Teréz a végsőkig tagad, a holtak pedig hallgatnak - Egy ipolysági gyilkosságsorozat nyomában - UTOLSÓ RÉSZ

• A 69 éves, ipolysági Gyönyör Terézt szeptemberben 25 év fegyházbüntetésre ítélte a bazini Specializált Büntetőbíróság, miután tíz rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás, és öt rendbeli, három sértetten elkövetett különösen súlyos gyilkossági kísérlet vádjában találták bűnösnek.
• Az ítélet nem jogerős, az ügyben néhány hónap múlva a Legfelsőbb Bíróság hoz végső döntést. Gyönyör Teréz szabadlábon várja az ítéletet.
• A nagymamakorú asszony az első fokú verdikt szerint adósságai rendezése helyett egy növényből kinyert szerrel, atropinnal mérgezte meg három ismerősét, akiknek a legtöbb pénzzel – fejenként több tízezer euróval – tartozott.
• Az ítélethirdetésen elhangzott, hogy a vádlottnak a múltban több áldozata is lehetett, ám a gyilkosságokat visszamenőleg már nem lehet bizonyítani.
• Az ügy részleteinek négyrészes cikksorozatban jártunk utána: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész.

IV. Teréz

Gyönyör Teréziát 2021. szeptember 20-án ítélték 25 év fegyházbüntetésre. Már több mint hat éve indult ellene büntetőeljárás, ám kezdetben nem szólt ellene elég bizonyíték, így azóta egy percet sem töltött előzetes letartóztatásban. Nagyon ritka, hogy egy ilyen súlyos első fokú ítélet után valaki szabadlábon várhatja a fellebviteli tárgyalását, ugyanakkor ez a helyzet ad lehetőséget arra, hogy személyesen is megkérdezzem a csalásokról, és a gyilkossági kísérletek sorozatáról, melyek miatt vád alá vonták és elítélték.

„A hívott szám jelenleg nem elérhető“

– hangzik az értesítés, amikor telefonon próbálom keresni, így előzetes egyeztetés nélkül érkezek a dimbes-dombos ipolysági lakótelep egyik panelházához. „Gyönyör“ – áll a csengőn, amit megnyomok, majd gyors bemutatkozás után csak pár pillanat telik el, mire Teréz asszony konyhájában találom magam.

A 69 éves nő első ránézésre egy átlagos nyugdíjas benyomását kelti. Viszonylag jó kedvében találom őt, és annak ellenére, hogy pár napja életfogytiglannal felérő büntetéssel sújtották, árad belőle a nyugalom.

Az asztalon halmokban állnak a papírok, jobbára Teréz kézzel írt jegyzetei és írásos vallomásai találhatók rajtuk, amelyekre a védekezését alapozta. Gyorsan rátér a lényegre, pár perc alatt kibújik a zsákból három legfőbb sérelme: egyrészt a befolyásos sértettek szerinte összeesküdtek ellene, másrészt semelyiküknél nem mutattak ki hivatalosan atropinmérgezést, harmadrészt pedig úgy véli, hogy az atropint tartalmazó kávé mint bizonyíték törvényes keretek között nem állja meg a helyét.

Talán negyed óra sem telik el, mire a házigazda vízzel kínál.

„Köszönöm, ne fáradjon“

– válaszolok tervszerűen egy bekészített mondattal. Szinte semmi esélyt nem látok arra, hogy bajom történhetne egy italtól, de tekintettel arra, hogy a bíróság szerint legalább öt alkalommal mérgezte meg áldozatai kávéját vagy teáját, inkább nem iszom semmit.

A beszélgetést folytatva kiderül, Teréz szerint az egyik sértett, a korábban többször is megmérgezett ipolysági közjegyzőnő, Jana törvénytelen módon biztosította be az ellene szóló tárgyi bizonyítékot. Az asszony arra a kávéra utal, amelyet a közjegyzőnő fogyasztott volna el 2015 áprilisában Teréz jelenlétében, ám az italt végül elrakták, majd másnap szakértői vizsgálatra vitték. A laborban aztán beigazolódott, hogy a kávé atropint tartalmazott, ám azt a sértett is belerakhatta – véli Teréz, aki állítása szerint azon a szóban forgó napon szintén rosszul lett.

„Ahogy megittam a kávét, kb. 10 perc múlva rosszul lettem, megfájdult a hasam. Elmentem a vécére, kétszer is hánytam. (…) Azt mondtam nekik, hogy el kell mennem orvoshoz, úgyhogy elindultam az irodával szemben lévő templom irányába, és ott is hánytam. A templom nyitva volt, úgyhogy bementem, és ültem ott egy órát, mert nagyon rosszul voltam“

– áll Gyönyör Teréz legelső vallomásában, amelyet még 2015 augusztusában tett a rendőrségen. Nagyjából ugyanezt mondja most is, amikor az ominózus kávéról kérdezem.

Sérelmezi, hogy az atropint perdöntő bizonyítékként kezelte a bíróság, ám valójában az említett bűnjel nem volt annyira meghatározó eleme a büntetőpernek, amilyennek ő gondolja. A valóság az, hogy a többi bizonyíték és a tanúvallomások eleve olyan láncolatot képeztek, amelyet a védelem semmilyen észérvvel nem tudott megbontani.

Nyugalmat árasztó megfontoltsággal, rendületlenül kitart saját verziója mellett, aminek két oka lehet: vagy valóban ártatlan, vagy pedig az őt korábban megvizsgáló igazságügyi pszichológus-szakértőnek van igaza, aki így írt róla:

„Nem veszi figyelembe kellőképpen a valóságot, miközben a saját fantáziájának és elképzeléseinek világába menekül. Céljainak elérése érdekében eltökélten viselkedik, igyekszik magával szemben bizalmat ébreszteni, és együttérzést színlel. (…) A valósághoz úgy alkalmazkodik, hogy saját magát helyezi az áldozat szerepébe.“

Amikor arról érdeklődöm, hogyan fogadta a rá kiszabott 25 éves szabadságvesztést, nem palástolja felháborodását, pontosabban sértettségét. Ügyében egyébként ugyanaz a szenátus döntött, amely a dunaszerdahelyi maffiához köthető esetekben – a Horváth Lehel elleni eljárásban, vagy az alsóhatári maffiaper során – sem könyörült a vádlottakon.

„Még el sem tudtam sírni magam“

– kommentálja büntetését Gyönyör Teréz. Ítélethirdetésének napját egyébként bombariadó zavarta meg, az ügyész épp a vádlott elleni záróbeszédét adta elő, amikor a bazini Specializált Büntetőbíróságot bombafenyegetés miatt evakuálni kellett. Pár óra múlva aztán elhangzott az ítélet, benne a 25 éves büntetéssel.

Bizonyíthatatlan összeesküvés

Találkozásunk során sokszor elhangzik, hogy a sértettek összeesküdtek ellene, ám ennek alátámasztására nem tud kézzel fogható bizonyítékot felmutatni.

Az egyik károsult, Klaudia ellen csak annyit hoz fel, hogy a nő – aki majdnem 20 ezer eurót kölcsönzött neki, szerinte labilis pszichikummal rendelkezik.

A második károsult, Zdenka, aki valószínűleg soha nem látja már viszont a Teréznek kölcsönzött 44 600 euróját, állítólag meghamisította a kölcsönről szóló dokumentumot, és Teréz állítása szerint a szerződésben eredetileg csak egy 4600 eurós összeg szerepelt. A kettejük által aláírt iratok alapján 2015-ben a bíróság 44 600 eurós fizetési meghagyást ítélt Teréz ellen – aki furcsamód annak idején hivatalosan egy szóval sem tiltakozott a bírói döntés ellen…

A harmadik károsult, a közjegyző, vagyis Jana esetében Teréz azt hozza fel, hogy az asszony állítólag személyi kölcsönöket akart a saját pénzéből folyosítani olyanok számára, akik a bankban nem kapnának hitelt. Az üzleti modellben Teréz az ügyfeleket biztosította volna be, ám elmondása szerint ebbe nem volt hajlandó belemenni, és Jana ezért az atropinos kávéval állt bosszút rajta. Esetlen védekezését Teréz ebben az esetben sem tudja semmivel alátámasztani. Ellentétben a közjegyzővel, aki érvényes szerződések alapján több tízezer eurót adott Teréznek, aki a kölcsön javát sosem törlesztette.

Ami pedig az említett asszonyok megmérgezését illeti, bár az orvosszakértők utólag kizárták, hogy a károsultak agyvérzéssel kerültek kórházba – melynek tünetei nagyon hasonlítanak az atropinmérgezésre – Teréz következetesen, és már-már csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a nőknek agyvérzésük volt.

A férj

Teréz a férjével, Árpáddal él, aki mindenben támogatja feleségét, ott volt vele a 2021-es büntetőper összes tárgyalásán is. Korábban a bíróságon kiderült, ki viseli a nadrágot a családban, ami látogatásomkor is nyilvánvaló volt.

„A háztartásban én inkább a technikai ügyekkel foglalkoztam, a feleségem okosabb volt, mint én, nem törődtem a dolgaival. A konyhában viszont mint egy nő éreztem magam, kávét főztem, süteményt süttöttem“

– nyilatkozta a férfi Teréz egyik tárgyalásán. Akkori vallomásában elhangzott az is, annak idején nem volt tudomása arról, hogy bankszámlával rendelkezik az OTP-ben – melynek ipolysági fiókját felesége vezette –, pedig azok a kölcsönök, amelyeket átutalással folyósítottak Teréznek, rendre a férfi számlájára érkeztek. Az összegeket aztán a számlához hozzáféréssel rendelkező feleség vette ki a bankból.

Bűntárssal vagy egyedül?

Egyáltalán nem számít mindennapinak, hogy egy gyilkossági kísérletsorozat feltételezett elkövetője egy képzett, szakmájában sikeres nyugdíjas, mint Teréz. Korábban nyilván a nyomozás során is felmerült a kérdés, volt-e bűntársa a nőnek, hiszen ami az emberölési ügyeket illeti, azokat korántsem könnyű ilyen szofisztikált módon, sorozatban elkövetni. Főleg több, konkrétan három sértett, vagy talán öt, esetleg hét személy ellen – de a többi esetről majd később…

Ha az egész ügyet a tettes(ek) szempontjából vizsgáljuk, viszonylag egyszerű a felállás. Miután az elkövető, és egyben a bűntények értelmi szerzője lebukik, akkor a bűnsegéd sorsa kizárólag a felettesén múlik. A társtettest ugyanis kizárólag ő márthatja be, és amíg hallgat, társa ellen semmi nem szól. Ha pedig tudatos bűntársakról beszélünk, akkor a hallgatás kölcsönös, és a végsőkig tart.

Árpád azonban a nyomozás idején nem hallgatott. A vallomástételt bármikor jogában állt volna megtagadni – ahogyan ezt a családtagok esetében az eljárásjog lehetővé teszi –, ő azonban első kihallgatásán nagy megrökönyödésének adott hangot. Nem tudni, hogy a rendőrök ijesztettek-e rá, vagy maga lepődött-e meg felesége pénzügyein, mindenesetre nem maradt csendben. Először is elmondta, véletlenül, egy otthon talált papír alapján jött rá arra, hogy felesége legalább 25 ezer euróval tartozik Jana Kucháriková ipolysági közjegyzőnek.

„Amikor rákérdeztem a tartozásra, nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Úgy gondolom, hogy ha ilyen adósságai vannak, akkor más emberektől is kölcsönkért, de a feleségem nem beszél velem erről. Rejtegeti előlem otthon a dolgokat, hogy semmit ne találjak meg“

– áll a férj 2017-es kihallgatási jegyzőkönyvében. Árpád akkor körülírta azt is, hogy vagyoni helyzetükről nincs semmilyen tudomása, csak annyit tud, hogy kertjüket tartozás miatt terhelte le a végrehajtó.

„Nagyon sikeres nő volt. Amikor elindult a lakástakarék, nagy pénzeket keresett, később bankigazgató volt. Nagyon tud az emberekkel egyezkedni, megbíznak benne, azért írtak alá vele annyi szerződést. Nagyon kíváncsi volnék, hova rakta a feleségem ezeket a pénzeket“

– folytatta tanúvallomását a férj, aki a nyomozóknak arról is beszélt, hogy Teréz mindenfélével üzletelt, de inkább csak családi körben, „többet beszélt, mint kereskedett“.

Ahogy később a rendőröknek, a bíróságnak, és a károsultaknak sem volt tudomása arról, vajon hova tűnhetett a Teréznél „elsüllyedő“ több százezer euró, úgy 2017-es kihallgatásán férje is csak annyit tudott válaszolni a vonatkozó kérdésre, hogy fogalma sincs. Nem tudta, mennyit és kitől kért kölcsön az asszony, azt meg végképp nem, hogy mire költötte a pénzt. Sőt, felindultságában erre a rendőröktől akarta volna megkapni a választ.

„Maguknak kéne kideríteni, mire költötte, vagy mire költi a pénzt. Nevetséges, hogy maguk nem tudják, mire költötte, hiszen azt meg lehet figyelni, vagy bármi. Azt hittem, ha idejövök, akkor maguk megmondják, mire költötte“

– mondta Árpád, akiről 2017-es vallomása alapján nem éppen egy társa mellett szüntelenül kitartó bűnsegéd személye rajzolódik ki, inkább csak saját tudatlanságát és elképedését lehet tetten érni szavaiban.

Az elhangzottak alapján egészen egyértelműnek tűnik, hogy ha valaki szerepet játszik egy gyilkosságsorozat elkövetésében, az aligha tesz nem túl részletes, ám tartalmát tekintve mégiscsak terhelő vallomást a bűntények értelmi szerzőjére.

Egy későbbi, 2018-as tanúvallomásában, valamint 2021-ben, bírósági kihallgatása során azonban Árpádban már nyoma sem volt a gyanakvásnak. Szinte minde szavával felesége igazát támogatta, találkozásunk során is főleg arról beszélt, hogy a gyilkosság vádja egyszerű rágalom csupán, és hogy magánéletükben meghurcoltatásként élik meg a hat éve tartó eljárást. A sajtóban megjelent, Terézről szóló cikkek pedig szerinte minden alapot nélkülözve feketítik be az egész családot.

Hol a pénz?

Ahogy Teréz lakásában ülök, amely semmiben nem különbözik egy átlagos panelházi otthontól, felmerül bennem a kulcsfontosságú kérdés: ha az asszony valóban bűnös, vajon hová rakta azt a sok pénzt, amit az emberektől „kölcsönkért“?

A bíróság megállapítása szerint összesen legalább 150 ezer euróra rúg az az összeg, amelyet Teréz tíz hitelezője sosem kapott vissza. Azokról a károsultakról van szó, akik „bejelentkeztek“ a büntetőeljárásba, és valahogyan igazolni is tudták a tartozást, a valóságban azonban a hitelezők száma ennél jóval magasabb lehet.

Egyszerű autó, szerény lakás, hivalkodástól mentes megjelenés – ezt mutatja az ábra, ráadásul az asszony már a bíróságon is hangsúlyozta: sem tengerhez, sem a hegyekbe nem jár családjával kirándulni, nincsenek ékszerei, sőt, a végrehajtásokkal terhelt kiskertjükön, és egy már halott ismerősétől „ajándékba“ kapott ingatlanán kívül vagyona sincsen.

„Abból kiindulva, hogy a vádlott több esetben saját maga javasolta a kölcsönök kamatait, tevékenysége a piramisjáték jellemzőit hordozza, ami magyarázatot ad arra, miért nem nőtt látványosan a vagyona. Minden esetben tisztában kellett lennie azzal, hogy az ígért kamatokat nem az üzleti tevékenységéből, hanem csak azon hitelezői kárára tudja finanszírozni, akik folyamatosan kölcsönadtak neki. Tehát tisztában volt azzal, hogy végül nem tudja majd visszafizetni az összes kölcsönét“

– áll a Specializált Büntetőbíróság ítéletében. Az anyagiakat illetően a bíróság azt is fontosnak tartotta kinyilatkoztatni, hogy Teréz már akkoriban „fegyelmezetlen“ ügyfél volt, amikor az OTP ipolysági bankfiókját vezette. 2004 és 2010 között három hitellel is rendelkezett, és a törlesztés mindegyik esetben problémásnak bizonyult, mivel késett a részletekkel, és így jogosulatlanul „mínuszba“ került a számlája.

„Ez a tény segíthet felderíteni azt, miért kezdett el kölcsönkérni a vádlott, és hogy miért került később a kölcsönök úgynevezett bűvkörébe“

– magyarázza Gyönyör Teréz motivációját a bíróság. Egyszerűbben fogalmazva: Teréz a múltban „adósságspirálba“ került, majd amikor helyzete kilátástalanná vált, és kipukkant a „kölcsönlufi“, gyilkossággal próbálta orvosolni reménytelen helyzetét.

Halált megvető nyugalom

Ha a bírósági ítélet helytálló, akkor egy olyan nő nyúlt a különféle növényekből is kinyerhető méreghez, vagyis az atropinhoz, akinek életútjából kiindulva inkább kényelmes nyugdíjaskort jósolna az ember.

Teréz két évtizedet töltött el tanárként és nevelőként a legkülönbözőbb tanintézményekben Ipolyság környékén, és szinte az egész környék ismeri őt. Egy egyházi iskolában dolgozott épp, amikor a 90-es évek derekán rájött, mennyivel jövedelmezőbb a pénzügyi szektor. Az egyetemen két évig tanult klinikai pszichológiát, és a tudomány alapjait minden jel szerint kamatoztatta is: előbb az egyik takarékpénztárban vált házaló ügynökből vezetővé, majd egy másik ilyen pénzintézet járási igazgatója lett.

Nem rendelkezett egyetemi és közgazdasági végzettséggel, ennek ellenére az ezredforduló után megbízták a már említett ipolysági OTP-bankfiók vezetésével. Sőt, miután idő előtt nyugdíjba ment, még egy másik bank is megkörnyékezte őt, hogy legyen fiókvezető – azt a megbízást azonban már nem vállalta el.

Még mindig a konyhában beszélgetünk, amikor a szomszédos szobában elhalkul a tévé, és a filmezés befejeztével Árpád is leül az asztalhoz. „Öntsél valamit a fiatalembernek“ – valami ilyesmit mond kedélyesen férjének az asszony, én pedig másodszor kényszerülök kimondani az egyre kínosabbá váló bűvos mondatot:

„Köszönöm, ne fáradjon!“

Amikor felteszem a konkrét kérdést, mit gondol arról, hogy a három sértett – Klaudia, Jana és Zdenka – legalább öt alkalommal rögtön azután kerültek kórházba, hogy vele találkoztak, Teréz visszakérdez.

„…és akkor ez azt jelenti, hogy én megmérgeztem őket?“

– von kérdőre, és a belőle áradó kikezdhetetlen nyugalom miatt átfut az agyamon, milyen elképesztő dolgokra lehet képes a sors vagy a véletlen. A bíróság viszont úgy gondolta, hogy véletlenről szó sincs, a sok-sok közvetett bizonyíték egyértelműen azt jelenti: véget akart vetni legalább három hitelezője életének.

Amikor Teréz azt sérelmezi, hogy az újságírók elfogultak vele szemben, és hogy korábban egy hetilap úgy cikkezett róla, hogy őt meg sem kérdezték, még az is kifut a száján, hogy nem szeretne bennem egy újabb ellenséget megismerni.

„Azt nem tudom megígérni, hogy tetszeni fog önnek, amit írni fogok“

– próbálom megnyugtatni, erre azonban semmi szükség nincs, mivel higgadtságából nem lehet kizökkenteni.

Ekkor átcikázik az agyamon egy korábbi beszélgetésem a bazini bíróság őrségének egyik hölgytagjával, aki fegyőrként is dolgozott az egyik szlovákiai női börtönben. Az egyik bírósági tárgyalás hosszúra nyúló szünetében azt kérdeztem tőle, mire számíthat egy közel 70 éves asszony, ha a női fegyintézet legszigorúbban őrzött folyosójára kerül.

„Az életfogytos folyosókon van a legnagyobb nyugalom“

– hangzott a válasz, Teréz konyhájában pedig azt hiszem, végleg megértem, miért.

További áldozatok?

Az asszony csak találkozásunk végén mutat ki némi érzelmet, amikor azokat az állítólagos áldozatait említem, akik már a túlvilágon vannak.

Ahogy váratlanul kimondom az elhunytak nevét, a nyugdíjas nőből felháborodás tör elő.

A három életben maradt károsulton kívül hat személy esete került korábban a nyomozók látókörébe. Ők mindannyian valamilyen úton-módon kötődtek Gyönyör Terézhez, és az atropinmérgezés tüneteihez nagyon hasonlító szélütés, agyvérzés, illetve ezek szövődményei miatt vesztették életüket.

Ha ezek a találgatások igaznak bizonyulnának, akkor tulajdonképpen egy sorozatgyilkos ülne velem szemben.

És bár a spekulációkat nehéz bizonyítani, az áldozatok között olyan is van, akit a rendőrök még ki tudtak hallgatni.

„Fokozatosan kicsalta tőlem az egész vagyonomat. Volt pénzem és két házam, most pedig már semmim nincsen“

– mondta Rák Anna 2016-ban a nyomozóknak, amikor egy idősek otthonában vallomást tett.

A bíróság ítélete szerint az asszony 2014-ben adott kölcsön 25 ezer eurót Teréznek, amit később nem kapott vissza. Rák Anna, aki az Ipolysághoz tartozó Tesmagon élt, nem sokkal később agyvérzést kapott, és 2015-ben kísérteties módon ugyanakkor kezelték őt a lévai kórházban, amikor Gyönyörné két másik áldozata, Klaudia és Jana is ott feküdtek.

Az akkor 66 éves, egyedülálló nő egy évvel azelőtt veszítette el anyját, akinek ő volt az egyetlen gyermeke. Magyarországon, a közeli Drégelypalánkon volt egy családi háza, amit – a megfelelő felhatalmazás birtokában – végül Teréz adott el féláron egy ipolysági orvosnak.

Rák Annának egyetlen rokona maradt, anyai nagybátyja, akinek szintén nem volt utódja. És aki szintén felhatalmazást adott Teréznek arra, hogy eladja a házát – amiért mindössze pár ezer eurót kapott.

Anna végül a saját házát Teréznek ajándékozta, és csak akkor tudatosította, hogy korábbi rosszulléteihez Gyönyörnének is köze lehet, amikor a felszínre került a többi károsult ügye. A 2021-es vádemelést viszont már nem érte meg, és ahogy leszármazottak nélkül maradt másik két családtagja, úgy ő is agyvérzések sorozatának következtében vesztette életét.

Aki görcsbe rándulva feküdt Teréz lakásában

A modern szakirodalom szerint a szabadban termő növényekből is kinyerhető atropin közel sem a "legbiztosabb" méreg, ám folyamatosan, apránként adagolva garantáltan krónikust mérgezést okoz, és ezzel kikövezi a halálhoz vezető utat. A nagyobb méregadagok pedig akkor a legveszélyesebbek, ha sok idő telik el addig, amíg az érintett személy orvosi segítséget kap.

A hozzáértők atropin-definíciója olyannyira érvényes egy szintén ipolysági esetre, mintha Teréz is olvasta volna a vonatkozó szakirodalmat. A szóban forgó ügy kapcsán a hatóságok már csak az elhunyt személy egyik családtagját tudták kihallgatni.

„2015. június 18-án eljött hozzám Gyönyör Teréz, és közölte, apu nála van és rosszul lett, menjek oda. Beültem az autóba, és elvitt hozzájuk. Amikor beléptem a lakásba, apu összeesve feküdt a folyosón. Nem reagált, végtagjai görcsbe rándultak, akart valamit mondani, de már nem tudott beszélni. Megkérdeztem Gyönyörnét, miért nem hívott mentőt, amire ő azt mondta, nem tudja a telefonszámukat“

– mondta az ipolysági Štefan K. lánya a rendőröknek még 2018-ban. A család gyanúja szerint a nyugdíjas évekig „leadta“ minden pénzét Gyönyör Teréznek. Halála előtt rendszeresen járt az asszonyhoz, vélhetően azért, mert vissza akarta kapni az anyagiakat, és nem egyszer előfordult, hogy a találkozók után rosszul lett.

Amikor 2016 januárjában a férfi meghalt, semmi pénzt nem hagyott maga után, ami azért furcsa, mert előzőleg évekig kizárólag a felesége nyugdíjából éltek, a sajátját pedig elvileg félrerakta.

Az említett négy személyen kívül a nyomozati iratok még további két nevet tartalmaznak. Az egyedülálló, gyermektelen László, aki Gyönyörék lépcsőházában lakott, 61 évesen halt meg 2014 novemberében Ipolyságon. Mónika, aki azelőtt Teréz banki beosztottja volt, 43 évesen keringési zavar miatt vesztette életét egy angliai repülőtéren 2011 augusztusában.

Teréz alaptalan rágalmaknak tartja az említett eseteket, de különösebb módon nem kommentálta őket. Rák Annával kapcsolatban megjegyzi: az egyedülálló nőnek senki nem segített annyit az életben, mint ő.

Gyönyör Teréz a bazini Specializált Büntetőbíróság tárgyalótermében (Fotó: TV JOJ – Noviny.sk)

A holtak hallgatnak

Mindenesetre az asszony nem szorul arra, hogy tisztázza magát az utóbbi ügyekben, mert ezek miatt nem indult ellene büntetőeljárás. A halált okozó szer sajátosságai miatt ugyanis ennek utólag nincs semmi értelme.

A tehetetlenség oka nagyon egyszerű: a középkor óta használt mérget – amit a mifelénk honos nadragulyából és a csattanó maszlagból is ki lehet nyerni – nagyon gyorsan kiválasztja a szervezet, egy-két nap elteltével már semmi nyoma nincs sem a vérben, sem a vizeletben. A lehetséges áldozatok boncolásnál nem látszik egyik szerv sem különösen gyulladtnak, majd az eltemetett holttestekben szintén nagyon rövid idő alatt lebomlik. Emiatt indokolatlan exhumálni azon áldozatok maradványait, akik utólag jöttek be a képbe, így pedig nincs bizonyíték, amelyre utólag építeni lehetne a vádat.

Hiába gyanús tehát több régi eset is, azok kapcsán az ipolysági asszonyt ártatlannak kell tekinteni.

Mielőtt elbúcsúzunk, Teréz megígéri, hogy a következő héten megkereshetem, ha lesznek még konkrét kérdéseim. Amikor viszont eljön ennek az ideje, már elzárkózik minden válaszadástól, és nem tudom megszólaltatni. A Specializált Büntetőbíróságra beadott fellebbezésében közölte: sem a tíz csalás, és sem az öt gyilkossági kísérlet ügyében nincs ellene egyetlen közvetlen bizonyíték sem, ezért a felmentését kéri a fellebviteli bíróságtól.

Az ügyész pedig ennek az ellenkezőjét cselekszi: elégedetlen a Terézre kirótt 25 év szabadságvesztéssel, és fellebbezésében életfogytiglant követel a nőnek. Úgy véli, hogy az asszonyon – akit tíz csalás és öt gyilkossági kísérlet miatt találtak bűnösnek első fokon -, példát kell statuálnia az államnak, és esetében kizárólag az életfogytig tartó ítélet jelenthet erkölcsi elégtételt a társadalom számára.

A szinte hihetetlen ipolysági történet végére várhatóan pár hónap múlva a Legfelsőbb Bíróság tesz pontot.

(Barak Dávid)