A szlovákiai színházi közegben is lehetnek szexuális ragadozók

Harvey Weinstein Oscar-díjas producer szexuális zaklatási ügyeinek pár héttel ezelőtti napvilágra kerülésével felbolydult a világ, de legalábbis Magyarország: azóta szinte nincs olyan hét, hogy a szomszédban ne hangozna el komoly vád ismert és elismert személyekkel kapcsolatban.

A szlovákiai színházi közegben is lehetnek szexuális ragadozók
Fotó: MTI - illusztráció

Nem mintha hiányolnánk a létüket, de ehhez képest mi a helyzet nálunk?

Hol vannak a mi, hazai zaklatóink, ha vannak egyáltalán? És ha vannak - mikor cibáljuk őket ki az árnyékból a rivaldafénybe?

Az amerikai botrány kipattanását követően, ami még Kevin Spacey-t is elsodorta, rövid időn belül világossá vált, hogy Magyarországon sem fenékig tejfel a helyzet. Kiderült, a kilencvenes években Marton Lászlónak, a Vígszínház korábbi igazgatójának voltak molesztálós ügyei. Erre Marton minden tisztségéről lemondott, a színházból kirúgták, és etikai vizsgálat indult ellene.
Mások arról beszéltek, hogy a Budapesti Operettszínházban is éveken keresztül folytak a zaklatások. Miután konkretizálódtak a vádak, Kerényi Miklós Gábor nem tagadva az elhangzottakat lemondott az Operettszínház művészeti vezetői posztjáról és kérte nyugdíjazását.

Azóta az is ismert, hogy szexuális zaklatás miatt menesztették a budapesti ELTE Tanító- és Óvóképző Kar dékánját is, és most legújabban már arról szólnak a hírek, hogy egy világhírű magyar orgonaművészt is hasonlókkal vádolnak.

Nálunk (még) nem hullottak fejek

Érdekes tény, hogy sem Csehországba, sem pedig Szlovákiába eddig nem gyűrűzött be ez a határokat nem ismerő botrány. Errefelé még nem hullottak fejek, és bocsánatkérésre sem köteleztek senkit sem.

Lehet, hogy csak azért, mert itt “cseszkóban” erkölcsösebbek a – vezető beosztásban dolgozó – emberek? Vagy inkább azért, mert sokkal szemérmesebbek vagyunk és nincs kedvünk a kamerák elé állni a múlt vagy jelen gyomorforgató zaklatásainak leleplezésével? Mert aztán ujjal mutogatnának arra, akinél betelt a pohár, vagy aki képtelen volt szótlan maradni ilyen helyzetben?

Itt is volt szereposztó dívány

A bennfentesek szerint a szereposztó dívány nevezetű bútordarab nálunk, a szlovákiai magyar színházakban már jobbára kihűlt. A honi teátrumi berkekben ismerősen mozgó informátoraink szerint ez az undorító hozzáállás, a pozícióval való ilyen típusú visszaélés nem jellemző a most vezető tisztségben lévő fiatalabb nemzedékre. A "régi iskola" egykori képviselőivel ellentétben. Nem véletlen, hogy az eddig belebukott zaklatók között alig találunk 60 évnél fiatalabbat.

Korábban viszont, a kilencvenes években állítólag mifelénk is volt arra példa, hogy egy-egy köztisztelenek örvendő színházi szakember nem bírt a macsóságával és a fiatal színészpalánták zaklatásától sem riadt vissza.

Vannak olyan szóbeszédek, hogy az egyik diri akkora Weinsteinnek képzelte magát, hogy még a bájdorongját is kirakta a kitippelt teátrista lány orra elé, elég konkrét javaslat megfogalmazása közben. Mondják, hogy még az áldozat apukája is belátogatott a színházba, és nem azért, hogy gratuláljon a szexuális ragadozó szerepébe beleragadt művész úr rendezéséhez.

Portálunk több ismert színésszel konzultált a témáról, és egybehangzóan azt állították, hogy ismerik a szóban forgó rendezőről szóló történeteket. Az egyik színésznő akkoriban pont az ilyen pusmogások miatt utasított el egy szerepet, amelyben meztelenkedni kellett volna. Attól tartott, hogy az amúgy szakmailag csupa pozitívat nyújtó személlyel kellemetlen helyzetbe kerülhetne.

Ugyanez a művésznő azt is elmondta, konkrét bántó szituációt az egyik pozsonyi színházban tapasztalt. Az egyik rendező meghívta egy vacsorára, amire ő azt felelte, rendben, mert a férje is a fővárosban tartózkodik és majd csatlakozna ő is. Erre az ismert direktor lefújta a meghívást és attól kezdve úgy bánt vele, mint a kutyával. Máskor meg olyan filmszerepek jöttek szóba, amelyek feltételéül szabták a döntéshozók, ha történik köztük valami, övé a szerep.

A megkérdezett színészek egybehangzó véleménye szerint a fiatalabb nemzedék direktorai, igazgatói jellemzően nincsenek elszállva maguktól, nem képzelik magukat olyan mindenható górénak, aki azt nyom le másnak a torkán, ami kifér a sliccén.

Manapság az ilyen szexuális zaklatással súlyosbított hatalommal való visszaélést egyre kevésbé lehet a szőnyeg alá söpörni.

Ha van pozitív hozadéka a felgyorsult világunknak, akkor az az, hogy pillanatok alatt értesülhetünk bármilyen történésről, és különböző fórumokon ugyanolyan gyorsan  ízekre is szedhetünk minden témát. Így viszont a fent említett felvidéki mendemondát, és a pozsonyi történetet tovább is lehet fűzni. És pontosítani. És aztán majd talán olyan is akad, aki erőt gyűjt, az arcát is vállalja, és bocsánatkérésre kötelezi az egykori tapló zaklatókat.

(sárp)