a kormányhivatal a jelentés beterjesztésének újabb időpontját 2013. szeptember 30-ra szabta meg.

A. Nagy László kisebbségi kormánybiztos 2013. június 5-én bejelentett abdikációja után az eredeti jelentés kiegészítése Igor Federic óhaja szerint három említésre méltó irányban haladt:

Ad 1) a kritikus, néha enyhe szubjektivizmuson alapuló megállapítások komfortosítása,

Ad 2) az állam által a kisebbségi kultúrára szánt támogatások 1995-től történő grafikus ábrázolása,

Ad 3) az Európai Unió tagállamai ill. az szervezeten kívül álló egyes országok „nemzetiségpolitikájának” értsd, a kisebbségek közügyekben való részvételének elemzése.

2013. július 1-től, azokután, hogy megszűnt A. Nagy László munkaviszonya a kormányhivatalban és leváltották a jelentés elkészítéséért felelős Nemzetiségpolitikai Főosztály igazgatóját, a dokumentum átszerkesztése és átfogalmazása Igor Federic környezetéhez tartozó egyéneknek és a külügyminisztérium munkatársainak lett a feladata. Ad absurdum, az eredeti szerzők közül mindenkit távol tartottak az új dokumentum megírásától, sőt a végleges változat véleményezésétől is.

A kisebbségi bizottság e történelmi jelentőségű dokumentumot 2013. szeptember 27-i ülésén fogadta el. A Kerekasztal jelölésében a bizottságban helyet foglaló 5 magyar tag az előterjesztett jelentéshez 25 oldalban fogalmazta meg észrevételeit, melyet a kisebbségi bizottság, de a biztosi teendőkkel megbízott hivatalvezető sem vett figyelembe. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a beterjesztett észrevételeket az 5 magyar bizottsági tag együttes javaslataként nyújtotta be, de feltételezhetően nem azonosultak vele teljes mértékben, hiszen a jelentés jóváhagyásakor a szavazás során 2 tag tartózkodott (Öllös László, Lampl Zsuzsa), 3 tag viszont a jelentés ellen szavazott (Pék László, Hrubík Béla, Zsille Béla).

A szavazás eredménye: 16 mellette, 3 tartózkodott (2 magyar + 1 ruszin), 4 ellene (3 magyar + 1 ruszin).

Az eredeti dokumentum az elfogadott jelentéstől több pontban eltér. Leglényegesebb különbség a két dokumenum között a kisebbségi jogi keret és a valós kisebbségi problémák értelmezésében van. Erre igyekszünk röviden, tárgyilagosan rámutatni.

AZ EREDETI JELENTÉS SZELLEMISÉGE

A kormánybiztos statútuma – annak ellenére, hogy az előző kormányzati időszakhoz (I. Radicová kormánya) képest jóval gyengült a nemzeti kisebbségek jogainak intézményesített jogérvényesítési lehetősége – szervesen kapcsolódik ahhoz az új pozitív szemlélethez, ami a kisebbségi jogérvényesítés terén 2010-2011-ben végbement. A kormány Emberjogi és Kisebbségi Tanácsa, valamint a Kisebbségi Bizottság teljesen új, az eddigi gyakorlattól eltérő (gondolunk itt az első Fico kormányra, ill. az azt megelőző Dzurinda kormányzatra), autonóm és tág lehetőségeket biztosított a nemzeti kisebbségek önmeghatározására. (elsősorban itt a Kisebbségi Bizottság hatáskörére és feladataira gondolunk)

Ehhez a szellemiséghez kapcsolódik a kormánybiztos azon feladata, mely a nemzeti kisebbségek jogállásának és jogainak feltárását, elemzését írja elő éves gyakorisággal.

A kormánybiztos hivatalának ill. a jelentés szerzőinek az volt az eredeti célja, hogy a kormányt az aktív kisebbségi politika irányába próbálja elmozdítani. Ezzel összhangban állt össze az erdeti jelentés szerkezete, mely minden egyes fejezetében bemutatta az aktuális helyzetet, rámutatott az aktuális hiányosságokra és ajánlásokat tett azok megoldására.

I. Észrevétel

A két anyag közötti Szerkezeti különbség

A/Az eredeti jelentés szerkezete: BEVEZETŐ [ÚVOD] + 5 önálló fejezet, minden egyes fejezet végén önálló ÖSSZEGZÉS ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK [závery a odporúčania] a felmért helyzet javítására.

1. A nemzeti kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete [Spoločensko-hospodárske postavenie národnostných menšín]

2. A nemzeti kisebbségek részvétele a közügyek intézésében [Účasť príslušníkov národnostných menšín na riešení vecí verejných];

3. A nemzeti kisebbségek kultúrája [Kultúra národnostných menšín];

4. A kisebbségi nyelvek használata [Používanie jazykov národnostných menšín];

5. A nemzeti kisebbségek nevelése és oktatása [Výchova a vzdelávanie príslušníkov národnostných menšín]

+ ÖSSZEGZŐ AJÁNLÁSOK [Záverečné odporúčania]

+ MELLÉKLETEK [PRÍLOHY]

B/ Az új jelentés szerkezete: BEVEZETŐ [ÚVOD] + 6 önálló fejezet, minden fejezet végén összesítés [zhrnutie]

1. A nemzeti kisebbségek jogai Szlovákia jogrendjében Úprava práv národnsotných menšín v právnom poriadku SR;

2. A nemzeti kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete [Spoločensko-hospodárske postavenie národnostných menšín];

3. A nemzeti kisebbségek részvétele a közügyek intézésében [Účasť príslušníkov národnostných menšín na riešení vecí verejných];

4. A nemzeti kisebbségek kultúrája [Kultúra národnostných menšín];

5. A kisebbségi nyelvek használata [Používanie jazykov národnostných menšín];

6. A nemzeti kisebbségek nevelése és oktatása [Výchova a vzdelávanie príslušníkov národnostných menšín]

+ BEFEJEZÉS [ZÁVER ]

+ MELLÉKLETEK [PRÍLOHY]

KONKLÚZIÓ: A két dokumentum közötti szerkeszeti analógia szembetűnő, sőt csaknem azonos. A leglényegesebb különbség az, hogy a jelentés egyes fejezetei után rögzített összegzést és konkrét megoldási javaslatokat felváltotta egy általános információkat, szövegismétlést tartalmazó semmitmondó összesítés, mely a problémákra nem keres megoldást. A kormány által elfogadott anyag nem tartalmaz egyetlen egy ajánlást sem s teljes egészében ignorálta az eredeti jelentésben megfogalmazott észrevételeket is.

II. ÉSZREVÉTEL

A két anyag közötti SZEMLÉLETBELI különbség

A kormánybiztos jogállását és mozgásterét a kormány által elfogadott statútum szabályozza. A statútum egyes rendelkezései alapvetően meghatározták a jelentés alapfilozófiáját. Ez abból indult ki, hogy a kormánybiztos, mint a kormány tanácsadó szerve, a statútum szerint javaslatokat tesz a kisebbségi jogok alkalmazása területén a kormány felé, mely az adott jogi keret lehetőségeit veszi alapul. Az eredeti jelentést ua. nem elhanyagolható módon befolyásolta, hogy az anyag beterjesztője ill. kidolgozói nem a többségi nemzet tagjai voltak, akik e tárgyban képesek voltak magukat elvonatkoztatni az elfogultságtól.

Az eredeti jelentés a biztos statútumában rögzített jogköröket alkalmazva a kisebbségi jogok elemzése alapján a hiányosságok javítására aktív kormányzati kisebbségpolitikai intézkedéseket javasolt. A jelentés alapfilozófiája és tartalma ugyanakkor figyelembe vette a nemzeti kisebbségek jogos észrevételeit is, melyeket a kisebbségi kultúra támogatása, a kisebbségi oktatásügy és a kisebbségi nyelvek használata kapcsán fogalmaztak meg a Kisebbségi Bizottságon belül, s melyet a Kormány Emberjogi és Kisebbségi Tanácsa az idei év első felében fogadott el.

Ezzel szemben a kormány által most elfogadott jelentés ezt a szemléletet teljesen nélkülözi ill. figyelmen kívül hagyta.

KONKLÚZIÓ: A dokumentum azt a hamis benyomást kelti az olvasóban, hogy a jogrendszerbe beépített kisebbségi jogok egy ideális helyzetet eredményeznek, s minden problémamentes, s ezért nincs szükség a kisebbségpolitika területén további lépésekre. A dokumentum szerkezete és tartalma a múlt század normalizációs időszakára emlékeztet. A dokumentum leíró jellegú, rittkán fogalmaz meg állásfoglalást, s ha megfogalmaz is, akkor is nagyon tendenciózusan.

III. ÉSZREVÉTEL

A két anyag közötti TARTALMI különbség

A kormánybiztos által kidolgozott eredeti jelentés és a kormány által elfogadott anyag közti tartalmi különbség az előző fejezetben leírt szemléleti másságból adódik.

A kormány által elfogadott jelentés több dolgot elhallgat vagy félremagyarázva mutat be az eredeti jelentéssel ellentétben.

Az eredeti jelentés abból az általános alaptézisből indult ki, hogy a nemzeti kisebbségek fennmaradásának, feljódésének alapfeltétele a jogbiztonság, a jogérvényesítés optimális lehetősége, a kedvező társadalmi, politikai légkör és a többségi nemzet és a kisebbségek közti kölcsönos tisztelet.

– Erre alapozva rámutatott, hogy a szlovák jogrendből hiányzik egy átfogó kisebbségi törvény, amely elfogadását az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye szlovákiai végrehajtásáról szóló harmadik ország-jelentése (2011 július) is javasolja. – TÖRÖLVE.

– Az eredeti jelentés utalt arra, hogy a kisebbségek társadalmi megítélésében mekkora felelőségük van a politikusok és a legfelsőbb közjogi tisztségviselők verbális és egyéb megnyilvánulásának (Ivan Gašparovič és Robert Fico negatív megnyilvánulásai a nemzeti kisebbségekről) – TÖRÖLVE

– Az eredeti jelentés kitért arra is, hogy a hatályos jogi keret érvényesítéséhez aktív kormánypolitika kell. – TÖRÖLVE

– A nemzeti kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete fejezetben az eredeti jelentés elemzéseinek értékelése kimutatta a nemzetiségi lakosságú régiók gazdasági lemaradottságát és az aránytalanul magas munkanélküliséget. Az adott rériók gazdasági felzárkózásának alappillére a megfelelő infrastruktúra, elsősorban a gyorsforgalmi utak és autópályák hállózatának kibővítése, kiépítése. – TÖRÖLVE

– Ugyanakkor a kormány által jóváhagyott biztosi jelentés egy visszatérő, spekulatatív álláspontot közöl, mely szerint a nemzeti kisebbségek által lakott régiók magas munkanélküliségének az egyik okozója az államnyelv nem megfelelő szinten való ismerete.

– A nemzeti kisebbségek részvétele a közügyek intézésében c. fejezetben az eredeti jelentés utalt arra, hogy a szlovák törvényhozáson belül csökkenő tendenciát mutatt a kisebbségi parlamenti képviselők aránya. Javaslatott tett a kisebbségekre hátrányos helyzetet jelentő 5%-os választási küszöb felülbírálására, mivel az országban honos nemzeti kisebbségek többsége számára ez a szám teljesíthetetlen s felvetette a nemzeti kisebbségek közvetlen képviseleti elvének a bevezetését, mint megoldási lehetőséget. – TÖRÖLVE

– Az eredeti jelentés konstatálta, hogy a szlovák parlament plenáris ülésén ill. a parlament bizottsági ülésein nincs lehetőség a kisebbségi nyelvek használatára. – TÖRÖLVE

– Az eredeti jelentés rámutatott, hogy a végrehajtó hatalom legfelsőbb, kormányzati szintjén nincs biztosítva a nemzeti kisebbségek jogainak institucionális védelme (korábban a kormány alelnöke). – TÖRÖLVE

– A kormány Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottsága tárgyalásánál az elfogadott jelentés az eredeti jelentéssel ellentétben elhallgatja a tagok megválasztásának módját, azt a választási mechanizmust, mely 2011-ben lett bevezetve. Ugyanakkor teljesen elhallgatja a Bizottság eddigi tevékenységének a bemutatását. A Bizottságról alkotott kormányzati állásfoglalás előrevetíti a beiktatott önkormányzatiság apró csírájának az elvonását 2014-ben, mikor lejár a választott tagok mandátuma.

– Az eredeti jelentés kihangsúlyozta, hogy a kisebbségek arányos részvétele, foglalkoztatása az önkormányzati és államigazgatási szerveken belül mekkora jelentőséggel bír. Ez az egyik garanciája az jogegyenlőségnek a kisebbségek és a többségi nemzet között.. – TÖRÖLVE

– Az eredeti jelentés megállapította, hogy az ország alkotmánya és a Kisebbségi Keretegyezmény nem teszi lehetővé a nemzetiségi alapon létrehozott területi és kultúrális önkormányzatiságot, autonómiát. Ugyanakkor rámutatott, hogy a környező országokban ill. Európa más államaiban léteznek megfelelő bevállt modellek. A jelentés utalt arra, hogy Szlovákián belül első lépésben a nemzetiségeknek, társadalmi és szakmai vitán belül kéne ezt a kérdést megtárgyalniuk. – TÖRÖLVE

– A kisebbségi kultúrák támogatása éves megítélése nélkülöz mindenfajta közép ill hosszabb távú stratégiát, elképzelést. Erre mutatott rá az eredeti jelentés elismerve, hogy az állam által évente megszabott pénzügyi támogatási keret növekvő tendenciát (kivéve a 2007 és a 2013-as évet) mutat. A hiányzó állami stratégia, ill. a többször említett jogi rendelkezés, mely a kisebbségi kultúrák átfogó financírozását rendezné, bizonytalanságot okoz a kisebbsági kultúrális szervezetek számára. Az eredeti jelentés ua. kitért a támogatási rendszer problémáira is, mely több éve fennakadásokat okoz a támogatások megítélésében és kifizetésében és arra is, hogy egy átfogó törvény elfogadását javasolja – TÖRÖLVE

A kisebbségi nyelvek használatáról szóló fejezet tartalmazza a legtöbb tartalmi és értelmezési különbséget az eredeti jelentés és kormány által elfogadott dokumentum között. E különbség az államnyelv és a kisebbségi nyelvek viszonyának eltérő értelmezéséből, a társadalomban betöltött szerepének és a hatályos jogszabályok eltérő magyarázatából fakad.

– Az eredeti jelentés az államnyelv jogi státuszának bemutatása mellett kiemeli, hogy az alkotmány idevágó rendelkezése alapján a kisebbségi nyelv használata alapvető emberi jog, mely megvonhatatlan, elidegeníthetetlen, elévülhetetlen, megszűntethetetlen és nem képezheti népszavazás tárgyát. – TÖRÖLVE

– Az eredeti jelentés megállapítja, hogy a kisebbségi nyelvek használata a közélet egyes területeiről egyre jobban kiszorul. Példaként a Fórum Intézet 2007 és 2011-ben elvégzett felmérését veszi alapul, mely szerint a hivatalokban 47-ről 42%-ra és az üzletekben 76-ról 59%-ra csökkent a magyar nyelvet használók száma. – TÖRÖLVE

– A kisebbségi nyelvek használatát szabályozó 184/1999 sz. törvény értelmezése során az eredeti jelentés leszögezi, hogy a törvény 2.§ 2 bek. alapján lett kiadva az 531/2011 sz. kormányrendelet, mely a 20%-ot elérő kisebbségi települések jegyzékét és azok kisebbségi nyelvű megjelölését tartalmazza. – TÖRÖLVE !!!!

Az új szöveg alapján erre csak 2021-ben lesz lehetőség. Előfordulhat, hogy ennek alapján a kormány újra előveszi a köztársasági elnök ezirányú múlt évi kezdeményezését. Ezzel a veszélyes állásfoglalással a biztosi jelentés lavinát indíthat el a törvény érvényesítése ellen!!!! Szintén ezzel érvel a jelentés a kisebbségi nyelvű útjelzőtáblák és a közintézmények helységneveinek kisebbségi nyelven való megjelölése esetében!!!!!

– Az eredeti jelentés megemlíti a kormányhivatal felé beérkezett állampolgári beadványokat, melyek a törvény megsértésére tettek bejelentést és be is igazolódott annak megalapozottsága. – TÖRÖLVE

– A kisebbségi nyelvhasználati törvény legfontosabb gyakorlati feltétele a hivatalok által biztosított kétnyelvű űrlapok bebiztosítása. Az eredeti jelentés sajnálatosan állapította meg, hogy a kormányhivatal múlt évi felmérése alapján az államigazgatási szervek több mint 90%-a nem rendelkezett a törvényben megszabott űrlapokkal. Ennek elhárítására megfelelő lépések megtételét sürgette az eredeti jelentés. – TÖRÖLVE

– Az eredeti biztosi jelentés nagy teret szentelt a vasútállomások ill. megállók kisebbségi nyelven való megjelölésének, Felsorolja azokat az állampolgári, önkormányzati és a biztosi hivatal kezdeményezéseit, amelyek ebben a problémában történtek. – TÖRÖLVE

– Ugyanez érvényes az állampolgárok életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának fenyegetettségét érintő információknak kisebbségi nyelven való feltüntetésében kifejjtett kezdeményezésekről is és a megállapított hiányosságokról. – TÖRÖLVE

– A közigazgatási szervek kisebbségi nyelvhasználatára az eredeti jelentés nagy hangsúlyt helyezett. Azon túlmenően, hogy közölte a kormányhivatal 2012-es felmérését a kisebbségi nyelvek ismeretéről az egyes szakágakon belül, konstatálta, hogy a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Karán két akreditált programon belül képzés indult az közigazgatási szervek alkalmazottjai számára a kétnyelvű ügyintézés elősegítésére. Sajnálattal állapította meg az eredeti jelentés, hogy a kormánybiztos által a szaktárcák vezetőinek elküldött felhívás alapján egy tárca sem mutatott érdeklődést a felkínált lehetőség iránt. – TÖRÖLVE

– A kisebbségi nyelvtörvény értelmezésénél az eredeti jelentés megelégedéssel konstatálja, hogy a kormány 2012. decemberében elfogadta a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jelentését. Ua. Az eredeti biztosi jelentés idézi az elfogadott kormányanyag azon szakaszát, mely megállapítja, hogy a kisebbségi nyelvek jogi rendelkezései nagyon átláthatatlanok, nem egyértelműek, ami bizonyos helyzetekben jogbizonytalanságot okoz, ezért szükséges egy jogharmonizáció, mely az eddigi nyelvi jogok figyelembevétele mellett szabályozza majd a kisebbségi nyelvi jogokat. – TÖRÖLVE

– Az államnyelvi törvény kisebbségi szakaszainál az eredeti javaslat kritikusan viszonyult a törvény azon részéhez, amely a kisebbségi kultúrális rendezvények nyelvhasználatáról szól, mikor is az államnyelv mindig a kisebbségi nyelv fölé van rendelve. Ez az elv ellentétes a Kisebbségi Keretegyezmény 4. cikkelyének 2. pontjában lefektetet kötelezettségtől, mely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség szempontját mondja ki. – TÖRÖLVE

– Szintén az államnyelvi törvény kapcsán a létező problémákra és megoldásokra hívta fel a figyelmet az eredeti jelentés, pl. a kisebbségi nyelvek használatában az egészségügyi intézetekben, vagy az integrált segélyhívórendszeren belül. – TÖRÖLVE

– A kisebbségi nyelvi jogok általános bemutatása kiterjedt a polgári rendtartás rendelkezésére is. Az eredeti javaslat a Velencei Bizottság anyaga alapján kifogást emelt a törvény rendelkezése ellen. – TÖRÖLVE

A jelentés e szakasza iskolapéldálya a szerecsenmosdatásnak!!!

Az eredeti szöveg:

Zákon č. 99/1963 Zb. Občiansky súdny poriadok v znení neskorších predpisov a zákon č. 301/2005 Z. z. Trestný poriadok v znení neskorších predpisov

V oblasti súdnictva slovenská jazyková legislatíva bola kritizovaná Benátskou komisiou najmä za to, že v trestnom konaní môže obvinený používať jazyk národnostnej menšiny iba vtedy, ak vyhlási, že neovláda štátny jazyk[1] Aj keď Úrad splnomocnenca vlády Slovenskej republiky pre národnostné menšiny nemá vedomosti o tom, že by sa v praxi vyskytovali značné problémy v tejto oblasti, je na zváženie nutnosť prehodnotenia vhodnosti takejto úpravy.

Javított változat

Zákon č. 99/1963 Zb. Občiansky súdny poriadok v znení neskorších predpisov a zákon č. 301/2005 Z. z. Trestný poriadok v znení neskorších predpisov

V oblasti súdnictva v trestnom konaní môže obvinený používať jazyk národnostnej menšiny, ak vyhlási, že neovláda štátny jazyk. Úrad splnomocnenca vlády Slovenskej republiky pre národnostné menšiny nemá vedomosti o tom, že by sa v praxi vyskytovali značné problémy v tejto oblasti.

– A kormány által jóváhagyott jelentés az eredetitől eltérően tartalmaz egy önálló szakaszt, mely a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját elemzi. Aprólékosan bemutatja e felettébb fontos nemzetközi dokumentumot és felsorolja a chartát elfogadó országok kötelezettségvállalásait, amiből az a nyilvánvaló, hogy ezen a téren Szlovákia a többi országhoz képest jóval nagyobb garanciákat vállalt (s ezt kommentálja is) saját kisebbségeivel szemben.(persze nem mindegyikkel) Ezt nem vonjuk kétségbe, de a nyelvi charta ilyen jellegű bemutatása egyoldalú és elfogult, hiszen a vállalt kötelezettségek gyakorlati alkalmazásának elemzése, bemutatása teljesen elmaradt. Felvethetjük a kérdést, hogy a jelentést készítők miért nem végeztek hasonló aprólékos elemzést pl. a Kisebbségi Keretegyezményről, vagy az említett nemzetközi dokumentumok gyakorlati alkalmazását felülvizsgáló rendszeres ország-jelentésekről?

– Az elfogadott jelentés kisebbségi nyelvi jogokat elemző fejezet Összesítése kiemeli, hogy a kisebbségi nyelvek alkalmazását szabályozó törvény aplikálása során nem volt tapasztalható csaknem semmilyen probléma, hiszen a kormányhivatal csak két panaszt regisztrált a törvény állítólagos megsértéséről. Ua. megjegyzi, hogy az aplikáció során a legnagyobb nehézséget a megfelelő pénzügyi keret hiánya jelenti, hiszen a törvény módosítása során a beterjesztő elhallgatta, hogy az mekkora anyagi terhet fog az államra róni. A jelentés leírja, hogy a Belügyminisztérium szerint a törvény végrehajthatóságát biztosító információs rendszerek átalakítása 1,2 millió €-s többletkiadást jelent a tárcának. Ez a sovány megállapítás nem ad választ arra, hogy a BM hogyan fogja garantálni a törvény aplikálását. Félő, hiszen a kormányhivatal vezetője részéről már felvetődött, hogy a nem biztosított anyagi fedezet miatt a kormány oly irányban fogja kezdeményezni a kisebbségi nyelvhasználati törvény mósosítását, hogy az a többletköltségek nélkül is aplikálható legyen az egyes újonnan szerzett jogok megvonásával, pl. akár a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása lehetőségének megszüntetésével.

– A kisebbségi oktatást tárgyaló részben a kormány által elfogadott jelentés teljes egészében átvette az eredeti jelentés tartalmát, annak egyik szerkesztési hibájával, mely a közoktatási törvényt elemzi.

Bukovszky László

*A szerző szociológus, A. Nagy László volt kisebbségügyi kormánybiztos szakosztályvezetőjeként dolgozott