Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Hollandia: "Ha hazalátogatunk, megeshetett volna, hogy otthon rekedünk"
Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat hetedik részében következzen a muzslai (Érsekújvári járás) származású Lancz Marianna Hollandiából.
Nem túl rózsás a helyzet Hollandiában, ahol gyakorlatilag úgy indult a koronavírus-válság, hogy március közepén lemondott az egyik parlamenti vitán kimerültségében összeeső egészségügyi miniszter. A közel harmincezer fertőzött több mint negyede egészségügyi dolgozó, akik közül keveset sikerült mostanáig hivatalosan gyógyultnak nyilvánítani. Van jó hírük is, ugyanis kb. egy héttel ezelőtt egy 107 éves holland hölgynek sikerült felgyógyulnia a koronavírusból, most pedig már úgy tűnik, lassulóban van a fertőzés terjedése, noha a halálesetek napi számában még helyenként előfordulnak kiugró adatok.
Összes fertőzött (ápr. 16.): 29 214
Kritikus állapotban: 1 279
Összes elhunyt: 3 315
Összes felgyógyult: 250
Összes teszt: 148 ezer
Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?
Valamikor február közepe/vége felé kezdett ijesztővé válni ez a járvány dolog, főleg amikor Olaszországban napról napra rohamosan nőtt a fertőzések száma. Azt hiszem, teljesen „valóssá” akkor vált számomra ez a helyzet, amikor az első eset megjelent Hollandiában is.
Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?
Véleményem szerint az első korlátozó intézkedések, amelyek itt március közepén kerültek bevezetésre, nem voltak elég szigorúak, jobbára az intézmények bezárására és az otthonról való munkavégzésre fókuszáltak. Azóta természetesen történtek jelentős szigorítások, de egyelőre nehéz megítélni, hogy az ország által követett „intelligent lockdown” hosszú távon mennyire lesz hatékony...
A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?
Óvodás korú gyermekemmel a játszóterek/parkok/játszóházak/barátok látogatása most kizárt, így jobbára csak egy kis friss levegős sétára vagy biciklizésre van lehetőség itt a környéken, természetesen a másokkal szembeni 1,5 méter távolság betartása mellett. Ritkábban és egyedül járunk vásárolni (míg másikunk a gyerkőccel otthon van), néha sorban kell állni a bolt előtt és bár szerencsére a boltokat rendszeresen töltik, azért akad pár hiánycikk, ahogy más országokban is. Az általános orvosunk csak korlátozottan érhető el ebben az időszakban.
A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?
Jelenleg nem dolgozom, párom pedig szerencsére tud otthonról teljes értékű munkát végezni.
Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?
Ismerőseim jobbára hasonlóan kezelik a helyzetet, mint mi – fizikai távolságtartás, intézkedések betartassa, óvatosság. Az utcán a többség igyekszik az 1,5 méteres távolságot betartani (persze egy nagyobb városban mondjuk a bevásárlást intézve ez nem mindig egyszerű...), pánikhangulat nem érződik. A szájmaszk itt nem kötelező, és alig látni valakit, aki viselne ilyet.
Egy online fórum tagjaként látok pozitív/bizakodó és – főként munkahelyek miatt – aggódó véleményeket is.
Amelyik intézmény megteheti, igyekszik a tevékenységét online változatra alakítani és így átvészelni ezt az időszakot (mint pl. gyermekem heti torna foglalkozása/ a kreatív játszócsoport, amelyet korábban látogattunk / a nyelviskolám stb.).
Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?
Hiányzik a családom, mivel a tavaszi szlovákiai hazalátogatás most elmaradt, és nem tudni, mikor jutunk majd haza... A bizonytalanságot is nehéz kezelni – mikor lesz ténylegesen vége ennek a járványnak, elkészül-e a védőoltás, mi lesz a hosszútávú következmény családom/jelenlegi országom/hazám/a világ számára, mi lesz, ha valamelyik szerettem (vagy jómagam) elkapja, vajon a betegség melyik lefolyása lesz ránk igaz.
Eszedbe jutott-e, hogy hazagyere Szlovákiába? Miért nem tetted meg?
Lassan 7 éve külföldön élünk, itt van az otthonunk, ide köt munka/óvoda/egészségbiztosítás stb., és
a jelenlegi határzárak és korlátozások mellett megeshetett volna, hogy hosszabb időre „otthon rekedünk”, ha hazalátogatunk Szlovákiába
(ami gond lenne, ha esetleg időközben Hollandiában változna a helyzet és páromra a munkahelyén van szükség).
Előző részek:
Anglia: "A pillanat, amikor a testhőmérsékletem a nap végére hirtelen megugrott"
Spanyolország: "Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt"
Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"
Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"
Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”
(SzT)
