Szoboravatás Hodosban egy igazi hős emlékének

2017. október 15. - 10:10 | Régió

Sokszor halljuk, hogy a hősök köztünk élnek, de ugyan ki lehet hős manapság? Szinte bárki, főleg az, aki egy közösséget kovácsol össze és tart egyben, akinek életműve túlmutat szülőfaluja határain, a munkájának kijáró tiszteletet elismerő szavak és bólintások jelzik. Egy ilyen hétköznapi hősnek avattak emlékművet szombat délután a Dunaszerdahely melletti Nemeshodosban.

Szoboravatás Hodosban egy igazi hős emlékének
A község polgármestere Balódi László (guggol) és alpolgármestere Hodosy Károly koszorúznak (A szerző felvételei)

Patócs Lajos a szlovákiai magyar kultúrmozgalom ismert és elismert alakja volt, csemadokosként és magánemberként is a kultúra ápolása volt számára a legfontosabb. Gyermekkora óta citerázott és ezt a tudását igyekezett a fiataloknak is átadni. 1926-ban Nemeshodos községhez tartozó Hodosi réten egy tanyán született, s még 89 éves korában, halála előtt is citerázott. Patócs Lajos a régió és a népzenei mozgalom ismert paraszti muzsikusa, aktív művelődésszervező egyénisége. A faluközösség hagyományos zenés összejövetelein kívül számos alkalommal citerázott és énekelt a citerazenekarral olyan hazai és külföldi rendezvényeken, ahol szülőföldje népzenei kultúrájának bemutatása volt a cél.


Az emlékmű leleplezése. Balról: Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztos, Patócs József és Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke

„Amikor Dunaszerdahelyre a Csemadok járási bizottságába kerültem, Patócs Lajos bácsi már javában citerázott. Amikor a Kárpát-medencében a népzene reneszánszát kezdte élni, akkor a szlovákiai magyarok közt a Csemadok szervezésében is elindult ez a megújító mozgalom és akkortól datálódik a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű országos népdalverseny, aminek hatására sorra alakultak a népdalkörök, citerazenekarok és éneklőcsoportok” — mondta a szoboravatón Huszár László a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Az elsők közt volt Hodos is, hiszen volt egy Patócs Lajosuk, aki gyermekkorától citerázott, s talált olyan fiatalokat, akiket érdekelt a hangszer és a zene. „Ő most biztosan fent ül azon a bizonyos bárányfelhőn, ahol a többi szlovákiai magyar kulturális szervező, vagy vezető, és mosolyog le ránk, azt üzeni nekünk nekünk, hogy folytassuk, mert ő vigyázó szemeivel kíséri ezt a tevékenységet” — zárta beszédét Huszár.


A hodosi Csemadok nevében Csepi György és Nagy Irma

A község polgármestere, Balódi László Patócs Lajossal, azaz Lajos bácsival kapcsolatos emlékeiről beszélt, majd elmondta, polgármesterré választása óta azon gondolkodott, hogyan hálálhatná meg neki azt, amit hosszú évtizedeken keresztül a faluért tett. „Felvetődött bennem egy gondolat, ami akkor talán morbidnak tűnt és nem is nagyon mertem erről beszélni, de úgy gondoltam, hogy ennek az embernek, ha egyszer meghal, akkor ha törik, ha szakad, biztosan állíttatok egy emlékművet. Azt vallom, hogy neki ez itt Hodosban, nekünk hodosiaktól kijár, és nem sok év után, hanem most” — hangsúlyozta a faluvezető, majd hozzátette: „Nem vagyok annyira híve az olyan szoboravatásoknak, amelyekkel olyan személyeket importálunk hozzánk, akik itt az életben nem jelentek meg, a közösségért semmit sem tettek. Ezzel nem azt állítom, hogy rájuk nem kell megemlékezni, de sokkal közelebb áll a szívemhez az, hogyha olyan embereket tudunk a közösségből kiemelni, akik itt voltak közöttünk, itt dolgoztak értünk és valamilyen módon neveltek is bennünket. Ilyen volt a mi Lajos bácsink és úgy gondolom, neki ez a szobor kijár” — zárta szavait Balódi.


Huszár László a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója helyezi el a koszorút, mögötte Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke

Az emlékmű leleplezése után szót kért Patócs József, Lajos bácsi testvére, aki elcsukló hangon mondott köszönetet mindazoknak, akik az alkotás létrejöttében kivették a részüket.

Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása a Patócs Lajos szülői háza előtt kialakított ligetben kapott helyet, ahol így vigyázó szemével figyelheti az arra járókat és a községben zajló történéseket.

(alsa)