Szlovákiai magyar politikai bumeráng – szétveri az orrod

Tegyünk előbb egy kanyart, ahogyan a repülő bumeráng. Felvetésünk szempontjából leegyszerűsítve háromféle szlovákiai magyar létezik:

1. akit az egész nem érdekel (ne olvassa tovább, kattintson inkább valami pornó oldalra, ott is az folyik, ami a hazai politikában, csak éppen olcsóbban, jobb minőségben, mélyebb szellemi tartalommal)

2. aki úgy véli, az előrehozott parlamenti választások jelentik – talán, sőt szinte biztosan – az utolsó alkalmat, hogy ilyen választási rendszer mellett pártszerű parlamenti képviselete legyen a szlovákiai magyarságnak (és más nemzeti és etnikai kisebbségeknek)

3. aki a 2. pontban foglaltakkal nem ért egyet.

A jelek szerint azt vagyunk kénytelenek leszögezni, hogy a Szövetség párt MKP platformja (annak többsége) vagy az első, vagy a harmadik csoportba tartozik. Miért? Azért, mert messzire hajítja el magától annak lehetőségét, azaz a bumerángot, hogy a pártszerű (egységeset már nem mernék írni) magyar parlamenti képviseletért tegyen végre valamit. Mint akit ez a képviselet rohadtul nem érdekel (1. pont), netán nem is hisz benne = (3. pont).

Ha ugyanis érdekelné, vagy hinne benne, akkor nem baromságokkal lenne a platform elfoglalva, hanem már a választási programot írnák az urak és hölgyek, égne a tenyerükben a mobil a platformközi egyeztetések hevében, már kommunikálnának a választókkal. Mindükkel, mert az MKP-nak igenis nagyon nagy szüksége van a Híd és az Összefogás választóira, miként a többi platformnak is a többi platforméira, hogy végre közös szavazóbázisuk legyen. Erről szólt és még mindig szól a szövetségesdi matematikája. Tudjuk, hogy nem szerelemből omlottak egymás megfáradt, kékeres karjaiba, hanem a számok miatt.

Nem nagyon lehetséges ugyanis elnyerni a másik két platform szimpatizánsainak rokonszenvét, ha a közösen megoldandó feladatok helyett valaki arra fókuszál, miként lehetne minél jobban elkülönülni, s megszabadulni a közösen megoldandó feladatoktól. S nem gondol arra, hogy ezek a feladatok egyszer visszaütnek, orrba verik. A közösködésnek ugyanis alapvető járuléka az elkülönülés háttérbe szorítása. Ahogyan diplomatikusan visszafogott sok kérdésben a másik két platform (biztosan nem repeső örömmel), mert tudatosítja a számokat.

Na, most ha a választásokra való felkészülés helyett a választások előtt pár hónappal az MKP a párt nevének egyedül kivihetetlen módosítására pazarolja a drága energiát, mégpedig olyan nevet preferálva, amely már korábban sem felelt meg a többieknek, akkor ugyebár az nem vall mindent átszövő közösségi szellemre. Hanem finoman szólva butaságra vall. Vagy pedig provokáció az egész. Különben is nonszensz az egész szitu.

Egy platform, amely meg akarta szüntetni a párton belüli platformokat, vagyis önmagát is, mert szerinte szükségtelenek, szükségesnek tartotta a minap, hogy csakis egyedül ő, külön platformként összeüljön önmagával és kiötöljön saját magának egy másik nevet. Hogy minek átnevezni valamit, amit az átnevező inkább megszüntetne, az a formális logika szerint rejtély. Amolyan mentális karambol.

Ráadásul olyasminek nevezni – Magyar Konzervatív Platformnak –, ami csak eltántorít egy csomó Híd-szavazót az egész Szövetségtől. Hiszen egy mérsékelt politikai szövetséget, ahol a közös gondok megoldása dominál, elfogad ez a választó, de tudvalévő, hogy a demonstratív konzervativizmust nem, mert eddig sem volt rá oka. Az ilyen bumerángokat nem lehet biztonsággal elkapni, mindig megsérül, aki ilyet dob el nagy erővel. És nem csak magának okoz kárt.

Lásd az analógiát a szlovák pártoknál. Nem köt a PS sem a KDH koalíciót Dzurindával, mert a világos elkülönülés az érdekük: szavazóik egyike sem viseli el a másik párt ideológiáját.

Ha ez a helyzet a Szövetségen belül, ha valóban az elkülönülés az érdek, azt a választó megérti és értékeli. Akkor azt férfiasan be kell vallani, szét kell esni még idejében és szintén férfiasan egyenként el kell fogadni a választási 0-2 százalékot, mert csak ennyi választó értékeli majd. És a tényt is: nem lesz parlamenti képviselet.

Ha pedig kell az a képviselet, akkor nem az elkülönüléssel és nem az illiberális ellenségeskedéssel (lásd még a platform-gyűlés oroszbarát nyilatkozatát) kell foglalkozni, hanem a szavazók egy ernyő alá invitálásával. De hitelesen, mert a választók ugyan sokszor ostobák, de nem mindig. Viszont a fanatikusokat leszámítva mindig gyanakvóak. És mindig joggal…

A választónak ez nyolc hónap rohadt hosszú lesz.

De egy parlamentbe igyekvő párt hitelessé, stabillá és koalícióképessé tételéhez, megismertetéséhez és elismertetéséhez roppant rövid ez az idő.