Szúnyog van a negyedik falon, avagy a magyar próza ünnepe
A dunaszerdahelyi Vermes-villába hívta össze az irodalomkedvelő közönséget a Szlovákiai Magyar Írók Társasága péntek estére. Ünnepelni gyűltek össze az emberek, méghozzá a magyar próza dicsőítésére.
Ám az apropó kettős volt, egyrészt ugyanis a Magyar Írószövetség kezdeményezésére idén első alkalommal ünnepelték a Magyar Próza napját, másodsorban pedig egy elsőkötetes szerzőt is bemutattak. Bertók István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész rövid műsora után Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnökének megnyitója következett, aki beszédében a szépirodalom fontosságáról és az olvasás öröméről is beszélt. Felszólalása végén egy perc néma csenddel emlékeztek a napokban elhunyt Gyüre Lajosra és Tóth Elemérre.
A megnyitót követően N. Tóth Anikó író, irodalomtörténész Széppróza-mozaik című előadását hallgathatták meg az érdeklődők, aki a szlovákiai magyar széppróza fejlődéséről beszélt néhány életművet is kiemelve. A kortárs szlovákiai magyar irodalmi életből a fiatal írók közül Száz Pál Fűje sarjad mezőnek és Bogyó Noémi Vakfoltok című nemrégiben megjelent könyvét emelte ki.
Az irodalomtörténeti előadást már a várva várt könyvbemutató követte, ekkor lépett a színre R. Nagy Krisztián és beszélgetőtársa, Csillag Lajos, akik mielőtt szóba elegyedtek volna, meghallgatták Köles Bence felolvasását a Szúnyog a negyedik falon című bemutatásra váró könyvből. S ahogy az várható volt, ezután nem szokványos könyvbemutatás zajlott. Mivel Krisztián és Lajos évek óta ismerik egymást, a SZMÍT írótáboraiban kötöttek barátságot, inkább tűnt az egész két barát beszélgetésének, mint hivatalos könyvbemutatónak. „Olyan könyvet akartam írni, ami nem kifejezetten egy nehéz olvasmány és az ember nem lesz tőle depressziós” — mondta első könyvéről R. Nagy Krisztián, majd hozzátette: „Azért kezdtem el annak idején írni, mert rengeteget olvastam és sokszor azon gondolkodtam, hogy ennél jobbat én is tudok alkotni. Mert ugye nem feltétlenül volt jó minden könyv, amit a kezembe vettem.” Krisztián azt is elárulta, sokat köszönhet alapiskolás tanító nénijének, aki irodalmi pályázati felhívásokat keresett neki, mert tudta, hogy írogat, illetve a SZMÍT írótáborainak és mentorprogramának is. A könyv elkészültében, amely a Lilium Aurum kiadó gondozásában jelent meg, nagy szerepe volt mentorának, Szászi Zoltánnak.
Az estet a Magyar Írószövetség és Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
(alsa)
