„Tizenhárom ragyogó csillag felülről őrzi népünket” – Az aradi vértanúkra emlékeztek Dunaszerdahelyen

A 170 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom aradi vértanúra emlékeztek tegnap este Dunaszerdahelyen, az 1848/49-es emlékműnél.

„Tizenhárom ragyogó csillag felülről őrzi népünket” – Az aradi vértanúkra emlékeztek Dunaszerdahelyen
Fotók: Cséfalvay Á. András- További felvételekért kattints!

A megemlékezés a Vámbéry Ármin Alapiskola Kisénekkarának fellépésével vette kezdetét, majd az iskola egyik tanulója, Nagy Gréta énekelt. Ifj. Derzsi György színművész imával, fohászénekkel tisztelgett az aradi vértanúk emléke előtt, a forradalom leverését követő időszakot pedig a Dunaág Néptáncműhely néptáncosai elevenítették fel.

Ünnepi köszöntőt mondott Dunaszerdahely város alpolgármestere, Karaffa Attila. „A magyar szabadságharc tábornokai különféle nemzetiségű és vallású katonák voltak. Mégis, a magyar nemzet iránti szeretetük, a szabadságharc eszméje nem pártoskodásra késztette őket, hanem az egységre.

Felismerték, hogy csak együtt képesek felvenni a harcot az idegen uralom ellen, csak együtt tudják megvédeni a szabadságharc vívmányait. Ezt vehetjük üzenetnek is a mai felvidéki társadalmunkra nézve.

A pártoskodás, a belharcok, az asszimiláció, a megfelelésre való kényszer gyengíti közösségünket. Megkondult már a harang a magyar közösség felett. Lélekszámunk csökken, nemzeti jelképeinket korlátozzák, óvodáink, iskoláink veszélybe kerültek” – hangzottak el szavai, majd feltette a kérdést, vajon meg lehet-e állítani ezeket a folyamatokat? Kérdésére választ is adott, mely úgy hangzott: „Minden bizonnyal, ha mindannyian teszünk érte! Mert mindenkire szükség van. Az ácstól az orvosprofesszorig, az óvónőtől a menedzserig. Akiknek fontos a megmaradásunk, akiknek fontos az aradi vértanúk szabadság iránti szeretete, nekik üzenjük: Elég volt a közönyből, cselekedni kell!”

„Nekünk most élettel kell megtölteni a szülőföldünket és cselekednünk, hogy nemzetünk megmaradjon, gyarapodjon”

– húzta alá.

Ünnepi gondolatait Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke is megosztotta a jelenlévőkkel. Röviden összefoglalta a 170 évvel ezelőtt történteket, majd kiemelte, elképesztő morális, belső tartásról és erőről adtak tanúbizonyságot ezek az emberek, nem törtek össze, hanem emelt fővel várták a döntést.

„Azért vagyunk ma itt, mert igazi morális támpontokat adnak nekünk az életben, nehéz cselekedeteinkben, és dilemmáink előtt a döntéshozatalban, amikor rájuk gondolunk. Irigyeljük azt és felnézünk arra is, hogy ez az egység megszületett közöttük.

Elhangzott már, több nemzetiségűek voltak, s nemcsak a magyar honvédségben szolgálók, hanem az aradi tizenhárom is. Ma is azt keressük, hogy sikerült közöttük az egység és az összefogás kialakítása. Csakis türelemmel, s nyilván külső nyomásra, de belső meggyőződésből.

 

Ha nincs külső nyomás, és nincs belső meggyőződés, akkor összefogás sincs. Ezt is mutatja ’48 és ’49 a számunkra. Jelen pillanatban külső nyomás már van. A belső meggyőződés az, ami még kerestetik. Úgy gondolom, az összefogásban mindenkinek ott a helye, de az összefogást nem lehet kierőszakolni és kizsarolni sem. Az összefogásnak meg kell érnie, be kell érnie, és helyet kell találni benne sok mindenkinek, aki esetleg veszekedett, vitatkozott, lásd Damjanich és Vécsey esetét. Úgy vélem, az összefogásnak akkor van igazán ereje, ha ez a meggyőződés valóban mögötte áll, mert a meggyőződésből jönnek a jó gondolatok, és a meggyőződésből van igazán belső erő. Mint akkor, most is arra van szükség, hogy a tenni akarás mögé sok bölcsesség és belső meggyőződés sorakozzon fel.”

Többször felhívta a figyelmet a morális tartás szükségességére. Kifejtette, a magyarság előnye abban rejlik, hogy számtalan morális hőssel rendelkezik a nemzet, így mindig van kihez, mihez nyúlni, ha szükség van rá.

Berényi József beszéde után a dunaszerdahelyi intézmények és szervezetek képviselői, az 1848-49-es emlékműnél elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit, valamint egy-egy gyertyát gyújtottak, melyek lángja az aradi vértanúkért égett. A megemlékezés a magyar himnusz közös eléneklésével zárult.

SzC