Templomépítés Nagymadon

Csallóközi lenyomatok XX.

Templomépítés Nagymadon
Az előző részek:
 
Száznyolcvan éve született Kalocsa Róza
 
A Csallóközt is bejárta a világhírű olasz földrajztudós
 
Nyolcvan évvel ezelőtt nyílt meg az első csallóközi középiskola
 
A dunaszerdahelyi Berger Lipót korszakalkotó találmánya
 
Kisváros a vidék közepén
 
Víg, bohókás Szilveszter-estek 1925-ben
 
Magyarország monographiája
 
Saul nagymagyari fiai
 
Maga alá temette a bedőlt fal
 
Felmetszette a hasát az öreg juhász
 
Ketten udvaroltak egy lánynak Móroczkarcsán
 
Az első szlovák lap Dunaszerdahelyen
 
Vámbéry Ármin a francia császárnál
 
A Csallóközt sújtotta csapásokról

Déryné lucskos pástétoma
 
Shimmy, tangó, fox-blues
 
Országos vásár Nemesócsán


Recseg, ropog a vereknyei vasúti fahíd


Alsónyárasdon gyilkolt a vörheny

A korabeli sajtó híranyagából pontosan tudjuk, hogy Nagymad községben 1925. április 18-án tették le „az építendő új református templom alapkövét”. Előző napon még a korábbi, torony nélküli templomban tartottak hálaadó istentiszteletet a helybeliek, melyen Tóth Zsigmond lelkész „megható szavakkal vett búcsút a régi templom falaitól, s 18-án ugyancsak az ő jelenlétében tették le – egy alkalmasabb helyen, a régihez közel – az új templom alapkövét”. Az alapkő tulajdonképpen egy, a torony talapzatában elhelyezett nagy malomkő. Ebbe pedig egy erősfalú, légmentesen lezárt üveg került a templomépítés történetét megörökítő irattal.

„A nagymadiak áldozatkészségének végnélküliségéről tanúskodik ezen újabb vállalkozás. Csak nem régen építették iskolájukat, s a község díszét képező református lelkészi lakot. Most pedig templomot emelnek az Úr dicsőségére, melynek már tornya is van, ahonnan a harangok hívó hangja akadály nélkül árad majd a kis falu határán túl is, s hírdetni fogja messze vidéknek, hogy e kis falucska lakói szeretik kultúrájukat és egyközségüket, mert ilyen áldozatra csak nagy szeretet és lelkesedés képes” – írja a Csallóközi Hírlap.
 

Kilencvennégy évvel ezelőtt nyitották meg az első magyar konzulátust Pozsonyban. „A csallóköziek, és általában a határszél mentén lakók, akiknek a legtöbbször kell átmenniük a túlsó oldalra, már régóta érezték annak hiányát, hogy Pozsonyban nincs magyar konzulátus, ahol a vízumot és egyéb átlépési engedélyt gyorsabban meg lehetne szerezni, mint Prágában” – így a regionális újság, mely szerint a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások kedvező lefolyása tette lehetővé a változtatást.
 

Lelkes Vince