Tesztelés Matovič-módszerrel: fogjuk meg és vigyétek!
Leszögezem: Nem vagyok orvos, nem vagyok szakembere sem a tesztelésnek, sem pedig a járványoknak, nem vonom tehát kétségbe a tesztek pontosságát, sem a tesztelés – bármilyenre sikerüljön – szükségességét. Azt látom, hogy tömeges tesztelés nélkül kevesebb adatunk van a védekezéshez és a megértéshez, tehát minden elvégzett teszt közelebb vihet a megoldáshoz. Még ha nem is hinnék a teszt eredményében, akkor is teszteltetném magam (amennyiben a sztenderd körülmények adottak lesznek), ha másért nem, akkor a körülöttem élők és dolgozók, család, rokonok, kollégák megnyugtatása érdekében. És persze azért, mert senkit sem szeretnék megfertőzni, fő az egészség.
Ez most valóban olyan helyzet, amikor a nép érdekében össze kell zárni, piszlicsáré sérelmeket félre kell tenni.
Csakhogy könnyű azt mondani, amikor már hosszú hónapok óta ezt hallgatjuk. Lelkiismereti zsarolásban volt már elég részünk, most épp a gyakorlatinál tartunk… Én viszont még mindig azt mondom, ha egyszer világméretű a veszedelem, a népjólét érdekében, egy-egy békát le kell nyelni. (Még ne most kövezzetek, elég lesz majd a szöveg végén…)
De van ám mindenkinek egy olyan békája, amely méreténél fogva nem nyelhető le. Nem kenyerem a szűkkeblűség, ha most mégis kicsinyes lennék, elnézést kérek. Az én békám az iskolaügy cserbenhagyása. Vannak iskolatípusok, amelyek jobban állnak és vannak, amelyek pandémia nélkül is háborús övezetre emlékeztetnek. Ilyenkor aztán szépen felmérhető, azt ne mondjam, országosan letesztelhető, hogyan készítette föl a tárca (legyek korrekt: ez és a sok előző tárca) az oktatásügyet. Na, nem a távoktatásra, mert arra nem, hanem legalább a 21. századra. Gyatrán. Mi több, ez nem cserbenhagyás, hanem kihasználás.
Miközben az oktatásügy nélkül maga a kormány sem képes mozdulni.
Ha nincs tanítás az ovikban és az alsó tagozatokon, leáll a nemzetgazdaság. Ott – és más iskolák más évfolyamaiban is – tehát a mizéria által nehezítve nem csupán oktató-nevelő folyamat zajlik, hanem egyfajta (pl. táppénzellátást) helyettesítő szolgálat is. Miközben a pedagógus megőrülhet – a nép joggal, de nem mindig indokoltan lehet elégedetlen.
Előre szólok. Covid-tesztelés sem lesz iskolaügy nélkül.
A kormányfő mindenkit harcba hívott, nyakunkba akasztotta a felelősség terhét, megbízta/megbízatta a felkészületlen hadügyet a szervezéssel és azóta csak dumál. Ráadásul félrebeszél, pontatlan, megtévesztő és ma este már demagóg is volt, amikor egy ellenvéleményt megfogalmazó stábtag viselkedését „protivlastenecký”-nek vagyis szabatos fordításban hazafiatlannak nevezte.
Hűségesebb átváltással élesebb verziót kapunk: hazafiság-ellenest. Szóval már Szlovákiában is ott tartunk, hogy ha valakinek más a véleménye (még ha esetleg baromságot gondol és mond is), akkor azt ki kell írni előbb a hazafiak sorából, aztán meg majd… látjuk, van példa.
A hadügy természetesen igyekszik, ám sem logisztikailag, sem pedig eszköz- és anyag-beszerzés tekintetében nem készülhetett fel. Így hát a kormányzat segítségével tovább delegálja a feladatok egy részét. Kire? Arra, akinek helyismerete, területe / épülete / fűtése, áramellátása, alkalmazottja, széke, asztala, netán sátra, és mindenféle helyi cége van. Az önkormányzatra. Eleinte nem így volt, de most már az önkormányzat verbuváljon önkénteseket, egészségügyi dolgozókat, egyéb személyzetet, helyszínt. A helyszínre a helyszín fenntartóját vagy kezelőjét (nem önkéntes, nem kap pénzt a kormánytól), és azt fizesse is meg. Vegyen még lámpát, hosszabbítót, fóliát, miegymást, ami nincs. Szervezzen, mintha egyéb dolga nem volna akkor, amikor az önkormányzatot is tizedeli a vírus, végül pedig fertőtlenítsen, ha épp a sereg nem lenne rá képes. Aztán persze ez is csak úgy lehetséges, hogy az önkormányzatokhoz tartoznak az önkéntes tűzoltók, a városi rendőrség, a sportegyletek, a karbantartó cégek, itt-ott a kultúrközpontok és az iskolák. Utóbbiak a választások tradicionális helyszíneiként most sem maradhatnak ki.
Mondom, megtartom magamnak a kicsinyes és a kevésbé kicsinyes kifogásaimat az iskolák bevonásával kapcsolatban és oktatásügyi emberként magam is megyek, teszem a dolgom, ha hajnalban, hát hajnalban, ha éjjel (érkezik a seregtől valami ellátmány), akkor éjjel, majdnem zokszó nélkül. Mert ha az önkéntes tűzoltó, a városi rendőr, a sportegyletek felelősei, a karbantartó cégek munkásai, s a kultúrközpontok alkalmazottai és a hivatalnoknők teszik a dolgukat szájmaszkban a szkafanderesek között, akkor gyalázat lenne e városi kollégákkal szemben, ha én nem tenném.
Ami miatt ezt írom, az a következő:
Megjósolom, hogy ha valami zűr lesz, akkor a kormányfő szemében és rétori teljesítményeiben a polgármesterek, az önkormányzatok, embereik és a bevont iskolák bevont munkatársai lesznek a hibásak a fiaskóért. Ha pedig minden flottul megy, akkor majd dicséret illeti a hadsereget (megjegyzem, ma sem kaptam még tőle „bevontként” érdemleges infót), mely szerint „a katonaság jelesre vizsgázott”. Ilyen – mily meglepő, iskolaügyi – formulát szokás alkalmazni manapság.
Szóval csak annyit bocsájtanék előre, hogy a jelesre vizsgázás, ha sikerül, a hadsereg (ez a dolga többek között) érdemeinek elismerése mellett kizárólag az önkormányzatok és áldozatkész embereik, az oktatásügyben is dolgozó embereik segítségével és remélhetőleg nem áldozatával sikerül majd. Ők viszik, cipelik, amit a kormányfő felkapni rendelt, noha nekik a sereggel ellentétben nem feltétlenül lenne ez a dolguk.
Mert a népegészséghez imígyen szintén hozzájáruló iskolák és fenntartóik nélkül ismét csak bajban lenne a nép, az ország és az aktuális hatalom…
De nem ez a fő, hanem az egészség.
