Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Csehország: "Réteslisztet Dunaszerdahelyről fuvaroztam Prágába, mert itt sehol nem volt egy ideig"

Fotók: TASR/SITA

Csehországban ugyan már megindult a válság, mire komolyabban intézkedni kezdtek, de sikerült hamar behozni lemaradásukat és a Worldometer aktuális adatai szerint meglehetősen sokat tesztelnek, közel 200 ezer tesztnél járnak szomszédaink, ami a lakossághoz viszonyítva közel kétszer annyi, mint Szlovákiában, és több mint háromszor annyi, mint Magyarországon. Diagnosztizált fertőzöttjeik száma éppen ezért is viszonylag magas, elhunyjaik száma viszont kevesebb, mint velük nagyjából azonos lakosságszámú Magyarországé.

Összes fertőzött (ápr. 23.): 7 138

Kritikus állapotban: 76

Összes elhunyt: 210

Összes felgyógyult: 2 152

Összes teszt: 195 ezer

Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?

Emlékeim szerint még 2019 karácsonya körül is még csak Kínáról szóltak a hírek. Ugye, az a világ másik oldalán van, szóval annyira nem izgatott a dolog. Aztán valamikor február közepe környékén megjelentek az első betegek Olaszországban. Akkor már tervben volt egy baráti sítúra az osztrák Finkenbergnél február vége és március eleje között, és egyúttal pont akkortájt leszerveztünk egy másik csapattal egy másik sítúrát március elejére is Alta Badia síközpontban, ami ugye Észak-Olaszország. Február harmadik hete környékén nagyon gyorsan kezdett növekedni az olasz betegek száma, így elkezdtünk „agyalni”, mi legyen tovább. Végül az első csapat létszáma némileg megcsappant, de velem együtt a többség végül maradt a tervnél. A másik sítúrát, illetve az eredeti szállást inkább visszamondtuk és átszerveztük távolabbra a kritikus területektől, konkrétan az osztrák Hinterglemmbe (Salzburg környéke).

Ha csak a közvetlen ismerőseimet számítom, közülük is rengetegen voltak az epicentrum környékén akkortájt (és sokan idő előtt menekültek is vissza), illetve ugye mivel Prága turistaparadicsom, ahol egyebek mellett rengeteg kínai és olasz turista is megfordul, így nem az volt a kérdés, hogy hozzánk is eljut-e a vírus, hanem hogy mikor és milyen arányban.

Mire eljött az egyik-másik kirándulás ideje, akkor már Ausztriában is megjelent a vírus, noha még csak pár beteget jelentett az ország. Ugyanakkor Olaszországban már eléggé elszabadult a pokol. Volt, amikor a hideg rázott a hírektől, míg máskor lazábban kezeltem. Be kell vallani, hogy az emberek többsége nagyon tart bármi ismeretlentől.

A hírek viszont egyre inkább csak erről szóltak, a média meg nyilván meglovagol bármilyen tragédiát. A lakosság ezért elkezdte kivásárolni az üzleteket. Az elején csak azok, akik sok túlélőfilmet néztek. Mikor nálunk is komolyodni kezdett a helyzet, akkor viszont már szinte mindenki ezt tette. Ha a lakosság nagy része racionálisan kezelte volna a helyzetet, akkor nem tartottam volna különösebben amiatt, hogy nem tudjuk megvenni, amire épp szükség van, de volt talán 2 hét március közepe tájékán, amikor az emberek szinte teljesen kivásárolták az üzleteket, így mi is próbáltunk némi raktárkészletet bebiztosítani. Végül réteslisztet Dunaszerdahelyről, a Baranyai üzletből fuvaroztam Prágába, mert itt sehol nem volt egy ideig. :-)

Egyébként magunk miatt (mi a párommal + kislányunk) túlságosan nem aggódtam ugyan, de a második síkirándulás ideje alatt a szüleim jöttek el vonattal Dunaszerdahelyről Prágába gondoskodni a kicsiről. Mire március 11-én visszaértünk, pont akkor jött a kormány azzal, hogy 2 nap múlva lezárják az országhatárokat, illetve különböző egyéb óvintézkedések léptek tervbe. Ugyanakkor kiderült, hogy a RegioJetről is leszállítottak egy olasz társaságot, akik nagy valószínűséggel koronabetegek. A szüleim pont ezzel a vonattal utaztak volna vissza Dunaszerdahelyre másnap. Prágába érkezésünk estéjén ráadásul olvastam egy nagyon részletes és tényekre alapozott analízist, amitől konkrétan összeszorult a gyomrom és bevallom, hogy még a könnyeimmel is küzdöttem, mikor felmértem a helyzetet – elsősorban a szüleimre gondolok itt. Tudatosítottam, hogy a fertőzöttek valós száma többszörösen magasabb a hivatalos adatoknál, és akkor még lényegesen kevesebbet tudtunk arról, hogy milyen következményekkel járhat a fertőzés. Ráadásul az apumat elküldtem pár nappal korábban a Slavia–Sparta focimeccsre, hogy a kisunokán kívül más élménye is legyen Prágából. Visszagondolva nem volt talán a legbiztonságosabb ötlet, de akkor még itt szinte nulla volt a hivatalosan igazolt koronabetegek száma. Szerencsére, kopogjam le, nem lett belőle baj.

Ott és akkor azonnal döntöttem, hogy másnap ismét volán mögé ülök és inkább kocsival viszem haza a szüleimet, minthogy veszélynek tegyem ki őket a vonaton. Ez volt az a pillanat, amikor mélyen tudatosítottam az egészet.

Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?

Erre nehéz egyszerű választ adni, mert ennek az éremnek rengeteg oldala van. Alapvetően sokkal hamarabb kellett volna szerintem reagálni az egészre, és nem akkor kapkodni, amikor a kaszás már szinte az ajtón kopogtatott. Nyilván a laikus nem lát előre, de akinek ez a szakmája és a felelőssége országos szinten, annak szerintem jóval hamarabb tudnia kellett, hogy mi várható, mivel nem itt jelent meg a vírus először. Kérdés, hogy jelezte-e az illetékes, csak a kormányunk ignorálta vagy ő is bealudt az egésszel. Másrészt amikor már mindenki tudta, hogy baj van, akkor igyekezték pótolni a lemaradást. Nyilván nem egyszerű ilyen helyzetben jó döntést hozni, ezt be kell vallani. Ráadásul bármilyen döntésnek óriási következményei vannak. A kései reakció (is) miatt jelenleg 200 körüli a halálesetek száma, míg a betegeké a 7 000-es határ körül mozog. A kapkodás és felkészületlenség pénzügyi szempontból is sokkal többe került és még fog is.

Az elején a kormány pár nap alatt háromszor változtatott a nyugdíjasoknak kiszabott bevásárlási időkereten, szóval teljes volt a zűrzavar.

Az ország olyan cégektől rendelt maszkokat százmilliókért, melyeknek előtte szinte nulla forgalmuk volt és a cégtulaj ellen 18 végrehajtás folyt. A Kínából magas áron rendelt maszkokért majdnem lábat (segget) csókoltak a politikusaink, míg később kiderült, hogy ugyanazokat a maszkokat pár héttel előtte Kína vásárolta fel nálunk aprópénzért. Tajvantól ajándékba kaptunk rengeteg szükséges eszközt, mégis alig volt megemlítve.

Nem beszélve arról, hogy ugye, ha Kínában nem titkolták volna az egészet az elején, és valós adatokat közvetítettek volna a világnak, akkor talán a felkészültség is jobb lehetett volna világszerte. Kórházigazgatók és egyéb munkájuk miatt rászorulók könyörögtek a maszkokért, de a kormány nem volt képes azokat biztosítani, holott folyamatosan azt jelentette, hogy minden kórház számára biztosítottak eleget. Ugyanakkor rengeteg cseh gyártó- és forgalmazócég jelezte, hogy a kormány blokkolta a rendelkezésre álló maszkokat, így nem adhatták el és nem is ajándékozhatták azokat a rászoruló intézményeknek. Egyúttal viszont a kormány nem vette át tőlük a maszkokat, amit felháborítónak tartok. Soňa Peková, elismert cseh molekuláris genetikus önzetlenül, aprópénzért végezte volna a teszteket, de a kormány leállította. A multimilliárdos szlovák származású miniszterelnökünk egyik cége viszont érdekes módon engedélyt kapott, hogy többszörös áron végezze ugyanazt. Folytassam?

De hogy ne csak a negatív dolgokat soroljam, Európa nagy részéhez képest Csehországnak végül sikerült aránylag jól lefékezni a COVID-19-et az aránylag kemény óvintézkedéseknek köszönhetően.

Még hozzátenném, hogy nagyon kevesen tudatosítják, hogy a statisztikában közölt COVID-19 által elhunytak száma messze nem CSAK a koronavírusnak köszönhető, hanem a magas kornak és számos egyéb komoly betegségnek. Ugyanúgy rengetegen túlestek rajta anélkül, hogy egyáltalán tudtak volna róla. A hivatalos számok tehát több szempontból tekintve is nagyon messze állnak a valóságtól.

Nyilván minden haláleset szomorú, másrészt viszont véleményem szerint sokkal több problémát okoz majd hosszútávon, hogy szinte mindenhol megálltak a fogaskerekek. Rengeteg cég és munkahely szűnik meg, családok csődölnek be és kerülnek az utcára stb. Ugyanakkor lényegesen több ember hal meg mindenféle egyéb betegség következményeként, beleértve a fertőzőbetegségeket is, és még csak egy cikk sem jelenik meg róla, nemhogy minden leállna. A megoldást személyesen abban látnám, hogy aki fiatal és egészséges, az ugyan minden javasolt higiéniai előírást betartva, de dolgozzon. Míg csak az idősek és betegek legyenek karanténban addig, míg nem lesz vakcina, gyógyszer vagy egyéb megbízható megoldás. Addig volt szerintem értelme az általános karanténnak, amíg nem volt védőfelszerelés. Sokaknak nagyon nehéz, illetve lehetetlen lesz ebből talpra állni.

A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?

Tudom, hogy van mindenféle korlátozás, de már annyira nem követemen nyomon az egészet, mint az elején, mert ugye már vagy két hónapja csak erről szól minden. Inkább próbálok józan ésszel gondolkodni és aszerint működni. Annyit tudok, hogy jelenleg feloldási tervekről szólnak a hírek. Mivel a pozitív tesztek aránya 1-2% körül mozog, szerintem legfőbb ideje. A határlezárás még valószínűleg egy darabig érvényben lesz, de bízom benne, hogy sikerül mielőbb meglátogatni a családunkat is. Tengerparti kirándulás idén nem valószínű, hogy összejön.

A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?

Szerencsére egyelőre azt sem tudom, hol áll a fejem. IT-kereskedőként dolgozom, ami normális esetben nagyrészt arról szól, hogy az ügyfeleimmel töltöm az időt. Szerencsére megvan a stabil ügyfélhálózatom, akik egyelőre bőven ellátnak melóval, szóval otthon készítgetem az ajánlatokat meg mindent, ami a munkámmal jár. A személyes találkozások helyett telefonon, videókonferencián és e-mailen keresztül folynak a tárgyalások, amiben nem látok különösebb akadályt. Voltak vicces helyzetek is, mikor az üzleti partnernek ki kellett tenni a macskát az udvarra, mert olyan hangosan nyávogott a dolgozószobájában, hogy nem hallottuk egymást. A párommal mi is segítjük egymást a kislányunk kapcsán, mikor a másiknak fókuszálni kell a munkára. Egyébként nyilván hiányzik a személyes kapcsolattartás, mivel nem nekem találták ki az otthonülést. Másrészt lényegesen nehezebb lenne a dolgom, ha most kéne új ügyfelek után kutatnom.

Sajnos szinte minden cég óvatos most és lesz is még a pénzköltéssel, szóval nem ideális a helyzet, de csak úgy tudunk ebből mindannyian talpra állni, ha a pénzt költeni is fogjuk és önmagunk is támogatjuk ezzel a fogaskerekek újraindítását. Nem lenne feltétlen szükségünk rá, de mi például rendszeresen rendelünk ebédet, hogy így támogassuk a helyi éttermek életben maradását.

Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?

Nagyon változó. Van, aki csak a bulvárból merít és szinte szkafanderben jár otthon is. A többség szerencsére próbál megbízható forrásokból informálódni és aszerint kezeli az egészet. Nyilván nincs most ölelkezés, pusziosztás, de az ismerőseim jó része próbál racionálisan gondolkodni. Amit nagyon pozitívan értékelek, hogy próbáljuk egymást különféleképp segíteni. Én szereztem nagyon jó áron kézfertőtlenítőt, amit küldtem haza is a családnak és a barátoknak, míg másoktól mi kaptunk otthon varrt maszkokat stb.

Tagja vagyok egy csoportnak a Facebookon, ahol az emberek próbálnak összefogni, ötleteket megosztani és főleg realizálni egymás segítségével. Házilag fejlesztetett 3D-s nyomtatón gyártott maszkok, lélegeztetőgépek, adatbázisok, elemzések stb. születtek ott. Nagyon motiváló sokszor csak olvasni is.

Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?

A maszkban/kesztyűben járást nem bírom megszokni. :-) Főleg mikor bepárásodik a napszemüvegem, ami nélkül meg a napon vaknak érzem magam. Amúgy vagy otthon foglalom el magam, vagy horgászni, illetve a természetbe járunk, ahol aránylag kevés emberrel találkozunk. Egyiknél sem viselek maszkot, csak ha valaki közelít, akkor felhúzom a nyakamról, ahol el van készítve. Azon kívül csak bevásárolni járok, azt a pár percet meg túlélem. Nyilván jó lenne kiülni a barátokkal sörözni, grillezni, ugyanúgy szívesen látnám a kollégákat, ügyfeleimet stb. Nem utolsósorban jó lenne látni a családot, illetve utazni, kirándulni. Másrészt sokkal több időt töltök most a párommal és a kislányommal, szóval van ennek pozitív oldala is. Tény, hogy néha a jóból is megárt a sok. :-) A többi korlátozás különösebben talán nem érint. Vagy már megszoktam. :-)

Eszedbe jutott-e, hogy hazagyere Szlovákiába? Miért nem tetted meg?

Nekem az otthon már Prágában van, mivel ugye már picivel több mint az életem felét Csehországban éltem le.

A határátkelés meg amúgy sem túl triviális most. Mivel hivatalosan még mindig szlovák állampolgár vagyok, így én a párom nélkül elvileg hazamehetnék, de míg nem nyugszik le a helyzet, addig inkább kerülöm a kapcsolatot mindenkivel, a szüleimet beleértve. Nem szívesen fertőznék meg bárkit, főleg nem olyant, aki esetleg nehezebben viselhetné. Maszkban meg kesztyűben ülni a kanapén a szüleimmel meg fura lenne. A modern technológiáknak köszönhetően hetente többször vagyunk kapcsolatban videóhíváson keresztül, de már legfőbb ideje, hogy megöleljük egymást! Bízzunk a legjobbakban. Az egyik legfontosabb, amit most (is) tehetünk, hogy próbálunk pozitívak maradni.

Előző részek:

Franciaország: "Hogy mikor ért el bennünket a COVID-19, valószínűleg sosem fogom elfelejteni"

Új-Zéland: "Mindenki úgy néz mindenkire, mint egy átlagos Tarantino-filmben"

Ausztria: "Késve, de meghozták a döntéseket, melyeknek köszönhetően uralják a káoszt"

Hollandia: "Ha hazalátogatunk, megeshetett volna, hogy otthon rekedünk"

Anglia: "A pillanat, amikor a testhőmérsékletem a nap végére hirtelen megugrott"

Spanyolország: "Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt"

Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"

Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"

Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”

Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”

(SzT)