“Talán azt gondolták, istenek”

2018. október 10. - 22:02

Richard Rakickýt tanúként hallgatták ki - A fotóra kattintva KÉPGALÉRIA nyílik! (Fotók: Paraméter)

Megosztás

Gyilkos, ügyvéd, egykori rendőrfőnök, és egy maffiagyilkosság áldozatának hozzátartozója is szerepelt a csallóközi maffiaper soron következő tárgyalási napjára beidézett tanúk között.

A 2000-es évek elején Sátor Lajos köré szerveződő bűnözői csoport bizonyos tagjai ellen zajló tárgyalássorozat majdnem egy hónap szünetet követően szerdán, október 10-én folytatódott.

A Specializált Büntetőbíróság háromtagú szenátusa elsőként Richard Rakickýt hallgatta ki. A férfi négy símaszkot viselő fegyőr kíséretében érkezett a Besztercebányai Büntetés-végrehajtási Intézet tárgyalótermébe, nem véletlenül: 2014-ben egy vádalkut követően 12 év szabadságvesztésre ítélték egy 2003-as maffiagyilkosság elkövetése miatt, jelenleg is fegyházbüntetését tölti.

A magyarok voltak

Az alvilági körökben Riki becenévvel illetett férfit azért idézték be, mert az Écsi Béla ellen 2003 áprilisában Sátorék által elkövetett gyilkosság idején a szenci-pozsonyi maffiafőnök, Peter “Havel” Havaši testőre volt. Havel – aki 2004-ben lett merénylet áldozata – volt az, aki befogadta csoportjába a dunaszerdahelyi Pápay-klánba tartozó Écsit, aki azután kényszerült pozsonyi száműzetésre, hogy az 1999-es tízes gyilkosság után a konkurens Sátor Lajos vette át a hatalmat a Csallóközben.

„Peter Havašival a pozsonyi People’s szórakozóhelyen voltunk, amikor telefonon hívták őt. Azt mondták neki, hogy valakik rálőttek Écsi Bélára és testőrére, Braňora” – idézte fel 15 év távlatából a történéseket Rakický.

Havel és Riki azonnal a helyszínre hajtottak. Mivel a rajtaütés során Braňo K.-t meglőtték, de még képes volt telefonon segítséget kérni, a páros remélte, hogy a férfi még életben lehet. A rendőrökkel együtt átfésülték a helyszínt, eredménytelenül. Próbálták hívni Braňo mobilját is, és bár a szám kicsengett, de a készüléket sehol nem hallották csörögni. Mivel az úttesten törmeléket láttak, arra gondoltak, hogy valaki elállta Écsiék útját, lövöldözés kezdődött, Braňo valahogyan elmenekült onnan, Écsit pedig elhurcolták (és végül meggyilkolták).

„A körökben, ahol akkoriban mozogtam, azt beszélték, hogy a magyarok voltak. Azok, akik átvették Dunaszerdahelyt a Pápayék után”

– válaszolt az elkövetők kilétét firtató kérdésre Rakický.

Az ügyvéd nem emlékszik

„Hogy tegyük világossá, Écsi Béla a Pápayékhoz tartozott. Természetesen a tízes gyilkosság után féltette az életét” – ezt már a következő tanú, egy galántai ügyvéd, Ján F. jelentette ki, aki annak idején Écsi Bélát képviselte.

Az ügyvéd nem tudta pontosan felidézni azt, hogy pontosan mi történt az Écsi-gyilkosság estéjén, homályos emlékeit az azóta eltelt másfél évtizeddel magyarázta.

Ján F. a bíróság előtt maga mondta el, hogy amikor a jelenlegi ügy nyomozati szakaszában kihallgatták, úgy emlékezett vissza, hogy Peter Havašitól értesült az Écsi ellen elkövetett akcióról, ám a vizsgálótisztek ott helyben lejátszottak neki egy lehallgatott telefonbeszélgetést, ami közte és Havaši között zajlott le aznap este. Ennek egy részlete így hangzott

– Elesett a magyar – közölte az ügyvéd Havašival.

– Honnan tudod? – kérdezett vissza Havaši.

A feljátszott telefonbeszélgetésből az már nem derült ki, hogy Ján F. honnan értesült az Écsi és testőre elleni támadásról.

„Ennyi idő elteltével nem tudom megmondani, ki szólt nekem erről” – felelte a szenátus elnökének kérdésére Ján F. Mivel a tanúként jelenlévő ügyvéd az ügyész és a szenátus ismételt kérlelése ellenére sem tudott részletekbe bocsátkozni, nem faggatták többet. A vádlottak közül az akkoriban rendőrként szolgáló, de a vádirat szerint az Écsi-gyilkosságban bűnsegédként résztvevő Boris Drevenák kért szót az ügyvéd kihallgatását követően, és meglepő kijelentést tett.

„Azt, hogy ismeretlen tettesek lőttek Écsire, az itt jelenlévő tanútól, Judr. Ján F.-től tudtam meg telefonon aznap este” – mondta a vádlottak padján ülő, de szabadlábon védekező exrendőr.

Tudom, hova jár a kislányod óvodába

Écsi egykori ügyvédjét követően P. Imrét szólították a tárgyalóterembe. A tanú az ezredforduló környékén Jaroslav Spišiak dunaszerdahelyi járási rendőrkapitány helyettese volt, majd 2010-től – Spišiak országos rendőrfőnöksége idején – a második Fico-kormány megalakulásáig a Nagyszombat Megyei Rendőrkapitányság igazgatói posztját töltötte be.

Őt azért idézték be, mert a vádirat szerint csallóközi maffia 2005-ben őt akarta felhasználni ahhoz, hogy hamis vádaskodással eltávolítsák posztjáról a Sátor-féle bűnbandát folyamatosan üldöző, akkoriban már országos rendőrfőkapitány-helyettesként dolgozó Jaroslav Spišiakot.

Az összeesküvés lényege az volt, hogy megpróbálták rávenni P. Imrét, hogy tanúsítsa: egykori kollégája korábban kenőpénzt vett át a vádlottak közt szereplő Zakál Ferenctől. A csoport azt remélte, hogy Spišiak ezután távozni kényszerül posztjáról, ám számításaikat áthúzta, hogy P. Imre értesítette Spišiakot arról, mi készül ellene. P. Imre az október 10-i tárgyaláson szinte teljes mértékben megerősítette Jaroslav Spišiak korábbi vallomását, de kitért annak részleteire is, hogyan kereste őt meg a dunaszerdahelyi csoport.

„Amikor elmentem civilbe, párszor nagyon furcsa módon találkoztam Reisz Andorral. Ez mindig úgy történt, hogy Reisz egyszer csak váratlanul előbukkant. Mindig a Spišiakról beszélt, hogy nem bírja őt, hogy ártott neki. (…) Egy tavaszi estén Reisz megjelent a lakhelyemen, ami nagyon meglepett, mert csak pár hónapja költöztem oda, és ő ennek ellenére tudta, hol lakom. Körünézett a házban, közben pedig arról beszélt, hogy ismeri az egész családomat, a gyerekeimet is említette, például, hogy hova jár a lányom óvodába”

– ecsetelte a tanú, hogyan próbálta megfélemlíteni Reisz, aki akkoriban Sátor jobbkezének számított. Ezután közölték vele, hogy részt kell vennie a megtervezett műveletben.

P. hiába ellenkezett, Reisz azt mondta neki, nincs visszaút, az már el van döntve, hogy ő benne lesz az egészben. Átvették vele az ügy forgatókönyvét, nem tiltakozott tovább, de úgy döntött, értesíti Spišiakot. Mivel így tett, a diszkreditációs kísérlet kudarcba fulladt – és egyúttal az akkori rendőrségi akció is, amelytől azt remélték, hogy elkaphatják Sátor Lajost.

“Talán azt gondolták, istenek”

A tárgyalási napon utolsóként hallgatták meg a 2008-ban meggyilkolt Raisz Szilárd egykori feleségét is. Mint ismert, Raisz Szilárdot és testvérét, Csabát Nagy „Csonti” Zsolt házában maga Csonti és Sátor Lajos gyilkolták meg, mivel a maffiafőnök fülébe jutott, hogy Szilárd kész együttműködni a hatóságokkal annak érdekében, hogy Sátor rendőrkézre kerüljön.

A volt feleségnek a bíróság előtt fel kellett idéznie a férfi eltűnésének napját.

A nő már a fivérek eltűnésének hajnalán keresni kezdte őket, körbetelefonált mindenkit, de senki nem tudott róluk semmit. Később Csontit is számonkérte, aki elismerte, hogy Raiszék voltak nála, ám elmondása szerint utána elmentek Pozsonyba. Valójában azonban már nem mentek sehova, miután Csontinál meggyilkolták őket, holttesteiket Horváth Lehel csótfai birtokán földelték el.

„Nem sikerült kiderítenem, mi történt Szilárddal. Azt gondoltam, hogy már nem él. Hogy a barátai – Sátor, Kriszti, Nagy Zsolti, Lehel, Turek – meggyilkolták őt és Csabát is” – mondta a nő, majd a szenátus elnöke feltette utolsó kérdését: „Mit gondol, mi miatt?”