1
Fotó: MTI
Megosztás
Civil szférából származó liberális jogász, ráadásul hölgy került ki győztesen az államfőválasztás első fordulójából.
Szlovákia 79 járása közül 71-ben (köztük a Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei, Komáromi és az Érsekújvári járásokban is!) Zuzana Čaputová kapta a legtöbb szavazatot.
A magyarok lakta járások településein csak elvétve kapott kevesebb szavazatot Bugár Bélánál, amely eredmény tulajdonképpen eredménytelenség a Híd elnöke szempontjából (is).
Mielőtt azonban a legszebb öröm a káröröm elve alapján lagzit csapnának a Magyar Közösség Pártjában a Bugárt hitből gyűlölő kvázi politikusok, többet érne, ha hideg fejjel elgondolkodnának.
Mindenekelőtt arról, hogy ez az államfőválasztás távolról sem Bugár Béla és Bárdos Gyula meccse volt.
Annak ellenére sem, hogy öt évvel ezelőtt Bárdos 5,1 százalékot szerzett az államfőválasztáson Bugár mostani 3,1 százalékával szemben. A magyar jelölt ugyanis öt évvel ezelőtt épp olyan mellékszereplője volt az államfőválasztásnak, mint Bugár most.
A gondolkodásra képes, tehát nem érzelmi alapon voksoló választó számára ugyanis mindkét esetben egyértelmű volt, hogy Szlovákiában lehetetlen államfővé választani magyar vagy egyéb kisebbséghez tartozó jelöltet, hiszen a választói matematika eleve kizárja ezt.
Gondoljunk csak bele: Szlovákiában cirka 4,5 millió választásra jogosult személyből a szlovákiai magyarok kb. 300 ezren vannak. A többi kisebbség tagjai pedig létszámban ehhez képest sehol sincsenek.
A magyar jelölteknek tehát csak azért érdemes államfőjelöltként csatasorba állni, hogy felmérjék, mennyi választót képesek mozgósítani általában.
Bárdos öt évvel ezelőtti eredménye azt jelezte, hogy pártja, az MKP a parlamenti választásokon megugorhatja az 5 százalékos választási küszöböt. Amint az köztudott, egyáltalán nem így történt.
Ezek szerint tehát Bugár mostani 3,1 százalékos „eredményének” sem egyenes következménye, hogy a parlamenti választásokon ugyanúgy lebőg majd pártja, a Híd, mint ahogy öt évvel ezelőtt az MKP.
Annyit viszont mindkét párt hívei számára üzenhet a hétvégi választási eredmény, hogy 2020-ban esetleg egyik sem ugorja majd meg a parlamenti bejutási küszöböt.
Aztán majd ki-ki érdekei szerint örömködhet, illetve sírdogálhat a másik kudarcán. Amely helyzet egyébként meglehetősen ostoba cselekmény, de ha a magyarnak Mohács kell, előbb-utóbb kiküzdi magának…
Ha így esik majd, akkor tudjátok mi lesz? Egyáltalán semmi nem lesz. Ugyanúgy felkel majd a nap minden reggel, a normális, önmagukról gondoskodni képes magyar emberek továbbra is csont nélkül gondoskodnak majd magukról.
A hülyébbjei tehetetlenebbjei meg a gittegyleteikben (orbáni köztévé, Kossuth Rádió, pártgyűlés, Csemadok, kocsma, nyugdíjasklub) továbbra is az aktuális ellenségre (szlovákok, migránsok, buzik, cigányok, libsik, Brüsszel, Soros stb.) kenik majd legprivátabb kudarcaikat is.
A jó hír, hogy legalább annyi normális életre való szlovákiai magyar létezik, mint amennyi agymosott zombi. Előbbiek elgondolkodtak, mielőtt a paraván mögött bekarikázták a Čaputová sorszámát, hogy megüzenjék Ficónak, torkig vannak vele.
Utóbbiak pedig, értsd, az agymosott zombik, nem mentek el szavazni (a magyarok lakta járásokban átlagban közel 20 százalékkal kevesebben szavaztak, mint az országos átlag!), mert képtelenek voltak felfogni az államfőválasztás tétjét. Avagy elmentek, és truccból, illetve hitbéli gyűlöletből a stupid, nagypofájú, hazug Harabinra szavaztak. Vagy a náci bohócra, Kotlebára…
A rossz hír az, hogy az államfőválasztás első köre megmutatta, a választáson aktív szlovákiai többség mentálisan sokkal egészségesebbnek tűnik, mint a szlovákiai magyarok en bloc.
De egyáltalán nem azért, mert ők, a szlovákok sokkal többet kapnak a politikusoktól, a mindenkori kormánytól, mint a szlovákiai magyarok. Merthogy őket pontosan annyira átverik politikusaik, mint amennyire ezt a szlovákiai magyarok érzik, illetve gondolják a mindenkori kormányokról, esetleg saját politikusaiktól. Épp annyira érinti a szlovákokat, hogy meg vannak lopva, mint amennyire a szlovákiai magyarokat!
A két népcsoport között annyi csak a különbség, hogy az államfőválasztás első körének eredményei alapján a szlovákok megpróbálnak kitörni a kontrollálatlan hatalom fogságából.
Ennek bizonyítékául tessék csak leellenőrizni, hogy mennyivel többen vettek részt a szavazáson mint a szlovákiai magyarok. Az sem mellékes persze, hogy közülük is akadtak elegen, akik a fasiszta, náci pöcsfejekre szavaztak.
Csakhogy Čaputová eredményéből egyértelmű, kik, milyen minőségű polgárok vannak többségben Szlovákiában. Ilyen alapon sajnos evidens, hogy melyik népcsoport sajátja a progresszió, illetve a regresszió. Magyarul, a haladás, illetve a hanyatlás.
Ezt a szlovákiai magyarok szempontjából egyértelműen tragikus helyzetet csakis önmaguknak, az általuk futtatott, helyenként kritikátlanul istenített politikusaiknak köszönhetik. Kizárólag önmaguknak!
Mert ugye világos, egyetlen szlovákiai magyart sem lehet arra kényszeríteni, hogy milyen társadalmi, politikai értékrendet valljon magáénak. Kicsodának, milyen politikusnak kell hinnie feltételekkel vagy féltétlenül. Ki legyen a fétise.
Ebből pedig mindössze annyi következik, hogy a szlovákiai magyarok legnagyobb ellenségei nem mások, mint a szlovákiai magyarok.
Akkor is, ha eme definíció olvastán némelyeknek égnek áll a haja, megbántva érzik magukat és a pokolba kívánják azt, aki ilyesmire merészel még csak gondolni is…!