1
Archív felvétel
Megosztás
2021. február 24-én mutatta be portálunk azt a riportfilmet, amelynek felvételei a dunaszerdahelyi Svet zdravia kórház beleegyezésével, annak koronavírusos pácienseket kezelő intenzív osztályán készültek. A film utóéletéről, hatásairól, illetve az akkori és mai helyzetről kérdeztük korábbi munkatársunkat, Kálmán Norbertet, aki riporterként látogatott az osztályra, valamint Laczkó Balázs doktort, aki egy éve végigvezetett bennünket az osztályon, és akit tavaly ősszel kineveztek az újonnan megnyílt aneszteziológiai és multidiszciplináris intenzív betegellátó osztály (OAMIS) főorvosává.
Nehéz tapinthatóvá tenni az itt élőknek, hogy mi folyik a kórházuk covid-osztályán, a riportfilm viszont tavaly ilyenkor épp ezt a célt szolgálta.
„Ami leginkább megmaradt, az azoknak a homályos körvonala, akik az első forgatási napon még ültek az ágyon, oxigénmaszkot viselve, és mondták az orvosnak, hogy úgy érzik, már jobban vannak, mint előző nap, a két nappal későbbi forgatáson viszont már nem voltak az élők sorában. Sokkszerű volt, teljesen letaglózott. Arcok, amik a filmre nem is kerülhettek fel. Akik azt hitték, végre megszabadulnak a betegségtől, másnap mégis hirtelen leromlott az állapotuk” – fejtette ki Kálmán Norbert.
Akadtak viszont pozitív szituációk is. „Például Poldi bácsi, akit Dunaszerdahelyen mindenki ismer, ő a filmen nyilatkozik is egy kék fürdőköpenyben ülve. Ő szerencsére megmenekült” – folytatta.
Laczkó Balázs úgy véli, a riportfilm egyértelműen pozitívan hatott az emberekre. „Pozitív változást eredményezett a hozzáállásukban, megnőtt az oltási kedv is. Láttuk és éreztük, hogy hisznek bennünk az emberek. Tájékozottabbak is voltak, tudták, mi mit követ, eljutottak hozzájuk ezek az információk” – magyarázta.
FIGYELEM! Az alábbi riportfilm a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat tartalmaz. Felvételeink a Svet zdravia dunaszerdahelyi kórházának engedélyével 2021 februárjában készültek. A videóban felismerhető személyek írásos beleegyezésüket adták arcuk és hangjuk megjelenítéséhez.
Kifejtette, hogy ez az orvosi szakmát közelebb hozta az emberekhez. „Az intenzív orvoslásban háttérmunkát végzünk, de ezáltal tudta mindenki, hogy mi történik. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy elkészült, mivel most is érezzük a pozitív hatását, ugyanis rengeteg a fertőzött, de a mi kórházunk messze nincs annyira leterhelve, mint az oltatlanabb járásokban” – fogalmazott.
A film elkészülése után nagyon sokan megkeresték a készítőket, Kálmán Norbertet és Barak Dávidot.
„Négy ország használta hivatkozási alapként a filmet – a cseheknél és a románoknál is több helyen felhasználták riportokhoz. Így lett ez a film a szlovákiai magyar sajtó legnézettebb riportfilmje összesen több, mint 800 ezres megtekintéssel. A magyarországi Főszerkesztők Fóruma nonprofit szervezet is kitüntetéssel jutalmazta” – emlékeztetett a riporter.
A járvány második hullámának tavaly tavaszi lecsengésekor már széles körben elérhetőek voltak a koronavírus-fertőzés elleni védőoltások, a vírus- és járványtagadók mellé viszont megérkezett az oltásellenesek csoportja, és őszre, mire ideért a harmadik hullám, sokan mintha elfelejtették volna, mi történt Dunaszerdahelyen, sőt, haragjukat a szakemberek ellen fordították. A riportfilm hatása eddig már nem ért el, noha a delta variáns november és december tájékán még sokakat megölt.
„Csökkent az emberek hite az orvostudományban és a bizonyítékokon alapuló orvoslásban, és sajnos a média, illetve a közvéleményformáló szubjektumok miatt ide jutottunk – magyarázza Laczkó Balázs.
– Egy éve tapsoltak nekünk, most viszont ellenségek lettünk, bizonyos társadalmi csoportok szemében.”
Laczkó Balázs
Hasonlóan látja a helyzetet Kálmán Norbert. „Számomra mérhetetlenül lesújtó, hogy úgy kezdtük, hogy tapsoltunk az egészségügyi dolgozóknak, ez volt a hangsúlyos, ezt lehetett hallani mindenfelől, és úgy fejezzük be, hogy sokan szinte köpködnek rájuk. Ezt a végkifejletet nézve nincs mit mondanom a kiábrándultságtól. A járvány megmutatta, milyenek az emberek” – hangsúlyozta.
A kórházba ősz óta jórészt oltatlanok kerültek, súlyos állapotba, lélegeztetőgépre pedig szinte kizárólag. Csallóközi orvosok egy csoportja felhívást is intézett akkoriban az oltatlan polgárokhoz.
„Voltak, akik egyszerűen még akkor sem hitték el, milyen súlyos a helyzet, ha éppen benne voltak. Néhányan továbbra is abban élnek, hogy ez csak egy nátha. Akiknek más alapbetegségeik is vannak, és oltatlanul elkapják a covidot, azok közül sokat elveszítünk. Mindez nem egyszer családi tragédiákhoz vezetett, mi pedig halálos fenyegetést is kaptunk. Voltak olyan betegeink is, akiket megmentettünk, és nemhogy nem köszönték meg, még fel is rótták ezt” – húzta alá.
Hozzátette, mostanra kimerültek, de megtanultak ezzel a hozzáállással együttélni.
„Küzdünk mindenkiért, de már nincs rajtunk az a szörnyű lelki teher, mint amikor a film készült. Akkor az emberek még nem nagyon tudtak tenni az ellen, hogy ide kerüljenek, ha megfertőződtek, most viszont az oltással erre már a legtöbb esetben van lehetőségük” – magyarázta.
Szavai szerint sajnos olyanok is akadtak, akik ugyan változtatta hozzáállásukon, de már késő volt. „Azt mondták, ha kikerülnek innen, szeretnék beoltatni magukat, de időnként tudtuk, hogy ez nagy eséllyel sajnos már nem fog megtörténni” – mondta.
Nem egyszer találkoztak viszont olyan személyekkel is, akiket sikerült a halál torkából visszahozniuk.
„Találkoztunk a városban és megköszönték. Hihetetlen csodának tudták be, hogy még élnek.”
(SzT)