1
Fotó: Somogyi Tibor
Megosztás
A PLUS 7 DNÍ című szlovák újág szeptember 17-i számában interjút közölt Berényi József MKP elnökkel, ahol az újságíró ( Eva Mihóčková) felkészült volt, a pártelnök pedig khm… ne állt a helyzet magaslatán: több dolgot nem tudott, mint, amennyit tudott. Amit tudott, arra pedig nem emlékezett pontosan.
Azt például tudta, hogy a pártnak tízezer tagja van, de azt már nem, hogy Dr. Popély Gyula tagja-e a pártnak. Popély végülis jelentéktelen figura, tizenkettő egy tucat. A bősi migráns helyzetről később kapott pontos információkat, viszont korábban cselekedett.
Könözsi Lászlóval (aki tippet adott az Új Szó szerkesztőinek megsemmisítésére) az eset után telefonon beszélt, de a pártból nem zárták ki, mert Könözsi nem volt teljesen józan az ajánlattevés idején, s ez bárkivel előfordulhat. Emberek vagyunk. Könözsi pedig megbánta tettét. „… felajánlotta a lemondását, de én azt visszautasítottam.” Érthető.
Aztán szóba került a migráns helyzet, a szolidaritás, a magyar és a magyarországi pártokhoz fűződő viszony, amire az egyenes, karakán válaszok így sorjáztak: hátbizonytalán, sőthaigenakkor tudjaafene. Ilyen határozottan és férfiasan, ahogy azt egy pártelnöktől elvárhatja a rajongó választópolgár.
S ekkor, uramfia! Derült égből a villámcsapás: az újságíró szóba hozta az autonómiát. Váratlan fordulat! De Berényi sem ma lépett le a falvédőről, körültekintően, okosan és tárgyilagosan válaszolt imigyen:” Igaz, hogy minden szlovák politikus már előre figyelmeztetett, hogy az autonómiát fel se hozzuk – de mi azt nem is akarjuk. ALE TO MY ANI NECHCEME” Okos.
Ugyanakkor felvetődik a rafinált kérdés: Mióta nem? Vagy egyszer csak úgy alakult, hogy 25-én, a kisiskolás nagygyűlésen mégis igen? Vagy a szlovákoknak nem, a magyaroknak meg igen?
Jól van, no, jól van! Kínos elszólás: kimondva az igaz.
Mert, aki eddig is gondolkodott, tudhatta, hogy Szlovákia magyar dzsungelében a rendszerváltoztatás óta nem született olyan magyar párt, amely a helyi autonómiáról egy pillanatig is komolyan gondolkodott volna. Ha komolyan gondolta volna, akkor már lenne. Valamilyen.
Nem ez a riasztó, hanem Berényi kikotyogott jövőbe mutató víziója: a kétnyelvű Duna menti régió. Ez a cél: a kétnyelvű Duna-menti magyar rezervátum.
Azt, hogy mi lesz Hontban, Gömörben, a Csereháton, Bodrogközben, azt diszkréten, nem árulta el, mert azok a magyarok olyan messze vannak a Duna menti régiótól, hogy hozzájuk már út sem vezet.
Kár, hogy Lehár Ferenc nem érte meg ezt az időt, mert komoly operett-jelenség tanúja lehetett volna, hihetetlen bonvivánokkal.