A Szovjetunióba elhurcolt magyarokról nyílt kiállítás Dunaszerdahelyen

2016. szeptember 29. - 18:38 | Kultúra

Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 címmel nyílt kiállítás tegnap Dunaszerdahelyen, a Csaplár Benedek Művelődési Központban. A kiállítást a Veritas Történetkutató Intézet készítette. Városunkban a Magyarság Háza képviselőinek, illetve a Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium közreműködésének köszönhetően tekinthetjük meg.

A Szovjetunióba elhurcolt magyarokról nyílt kiállítás Dunaszerdahelyen
Fotók: A szerző

A kiállítás megnyitójára délután hat órakor került sor, ahol Dunaszerdahely város alpolgármesterétől, A. Szabó Lászlótól, aki egyben a Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium alapítója, valamint Csibi Krisztinától, a Magyarság Háza igazgatónőjétől hallhattunk köszöntőt.

„Nem élhetünk teljes életet múltunk, gyökereink ismerete, felmenőink tetteinek és sorsának felidézése nélkül. Feladatunk, s egyben kötelességünk emlékezni az elmúlt évszázad leggyászosabb időszakára is. Annál is inkább vissza kell tekintenünk a mintegy húszmillió ember életét követelő ideológiai tömegmészárlásra, mert a málenkij robot néven elhíresült bűncselekmény-sorozat hosszú évekig, nem csupán tabu téma, hanem a történészek számára is tiltott terület volt. Ezért tartom örvendetesnek a kormányzati döntést, miszerint emlékévet szentelünk mindazoknak az elhurcoltaknak, akiknek fontos volt, hogy a kíméletlen körülmények ellenére is megmaradjanak embernek, magyarnak. Dunaszerdahely városa, valamint a MTNY Magángimnázium nevében büszkén mondhatom, hogy megtisztelő számunkra, hogy bekapcsolódhattunk ebbe a vándorkiállításba”- hangzottak el A. Szabó László szavai.

„A Magyarság Háza minden magyar összetartozását jelképező intézmény 2012 óta. Azért hozta létre a magyar kormány, hogy a határon belüli és a határon túli magyarságot összekapcsolja, valamilyen formában találkozóhelyet biztosítson az ő számukra. Igyekszünk részt venni mindazokban a programokban, amelyek nem csupán a derűs, pozitív képet erősítik, hanem a reális képet alakítják ki a magyarságról. Elsősorban a fiatal közönség az, akit meg szeretnénk szólítani. Az itt látható kiállítást a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 20, a Kárpát-medencében található helyszínre visszük el, valamint további 10 magyarországi gimnáziumba is eljuttattunk olyan programokat e mellett a vándorkiállítás mellett, amelyek nagyobb tömegeket is megmozdíthatnak, s a fiatalabb korosztály számára is érdekesek lehetnek”- mondta Csibi Krisztina.

A kiállítást Marinovich Endre, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főigazgató helyettese nyitotta meg. „A veritas szó azt jelenti, hogy igazság. Az intézet szándékosan választotta ezt a nevet. Célunk felderíteni az elmúlt idők olyan történéseit, amelyek kevésbé ismertek, vagy amelyekről szándékosan nem beszélnek. Éppen ezért az egyik legjelentősebb vállalkozásunk, hogy ezt a bizonyos vándorkiállítást szellemileg, s tartalmilag előkészítsük, majd amikor összeállt az anyag, akkor megfelelő formában meg is jelenítsük, s a társszervezők segítségével el is juttassuk azokra a helyekre, ahová feltétlenül szükségesnek tartottuk”- tudtuk meg Marinovich Endrétől.

A kiállítás több, könnyen mozgatható darabból, képből áll. Viszonylag röviden próbálja meg bemutatni azt a félelmetes szervezetet, amely a Gulág-Gupvi nevet viselte. A főigazgató helyettes néhány mondatban ismertette magát a szervezetet, elmondta többek közt, hogy a Gulág szó a táborok főigazgatóságát jelenti. Megtudtuk azt is, hogy a Gupvi világa azoknak a világa, ahol a hadifoglyokat és a polgári személyeket együttesen kezelték. A kiállítás elmondja továbbá, hogy miről is szólt a málenkij robot. Összefoglalva rövid munkát jelent, vagyis 2-3 naposat. Azonban ezekből a rövid munkákból sokszor 2-3 év is lett. Hallhattunk továbbá a gyűjtőtáborokról is néhány szót. A rendkívül sanyarú körülmények miatt rengetegen voltak, akik meg sem érkeztek a táborba, hiszen már az úton életüket vesztették. Egy idő után eljöhetett az az idő, amikor a Gupvi „vendégei” hazatérhettek. Ők azt gondolták, hogy kellő lelkesedéssel fogják fogadni őket, ezzel szemben rendkívül szigorú katonai, politikai fogadtatásban volt részük. Szigorúan megtiltották nekik, hogy a tábori körülményekről bármit is mondjanak, tudtuk meg Marinovich Endrétől.

Miután elhangzott a bemutatás, Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, s a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének vezetője megnyitotta a kiállítást. „Amit eddig itt hallottunk, ugyanúgy érintette Szlovákiát is, azonban itt nálunk még mindig nem kezdődött meg ennek a feltárása. Ami valljuk be, kicsit érthető, ha kicsit jobban belegondolunk abba, hogy kik voltak a szovjet elhurcolás áldozatai. Elsősorban nem szlovákok, hanem magyarok és németek. Talán ezért érthető, hogy a szlovák történetírás a mai napig miért nem helyez kellő súlyt ennek az eseménynek a feltárására. Elmondhatom, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet az elmúlt években elindult ezen az úton. Én azt hiszem, hogy jó úton járunk, de messze vagyunk még a céltól. Úgy gondolom, hogy ennek a kiállításnak fontos küldetése van, mégpedig az, hogy a múltból történelmet csináljon, amiről végre tudnak az idősebbek, s a fiatalabbak is”- tette hozzá Simon Attila.

A kiállítás október 5-ig tekinthető meg a Városi Művelődési Központban, majd pedig október 6-tól 20-ig a magángimnáziumban. A tárlat megnyitója után az érdeklődők megtekinthették a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesének előadását is.

(SzC/para)