A Szövetség csak gyengülhet azzal, ha rombolni akarnak azok, akik sosem tudták legyőzni Bugár Bélát - interjú Rigó Konráddal

Követte az államfő kedden elmondott parlamenti évértékelőjét? Mit szól ahhoz, hogy Zuzana Čaputová az előrehozott választások mellett érvelt?

Igen, néztem. Kritikus volt, de pontos. Aki figyeli a politikát, az szerintem úgy gondolja, hogy ez a kormány bőven megérett arra, hogy végre távozzon.

Annyira ramaty lenne a helyzet?

Minden tekintetben rossz a szituáció. Az OĽaNO a 2020-as választásokat antikorrupciós programmal nyerte meg, és ebből mára semmi nem maradt. A kormányon belül állandóan civakodnak, és kicsit sarkítva, ha egy "nagyhalat" a rendőrség meggyanúsít, azt a főügyészség a "csodás" 363-as paragrafus alapján visszaereszti. A jelentős dolgokban pedig, mint például az adó- és járulékreform vagy a fenntartható nyugdíjrendszer, – hogy a kisebbségi ügyekről ne is beszéljünk – szóval ezekben a kérdésekben, ha egyáltalán van előrelépés, akkor az nagyon vontatott. Sokkal rosszabb helyzetben van a társadalom, mint három évvel ezelőtt.

De visszakanyarodva az államfő beszédére, amellett, hogy megemlítette a nemzeti kisebbségeket is, ami fontos szimbolikával bír, egy gondolatot kiemelnék, mert ez jó ideje foglalkoztat engem is.

Mi lenne az?

Az elnök arra figyelmeztetett, hogy nehogy mi legyünk az utolsó generáció, akik megélik a demokráciát. A társadalmi folyamatokat elnézve ezt tartom én is a legnagyobb veszélynek. A populizmus, a dezinformáció, a szélsőségesek erősödése szétverheti az egész társadalmat – és ezt a folyamatot most a parlamentben a kormányoldal az ellenzékkel együtt erősíti, ami hatalmas felelőtlenség és óriási veszély mindannyiunkra nézve. Ezért is értékelem pozitívan, hogy Čaputová kiemelte azt is, hogy történjék bármi otthon, Szlovákia külpolitikája jó úton jár. Bár ezzel kicsit hazabeszélt, hiszen a külügyminiszter mellett éppen az államfő az, aki ezt meghatározza.

Ha már külpolitika, ön pár napja járt a külügyminiszternél, az Orbán Viktorral szemben kritikus alapállása miatt a magyarok körében nem túl népszerű Rastislav Káčernél…

Régóta ismerem a külügyminisztert és őt egy liberális beállítottságú, elkötelezett demokratának tartom. Bizonyos értelemben karaktergyilkosság folyik ellene a magyar sajtóban, amit méltatlannak tartok, ezért is kerestem fel a minisztert. Badarság azt állítani, hogy Káčer utálná a magyarokat, mindössze az van, hogy nem ért egyet Magyarország jelenlegi kormányának politikájával. Ám ezzel nem a magyarokról és végképp nem a szlovákiai magyarokról mond ítéletet. Ezt aránylag könnyű belátni. Ahogy azt is, hogy

a szlovákiai magyar politikának szövetségesekre van szüksége, és ezeket nem a nemzeti és egyáltalán nem a populista oldalon találhatjuk meg. Ők sokkal elutasítóbbak a kisebbségek irányába,

mint a nyitott gondolkodású, európai elkötelezettségű, – és mondjuk ki nyugodtan, – a liberális oldal. Ez a szlovákiai realitás. Mi itt élünk, itt kell partnereket találnunk a céljaink eléréséhez.

Ennek tükrében még inkább érdekel, mit szól ahhoz, hogy Forró Krisztián az Aktuality.sk-nak adott interjúban nem zárta ki a Republikát a Szövetség lehetséges partnerei közül?

Ezt nemcsak az előbb elmondottak tekintetében tartom hibának. A szélsőségesekből álló Republika túl van a vörös vonalon. No-go zóna. Gyűlöletkeltő emberekkel, mint amilyen például az elítélt Milan Mazurek és bandája, nem állhat össze a szlovákiai magyar politika. Ez elképzelhetetlen. És ezt egyértelműen el kell mondani, mert aki korpa közé keveredik, azzal tudjuk mi történik… Arról nem is beszélve, hogy a szélsőjobb erőket egybehangzóan kizártuk már a Szövetség alakulásakor, szóval ezt inkább egy szerencsétlen egyéni megnyilatkozásnak tartom, mintsem tudatos stratégiai váltásnak.

Sajnos nem ez volt az egyetlen fura kijelentés. Az ukrajnai konfliktussal összefüggésben is hangzottak el furcsa gondolatok. Ez a békepárti vagyok, ezért nem adnék fegyvert alapállás tulajdonképpen azt jelenti, hogy Vlagyimir Putyin csak gyilkolásszon kedvére, a megtámadott ukránok védekezésének lehetőségét meg korlátozzuk.

Szlovákia, nagyon helyesen, ebben a kérdésben egyértelmű, ahogy Magyarországot leszámítva az egész Európai Unió is az. Fontos, hogy egységesek legyünk egy ilyen kritikus témában, mint az orosz agresszió. Itthon csak a már emlegetett Republika, Kotlebáék és a Smer vonja kétségbe Ukrajna mindennemű támogatását, beleértve a haditechnikát is.

Szerintem senki nem akar egy olyan Európában élni, ahol egy szuverén államot egy másik ország simán megtámadhat és kénye-kedve szerint halomra gyilkolhat gyerekeket, terhes nőket, időseket. Mert ma ezt csinálják az oroszok Ukrajnában. Az, hogy a szomszédos állam védekezik, az természetes dolog és le a kalappal az eltökéltségük előtt. Az pedig, hogy az EU és a NATO tagországok támogatják és fegyvert is adnak az ukránoknak a védelemhez, tökéletesen összhangban van az ENSZ szabályaival és a nemzetközi joggal. Ezt Vlagyimir Putyin is tudja, nem is ezzel támad vissza. Moszkva inkább a gázfegyverét vetette be, és a csapok tekergetésével üzent hadat nekünk. Még szerencse, hogy ezt az unió egységének köszönhetően úgy tűnik, sikerült kezelnünk.

Az ilyen kérdések napirendre kerülnek a párton belül? Van arra lehetőség, hogy ezt tisztázzák?

Beszéltünk róla. És még a háború első napján kiadott a párt elnöksége egy határozatot, ami elítéli Putyint és az általa indított háborút. Igaz, abban a fegyverszállítmányok nincsenek benne, így az elnök erre vonatkozó nyilatkozata legfeljebb Krisztián magánvéleményét tükrözi.

A Focus ügynökség legutóbb 5,6 százalékot mért a Szövetségnek, és az októberi összevont régiós választások is egészen jól sikerültek a párt szempontjából. A Szövetség is benne lenne egy előrehozott választásban, ahogyan most már az államfő is?

Mi pozitívan állunk ehhez a kérdéshez. Ennek két oka is van: egyrészt ez a kormány nem képviseli a déli és a keleti országrészben élő polgárokat, meg a kisebbségeket, és mivel jelenleg a parlamenten kívül működünk, az a célunk, hogy minél hamarabb bejussunk a törvényhozásba, hogy a programunkat meg tudjuk valósítani.

Akkor az lenne a logikus, ha a pártja támogatná a januári referendumot az előrehozott választásokról.

Ez a népszavazás a Robert Fico vezette Smernek a marketingakciója, ami minden bizonnyal sikertelen lesz. Egy felesleges pénzkidobás. Aki azonban ki akarja fejezni a véleményét, az természetesen megteheti. Mi azonban nem szervezünk mozgósítást. Ezt amúgy is a parlamentben kellene megoldani, ahol azonban erre nincs politikai akarat.

A Szövetség kívülről úgy fest, mintha már felkészülve érezhetné magát a megmérettetésre, hiszen az októberi választások önbizalmat adhattak önöknek. Mit tart a legnagyobb sikernek?

54 megyei képviselőnk lett és ez komoly sikert jelent, ahogy az is, hogy olyan járásokban is vannak már embereink, ahol korábban még egyáltalán nem voltak, vagy csak nagyon régen. Ilyen régió például a lévai vagy Kassa-vidék, és jóval erősebb lett a Szövetség Nyitra megyében is. Összességében tehát a megyei választáson a pártunk közös sikert ért el, ami arra vall, hogy működik a gyűjtőpárti modell. Ezt meg lehet és meg is kell ünnepelni.

Az ünneplés hangulatát nem rontja az a közjáték, ami megelőzte a megyefőnöki jelöltállítást Nagyszombat megyében? Berényi József kapcsán volt egy kis huzavona, mert az MKP-s platform vezetője nem a szabályok szerint szerezte meg a jelölést.

Nagyszombat megyében a számok ismeretében is már

egyértelmű, hogy Forró Krisztiánnak érdemes lett volna ringbe szállni a megyefőnöki posztért. Nagyon valószínű, hogy a párt elnöke is hozta volna a 30 ezer feletti szavazatot, ahogy Berényi József a mi megyénkben,

vagy Csenger Tibor Nyitra megyében. Egy parlamenten kívüli párt vezetőjének ritkán nyílik esélye olyan mértékű mediális és marketingtámogatást szerezni, mint amilyet egy ilyen kampány jelent. Komoly mértékben felépíthettük volna az elnökünket a parlamenti választások előtt a számunkra az egyik legfontosabb régióban.

És bele tudtak nyugodni ebbe a helyzetbe azok, – főként a hidasok és az összefogásos politikusok, – akik leginkább kifogásolták a nagyszombati jelölés furcsaságait?

Az lenne az alap, hogy betartsuk a saját magunk által felállított szabályokat. Ez ebben az esetben nem történt meg, de aztán a kampány során nem piszkáltuk tovább a kérdést, mert az kontraproduktív lett volna. Azonban ehhez vissza kell térni és meg kell beszélnünk, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.

A tavaly októberben megalakult Szövetség a három elődpárt – az MKP, a Híd és az Összefogás – kontúrjait megőrizve három platformmal működik. Mostanában viszont egyre gyakrabban hallani arról, hogy egyesek megszüntetnék ezeket a politikai csoportosulásokat. Ez mire lenne jó?

Erre csak azt tudom mondani, hogy aki most nem tartja tiszteletben azt a gentlemen's agreementet, a szóbeli megállapodásunkat, ami arról szól, hogy a platformok kérdését majd csak az első parlamenti választás után nyitjuk meg újra, az az együttműködésünk legelejére repít vissza bennünket.

Az MKP-ban maradt néhány, 30 éven keresztül a politikából élő személy, akik nem léptek hátrébb a három párt egyesülésekor, és nem tudnak túllépni a régi sérelmeken. Ez a gondunk, mert ők a konfliktusban érdekeltek.

Kire gondol elsősorban? Legalább egy nevet említsen!

Szerintem mindenki számára világos, hogy aki a legaktívabb ezen a fronton, az Berényi József. De szerencsére sok MKP-s viszont másképpen gondolkodik, és ez nagyon jó. Számukra is fontos az egymás elfogadása, egymás tolerálása. És az, hogy ne magunkkal foglalkozzunk.

Egy sikeres választás után ne akarjuk lebontani azt, amit másfél évig építettünk. Az hátramenet lenne. Pedig nekik kellene a legjobban tudniuk, hogy előre kellene menni, nem hátra.

Minden tiszteletem azoké, jöjjenek bármely platformból, akik most kiállnak és azt mondják, nincs itt az ideje és nincs is értelme erőltetni alig több, mint egy évvel a parlamenti választások előtt, amit az alapszabály szerint amúgyis csak minden platform beleegyezésével lehet megtenni. Ezek a platformok legtöbbünk számára a politikai otthont jelentik. Barátságok, de szövetségek sem mélyülnek el úgy, ha egy ember a másik otthonát önkényesen le akarja rombolni. Ezt megvitattuk az elnökségen és az országos grémiumban is. Az egyeztetések pedig úgy végződtek, hogy háromból ketten nem kívánnak az alapszabályon módosítani.

Azaz az MKP-s csoport egyedül maradt ezzel az ötletével. Meddig lehet ez a kérdés napirenden?

December 10-re hívtuk össze az országos tanácsot, amelyen ezt a témát egészen biztosan érinteni fogjuk. Ettől még a januári kongresszus az alapszabályon nem módosíthat, ha nincs egyetértés a platformok között. Ez pedig nagyon nincs. Ahogy mindenkinek mondom, most is csak ismételni tudom magam – térjünk ehhez vissza a parlamenti választások után. Én úgy gondolom, hogy ideológiai sokszínűségre azután is szükség van, hiszen gyűjtőpártként definiáltuk magunkat, de persze soha ne mondjuk, hogy soha. A választásokat követően amúgy is el kell gondolkodni egy párt jövőjéről. Addig pedig alkossunk három-négy pillérre épített olyan programot, ami hiteles és az emberek életén valóban javítana.

Ön mit tartana fontosnak? Milyen kérdéskörök szerepelnének a programjukban, ha majd eljutnak oda, hogy ilyenekkel foglalkozhassanak?

Az eddigi sikerekre kell építeni és olyan kérdéseket lenne hasznos aprólékosan kidolgozni – később pedig folyamatosan kommunikálni minden szinten, – amelyek az emberek mindennapi életét tennék könnyebbé. Teljesen hiábavaló lenne most például a digitalizációt középpontba állítani, és arról okoskodni. Mondom ezt annak ellenére, hogy meggyőződésem, hogy ez az egyik legfontosabb kihívás, ami előtt állunk, hiszen csak így leszünk egy modern 21. századi ország. Ráadásul még az embereink is megvannak hozzá a pártban. Ám a választók szeme valószínű eléggé kikerekedne az ilyen technológiai hókuszpókuszok hallatán.

Tehát?

Saját témáinkat kell felépítenünk, hogy az képezze a pilléreinket, amiben erősek voltunk és vagyunk. Így tudunk hitelesek lenni. Ezek közül az első egyértelműen a kisebbségi ügyek. Itt mind az MKP, mind a Híd nagyon komoly eredményeket ért el. Elég, ha csak a Selye Egyetemre, a Kisebbségi Kulturális Alapra gondolunk, vagy esetleg a Pátria Rádió fejlesztésére. Most már elérkezett az idő egy átfogó nemzetiségi törvény elfogadására, amit ez a kormány ugyan hangoztatott – mint annyi mindent – de mára oda jutottunk, hogy a napnál is világosabb, hogy semmi nem lesz belőle.

Pedig éppen mostanában karolta fel ezt a témát Gyimesi György. Csak nincs ezzel valami baj?

Az OĽaNO-s Gyimesitől legfeljebb egy kicsontozott, nesze semmit tudok elképzelni.

Vajon miért?

Gyimesi ennyit tud, és ennyit is ér. De, kérem, ne ragadjunk le ennél a személynél, mert aztán még elsikkadnak a lényegi kérdések!

Melyik témakör lenne jelentősebb nála?

A másik terület a vidékfejlesztés, ami leginkább az infrastruktúra építését jelenti a déli és a keleti országrészben. Nagyon leegyszerűsítve, igaz, amit a kínaiak mondanak, hogy ahol út van, ott van élet, és ott van pénz is. Azt ma már mindenki látja: ha kormányon vagyunk, akkor haladunk, ha nem vagyunk a hatalom részesei, akkor meg megtorpan a fejlődés.

Látjuk, mennyit segített az R7-es gyorsforgalmi út a Dunaszerdahely környékén élő embereken, és azt is tudjuk, mit jelent az elkészült R2-es szakasz. De azt is látjuk, mennyire hiányzik a Komárom – Pozsony vasútvonalon a második sínpár, vagy azt, hogy a déli vonalon nem lehet normálisan eljutni mondjuk Gömörbe.

Megyei szinten az MKP-nak voltak itt fontos eredményei a másodosztályú utak kapcsán – ami az emberek számára ugyancsak alapvető. De az infrastruktúra magában hordozza a mindenki számára elérhető optikai netet, vagy az 5G-t is, ahogyan a normális buszösszeköttetést. Szóval van itt téma és teendő bőven, országos és megyei politikusok számára egyaránt.

Aztán itt van a mezőgazdaság és a környezetvédelem. Amellett, hogy a globális felmelegedésre, a fenntartható fejlődésre válaszokat kell találnunk, az is fontos, hogy Csallóköz vízkészletét óvjuk a csatornahálózat kiépítésével és a szennyvíztisztítók hozzáférhetőségével. Az nem normális, hogy vannak még falvak, ahol azon izgulnak az emberek, hogy mikor jön a szippantós kocsi, vagy hogy mennyi büntetést fizet, ha nem tudja igazolni, ki ürítette ki a pöcegödröt, illetve hogy hova viszi annak tartalmát. Láttuk azt is, hogy a Sajó ügye is csak bennünket érdekelt. A mezőgazdászaink pedig már csak legyintenek az újabb és újabb miniszterek ígéreteire.

Maradt-e még pillér a tarsolyban?

Nem hagyhatjuk ki a szociális ügyeket és a családpolitikát sem. Meglehet, az utóbbi kapcsán a hírfogyasztóknak erről kapásból a Fidesz ugorhat be, de én ebben sem látok problémát. Nem szőröstül-bőröstül vennénk át megoldásokat, de ami jól működik, attól nem kell berzenkedni. Sárközy Irén és csapata a nyáron egy nagyon jó anyagot dolgozott ki, amely munkába a párt összes platformjának szakértői is bekapcsolódtak. Ebben ugyanúgy szerepel a fiatal anyák számára releváns rugalmas munkaidő, és a fenntartható nyugdíjrendszerhez szükséges változtatások.

Szóval lenne mit csinálni, ha nem arra kellene koncentrálni, hogy egyesek számára a Szövetség "platformtalanítása" a legégetőbb probléma.

A felvázolt témákkal kell foglalkoznunk, ezekről kell beszélnünk, ezeken kell dolgoznunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyanok fékezzenek bennünket, akik nem tudnak túllépni azon, hogy 2010-ben, aztán 2012-ben, majd 2016-ban a parlamenti választáson nem tudták legyőzni Bugár Bélát. Ez a párt nem szólhat egymás legyőzéséről, mert akkor elveszünk. Aki csak a múltba tekint, az megkeseredett lesz, azokat pedig senki nem szereti. Előre kell néznünk, és oda kell tennünk magunkat, neki kell látnunk a munkához. Csak akkor lesz esélyünk, és meggyőződésem, hogy eredményt is csak így tudunk elérni.

Sidó Árpád