1
Archív felvétel
Megosztás
Azt még egyelőre senki sem vágta Ódor kormányfő fejéhez szlovák részről, hogy magyar. Azt viszont már a fejéhez vágták – épp a hazai magyarok –, hogy nem elég magyar… (Tán irigylik, hogy ő egy náluk sikeresebb magyar?)
A szitu pontosan leírja – hiszen ez egyben következmény is – a szlovákiai magyarság állapotát és a Szövetség szétrepedésének körülményeit. Azt a fajta gondolkodást, ami az együttműködés (vagy annak kívánalma) végéhez vezetett.
Ebben a kényszerházasságban az állandóan hepciáskodó, nagy valagú és szájú asszonyka a nyugatra tekintő, de korábban fölösleges engedékenységgel el-elmélázó férj előzetes figyelmeztetése ellenére megcsalja párját egy keletről még keletebbre tartó, partnereit politikai, ideológiai, erkölcsi és más szempontból is gyakran cserélgető kalandorral. Amely gesztusban ugyebár nem csak az alak kiléte a fontos (lásd a sajtó fontossági sorrendjének elcsusszanását), még akkor sem, ha az illető roppant tenyérbe mászó figura. Hanem a nyilvános megcsalás ténye, vagyis a kölcsönös fogadalmak, megegyezések, ígéretek egyoldalú semmibe vétele. Mert még egy szerelmet nélkülöző érdekházasság is csupán kölcsönös fogadalmak, megegyezések és következetes betartásuk által működhet. Sőt, szerelem nélkül csak így működhet. A bűnös megcsaló így elüldözi a társát. Még a szomszédoknak és az utcának be se vallotta, sőt, hangosan óbégatva tagadja az önérzetes partner távozásának tényét, de már azzal lázítja a gyerekeket, hogy a mocskos férj tehet a család széteséséről, mert áruló módjára elhagyta őt és őket, pedig szegény prostituálódott anyuka csak a gyerekek érdekében kefélt félre. Hiszen a kalandor többet ígért… És ebben a sárdobálásban egyes szószóló pletykafészkek még segítik is.
(Gyengébbek kedvéért a szereposztás: asszony: MKP, férj: Híd, csábító kurafi: György Juraj, gyerekek: választók, pletykafészkek: az MKP-t pénzelő, Orbán által pénzelt szlovákiai magyar médiacsaládvagymicsoda + az internethuligánok.)
De mi lesz a gyerekekkel?
Hát, egy részük aszongya: nem vagy többé az anyám, más részük: nem vagy többé az apám – és keresnek pótszülőt, aki ténylégesen törődik velük. Nyilván olyanok is lesznek, akik kitartanak az egyik szülő mellett. De család ebből már nem lesz soha, hogyha a gyerekek is összekapnak.
Attól még mindkét szülő – csak éppen családi kereteken kívül – képviselheti az érdekeiket. Mindannyiuk érdekeit.
Persze, ebből már rendes érdekképviselet sem lesz, hiszen a megcsaló és támogatói úgy beszélnek ám a képviselendő gyerekekkel is, ha azok a megcsalt felet támogatják, mint magával a leárulózott megcsalt ex társsal, aki még el sem vitte a ruháit. Le vannak, kérem árulózva, nemzetárulózva, szarmagyarozva, időnként gyilkosozva is stb. Ha nem hivatalosan, akkor a slepp, a csőcselék által a szociális hálón. Hát milyen anya az ilyen? Hát hogyan szereti az ilyen anya a gyerekét? Hát hogyan tudja egy politikai formáció olyanok érdekeit képviselni, akiket a pokolba kíván? Hátperszehogy sosem gondolta a törődést komolyan az ilyen…
Önérzetes férjuram talál más partnert. Nem biztos, hogy szépet, nem biztos, hogy kedveset vagy ideálisat. De partnernek nevezhetőt. A gyerekekkel törődik, ahogyan helyzetéből kitelik. Exe meg még adja még alább is, ha a választott kalandor majd esténként jó keresztényként „a fejsze fokával kopogtatja a vállát”, vagy amikor puszta családcentrikus konzervativizmusból lecseréli egy kevésbé csahos bögyösebbre.
Tanmesének szomorú, valóságnak rettenetes. De ha ez jutott a sorstól, ebből kell tanulni, kedves gyerekek.
Csak azt ne felejtsétek el, hogy nem ti, gyerekek vagytok felelősek anyuért és apuért, hanem fordítva, ők viselnek felelősséget értetek.
Ahogyan a politikus is a választóért van, nem pedig a választó van a politikusért.
S ha egy politikus a választón kéri számon, vagy veri le rajta annak szabad akaratából és meggyőződésből fakadó döntéseit, az nem a választót képviseli. Akármilyen izmos a gígája, akárhányszor pattan el a gumi a melltartójában és az ér az agyában, amikor üvölt veletek.