Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”

2020. április 11. - 15:14 | Régió

Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat második részében következzen a dunaszerdahelyi származású Pápay Annamária Londonból.

Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Fotók: AP/TASR
A britek a nyájimmunitás stratégiáját követték eleinte, a Boris Johnson vezette kormány kissé későn vette észre, mekkora a baj. Végül maga a miniszterelnök is megbetegedett, és néhány napot az intenzív osztályon is töltött. A Worldometer április 11-i adatai szerint az Egyesült Királyság ötödik európai országként egy vagy két napon belül megelőzi a fertőzöttek számában Kínát, ahonnan az egész világjárvány elindult. Pillanatnyilag itt tartják nyilván a legtöbb halálesetet naponta, ami pénteken már megközelítette az ezret is. Ugyanakkor a britek aránylag keveset tesztelnek, a legtöbb fertőzöttel rendelkező országok közül a legkevesebbet, 1 millió lakoshoz viszonyított adatuk pedig alig magasabb, mint Szlovákiáé. Jelenleg rettentően alacsony a felgyógyultak, ugyanakkor más országokhoz képest nem igazán magas a kritikus állapotban lévők száma sem. Ez persze bármikor változhat.
Összes fertőzött (ápr. 11.): 73 758
Kritikus állapotban: 1 559
Összes elhunyt: 8 958
Összes felgyógyult: 344
Összes teszt: 316 ezer

Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?

Őszintén, mi a munkában még március első hetében is viccelődtünk ezen. Én pont aznap jöttem vissza Londonba, amikor a szlovák reptéren elkezdték az érkezők testhőmérsékletét mérni, de az még mindig bizarr túlzásnak tűnt.

Így visszagondolva az volt a nagy „aha” pillanat, amikor munkában a híreket olvasva tudtam meg, hogy Szlovákia lezárni készül a repterét. Ez mar tényleg komolyan hangzott. Aztán ahogy napról napra egyre szürreálisabb kép fogadott Londonban – az üzletben üres polcokkal, hiánycikkekkel, a metróban csúcsidőben alig szállingózó emberekkel, ami az utcákon is megjelent, hirtelen több hely lett a városban. Emlékszem március elején egy napra, amikor az ebédszünetemben kimentem sétálni és köhögtem egyet az utcán – az emberek meg úgy néztek rám, mintha sorozatgyilkos lennek.

Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?

Mi még vígan munkába jártunk, amikor anyuék már csak maszkban mehettek ki az utcára. Nagyon úgy tűnt, hogy Anglia lazán vette a globális szituációt, aztán március közepén mintha téli álmából ébredt volna, gyorsan-gyorsan igyekezte behozni a „lemaradást”.

Azóta számos óvintézkedést hozott a kormány, minden nap élő bejelentkezésben tudatják velünk a legfrissebb számokat, elkészült segélycsomagokat, szabályokat. De itt például maszkot nem kötelező hordani, sőt, nem is nagyon beszélnek róla.

A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?

Jelenleg korlátozott kijárás van érvényben, gyógyszertárba, élelmiszerüzletbe és napi egyszer sétálni lehet menni. Az üzlet előtt két méterenként sorban várjuk, hogy beengedjenek, és az üzleten belül csak kijelölt módon haladhatunk a polcok között. Mindenki a maga bevásárlókocsiját, kosarát letakarítja az üzlet ajtajában kihelyezett fertőtlenítőszerrel és bizonyos termékekből csak korlátozott mennyiséget lehet venni egyszerre.

Az utcán egymás közt nagyjából betartjuk a kétméteres távolságot – a parkban például úgy sétálnak az emberek össze-vissza, mintha azonos töltésű mágnesek lennének, csakhogy elkerüljék egymást.

A metró és a vonatok is csökkentett menetrenddel működnek. Az üzletekben a nyitás utáni pár óra a nyugdíjasoké és a „frontvonalon” dolgozóké. Egyes nagyobb üzletláncoknál nem lehet online rendelni, csak a koronavírus révén veszélyeztetetteknek szállítanak házhoz.

A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?

A coachingot idáig is online csináltam, úgyhogy ez most is működik. A főmunkám pedig egy családterápiás intézménynél van, itt most nem tudunk a családokkal személyesen foglalkozni, illetve a tréningeket sem tudjuk tartani.

Ezt ugye mind be kell majd hozni, illetve sajnos az izoláció során még több családi erőszak és segélyhelyzet alakulhat ki, így ez is biztosan növeli majd az intézmény foglalkoztatottságát.

Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?

Most már egyre komolyabb. Nekem úgy tűnik, hogy az angolok ezt sokáig félvállról vették, bár, ahogy már említettem, én sem gondoltam volna, hogy ez ekkora problémává növi ki magát.

Mi, külföldiek otthoni hírek, történetek alapján is tájékozódtunk, így szerintem nekünk valamelyest reálisabb elképzelésünk volt arról, hogy mi vár Angliára is. Sokszor tűnt úgy az elején, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna, amikor Anglia még csak a fejét vakarta, hogy akkor mi is legyen.

Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?

Egyrészt a bizonytalanságot, az egyéni és kollektív gyászt és azt, hogy nem tudjuk, mikor láthatjuk legközelebb a családunkat Szlovákiában. Illetve, hogy mindenkit újra láthatunk-e majd.

Eszedbe jutott-e, hogy hazagyere Szlovákiába? Miért nem tetted meg?

Szóba került, de nekünk már ez (is) az otthonunk, itt vannak a mindennapjaink. Egyrészt felelőtlenségnek tartottam volna végigutazni Európát egy csomó emberrel a buszba zárva, másrészt nem hagyhattunk volna csak úgy itt csapot-papot.

Előző rész:
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”

(SzT)