Tizenkét évbe is telhet a korallzátonyok teljes regenerálódása egy tömeges korallfehéredés után

A korallzátonyoknak 9-12 évre van szükségük a teljes regenerálódáshoz egy-egy jelentős természeti katasztrófa, például tömeges korallfehéredés vagy pusztító erejű vihar után - állapították meg az ausztráliai Southern Cross Egyetem kutatói.

Tizenkét évbe is telhet a korallzátonyok teljes regenerálódása egy tömeges korallfehéredés után
-illusztráció- (Fotó: Pixabay)

A szakemberek a nyugat-csendes-óceáni Palau vizeiben lévő korallzátonyokat vizsgálták, ezeket ugyanis 14 éven át nem érték jelentős természeti behatások, ami lehetővé tette a regenerálódásuk hosszú távú nyomon követését.

"A koralltelepek világszerte pusztulnak az emberi behatás közvetlen eredményeként, ám a világ korallzátonyainak nagy részével ellentétben a palaui zátonyok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több mint 14 éven át nem érte őket súlyos behatás"

- mondta Marine Gouezo, a tanulmány vezető szerzője.

1998-ban a szigetország 315 korallzátonyát érintette a Csendes-óceán egyenlítői térségének erős felmelegedését okozó El Nino légköri jelenséggel összefüggő tömeges korallfehéredés, elpusztítva a virágállatok csaknem 50 százalékát.

2001-re a Palau körüli korallzátonyok több mint 80 százalékán mindössze 0-5 százalék között mozgott az Acropora korallnem képviselőinek aránya. Az Acropora fajok a legfontosabb zátonyalkotó korallok közé tartoznak, vagyis kulcsfontosságú szerepet játszanak a kalcium-karbonát (mészkő) váz felépítésében.

A palaui zátonyokat ezután nem érte jelentős természeti behatás egészen 2012-2013-ig, amikor két 5-ös erősségű szupertájfun söpört végig a térségben, elpusztítva a keleti zátonyok élő korallborításának nagyjából 60 százalékát.

A kutatók megállapították, hogy bár a regenerálódás üteme eltérő volt az egyes korallcsoportok között, "a lárvák összekapcsolódása és a fiatal korallok magas száma fontos tényezői voltak a gyorsan fejlődő Acroporák regenerálódásának".

A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált tanulmány szerint összességében nézve azokra a korallzátonyokra volt jellemző a gyors regenerálódás, amelyeknél megfelelő volt a virágállatok összekapcsolódása, magas volt a fiatal korallok túlélési aránya, kis mértékben fordultak elő a zátonyokra ártalmas nagy méretű, "húsos" algák és magas volt a papagájhalfélék előfordulási aránya.

Gouezo szerint a tanulmány eredményei felbecsülhetetlenek, hiszen világszerte egyre kiszámíthatatlanabbul jelentkeznek a különböző természeti katasztrófák.

A világ korallzátonyai évek óta szenvednek a - nagyrészt a tengervíz hőmérsékletének emelkedése, a környezetszennyezés és az óceánok savasodása által okozott - tömeges korallfehéredéstől, valamint a virágállatokat elpusztító ciklonoktól és a töviskoronás tengericsillagok invázióitól.

Palau tavaly jelentette be, hogy a világon elsőként betiltja a fényvédőszerek használatát 2020-tól a korallzátonyai megvédése érdekében.

(MTI)