Terror a neten
Számos illetlen internetes bejegyzésben és alatta, fölötte, mellette stb. találkozunk olyan szólamokkal, amelyek valakit etnikuma, vallása, szexuális orientáltsága, származása, szociális helyzete, politikai meggyőződése vagy akár csak hajszíne alapján sértenek. Mégpedig sokszor vérig. Nem egyszer ezek megmondják azt is, a megcélzott és eltalált illető vagy csoport mit csináljon vagy éppen mit kéne vele csinálni...
Amikor pedig az ilyen bejegyzések – amelyekkel csöppet sem az a lényegi baj, hogy vulgárisak – törlésre kerülnek, akkor a szerzőjük, aki pl. épp ki akart volna „kitörölni” valakit az élők sorából, cenzúrát kiált és szólásszabadságot követel.
Minap 6 évet kapott egy netes terrortámogató és felbujtó. A terrorizmusban való részvétel, a szélsőséges anyagok terjesztése, holokauszttagadás, az alapvető jogok és szabadság elnyomását célzó mozgalom megalapításának, támogatásának és előmozdításának bűntette voltak a vádak. A férfi mindent beismert és vádalkut kötött.
Nem csupán azért jó ez, mert a Slovakbro nevű alak – akinek egyik (mindkét értelemben) követője volt a pozsonyi kettősgyilkosságba torkolló terrortámadás elkövetője is – elnyerte megérdemelt büntetését.
Azért is jó, hogy végre van nagy nyilvánosság előtti precedens Szlovákiában, mert talán innentől nyilvánvalóvá válik sok eddig értetlenkedő, racionális magyarázatra nem fogékony ember számára, mi is a különbség a szólás szabadsága és a felbujtás között, a negatív vélemény és az alapvető jogok elvitatása között, a vélemény sarkos megfogalmazása és a szélsőségesség aktív képviselete között. Utóbbiak ugyanis büntetendők. Nem azért, mert ez nem demokrácia, s emiatt valamit az elnyomottnak nem szabad megtenni, pl. xy meggyilkolására, megerőszakolására vagy „csak” megverésére biztatni. Hanem éppen azért, mert ez itt – egyelőre – demokrácia, és ezért szabályok, jogrend alapján működik, tehát nem szabad mindent vagy bármit megtenni. Vannak határok, hogy a társadalom tagjai el ne pusztítsák egymást, mint két feldúlt ősember. Akiknek anno nem sok lehetősége volt a másik meggyőzésére a jó öreg bunkón kívül. Ma viszont már van: az emberi ész, morál, és kultúra, amelyektől civilizáció a civilizáció.
Inkább vagyok pesszimista típus, mint derűlátó, de ebben hadd legyek optimista: hátha egyes álhírterjesztő, összeesküvéselmélet-hívő, eddig el nem ítélt extrémista, klasszikusfasizmus-barát, putyinistafasizmus-barát, leninista/sztálinistakommunizmus-hívő (satöbbi) politikusaink, közéleti megmondóink is tudatosítják már, hogy némely gyűlölethatárok áthágása akár a szociális hálón való pofázás formájában, akár a sajtótájékoztatók és nyilatkozatok, tüntetéseken elhangzott uszító beszédek alkalmával emberéletekbe kerülhet. És kerül. Túl megy a szabad vélemény-nyilvánításon. Legalábbis egy jogállamban.
