A Szövetségnek éppen az nem megy, amit alapból hoznia kellene: az egységes, konfliktusmentes politizálás
Két hónapja húzódik a Szövetség polgármesterjelöltjeinek kiválasztása. A hírek szerint már csak egy város – Nagymegyer – jelöltjéről vitatkozik a pártvezetés, itt is elsősorban az MKP és az Összefogás platform. A veszekedés – amellett, hogy kezd egyre kínosabbá válni – a párt egységét is komolyan veszélyezteti, de ami még rosszabb, az egyesüléssel nehezen összekapart politikai tőkét is elherdálja. Ha az első akadályt is ilyen nehezen veszik, ha egy kisváros polgármesterjelöltjén hónapokig vitatkoznak, akkor mi lesz a többi problémával, amelyek sokkal nehezebbek lesznek?
A Szövetség megalakulásáról folyó tárgyalások során a három párt több kérdésben is előzetes megállapodást kötött. Az egyik ilyen megállapodás, hogy azokon a településeken, ahol valamelyik elődpárt jelölte a polgármestert, megőrzik a status quo-t, vagyis ugyanaz jelölhet polgármestert az idei helyi önkormányzati választásokon is. Mivel az Összefogás csak 2018 után alakult meg, nincsenek érdemben polgármesterei, legfeljebb olyanok, akik azóta beléptek a pártba/platformba. Nekik a másik két párt meghagyta azokat a településeket, amelyeket független polgármester vagy egy Szövetségen kívüli párt jelöltje irányít. Természetes reakció az Összefogás részéről, hogy a független polgármestereket – ha hajlanak erre – megpróbálja beléptetni a platformján keresztül a Szövetségbe, így szerezve „saját polgármester(eke)t”.
A megegyezés a Szövetség politikusainak tájékoztatása alapján mintegy 250 települést érint, ez Összefogás ennek mintegy hatodát, vagyis kb. 40 falut és várost „kaphatta meg”.
A megállapodás célja valószínűleg az volt, hogy gördülékenyen menjen a polgármesterjelöltek kiválasztása legalább azokon a településeken, ahol a Szövetség az elődpártoktól „örökölt” polgármestert. És egyben az is, hogy lehetőséget adjanak az Összefogásnak, amelynek se polgármesterei, se helyi struktúrása nem nagyon volt.
Most az látszik, hogy nem hozta el a kívánt eredményt, a polgármesterjelöltek listájának elfogadása már vagy két hónapja késik. Kezdetben három, ma már csak egy településről, Nagymegyerről folyik a vita. Mondhatnánk, nem is rossz arány az 1 a 250-ből, ha nem úgy kellene nézni, hogy ez az a lista, amit automatikusan kellett volna elfogadni.
Két hónapja nem mozdul a szekér, és most csak a polgármesterjelöltekről van szó. Mi lesz, amikor a képviselőjelöltek kerülnek kerülnek a terítékre, akikből valószínűleg több ezer lesz?
A megegyezés egyre kínosabb halogatása rossz a polgármester-jelölteknek, mert nem tudják elindítani kampányukat, nem tudják összeállítani csapatukat. Késik miatta a képviselőjelöltek kiválasztása is. De talán még nagyobb probléma a Szövetségnek, mert az egyesülés lényege és célja, hogy megmutassák: a három magyar párt képes az összefogásra, együtt tudnak működni a parlamenti érdekképviselet megteremtése érdekében.
Ezt kellett volna elhitetniük a választókkal, és ennek kellett volna viszonylag rövid időn belül 5 százalék fölé emelnie és tartósan ott is tartania a pártot. Ez – eddig – nem sikerült, és az egyesülés óta eltelt néhány hónap nem azt mutatja, hogy ez valaha is sikerülni fog.
A pártelnök pedig mintha elveszett volna, nem a három platform közös elnökeként viselkedik, inkább beült saját platformja elnökségébe, és mintha feladta volna a kompromisszumkeresést.
Ha maguk nem hiszik el, hogy képesek az együttműködésre, akkor miért gondolják, hogy a választók valamikor majd elhiszik ezt nekik. És úgy látszik, hogy a párt minden szintjén, az országos elnökségtől egyes helyi szervezetekig, vannak olyanok, akik ezt nem akarják vagy nem tudják elhinni, és mintha mindent meg is tennének azért, hogy bebizonyítsák: ez így nem fog sikerülni.
