Több mint kétezer malac, és szinte mindegyik mosolyog!
Száraz Pál nagyfödémesi író különleges szenvedélynek hódol: dolgozószobájában közel háromezer malacra bukkantunk.
Mint fogalmaz, valaki szalvétát vagy bélyeget gyűjt, mások szeretőket, ő viszont malacokat. Legyen az porcelánból, üvegből, szalmából, kristályból vagy épp viaszból készült, a gyűjteményben biztosan találunk belőle, hiszen választék van bőven.
Száraz Pál több mint 23 éve gyűjti a malackákat: szobrocskák, képek, mágnesek, szerencsepénzek, perselyek, kulcstartók – egy szóval minden, ami malac!
Dolgozószobájában mára átvették az uralmat a malacok. Maga sem tudja pontosan megmondani, összesen mennyi is van belőlük, de ha mégis be kellene határolni, két- és háromezer közé tenné a számukat.
Különleges szenvedélye akkor kezdődött, amikor 24 évvel ezelőtt csatlakozott a Schauer nevű osztrák vállalathoz, és azóta is képviseli a céget Szlovákia magyarlakta vidékein. Munkája során a sertéstenyésztésben használatos technológiák tervezésével, továbbá az ezzel kapcsolatos tanácsadással és eladással foglalkozik.
Miután a cég szlovákiai képviselője lett, a vezetőség egyik irodájában egy óriási malacgyűjteménnyel találta szembe magát. „Akkor döntöttem el, hogy én is malacokat fogok gyűjteni, mert nagyon megtetszett, amit ott láttam” – meséli Száraz Pál, akinek gyűjteményében a világ szinte összes tájáról találunk malacokat.
„Ez itt például herendi porcelán, azt Prágából, a mellette lévőt pedig Erdélyből kaptam. De vannak, amelyek egyenesen Malajziából, Kubából vagy Kínából érkeztek. És ha jól szemügyre veszi őket, meglátja, hogy szinte mindegyik mosolyog” – mondja.
Nehéz megmondani, hogy melyik a legértékesebb, hiszen, mint mondja, számára minden egyes ugyanolyan fontos. Közben felfedezünk egy apró, de annál értékesebb darabot, egy 14 karátos aranymalacot, amelyet 60. születésnapjára kapott.
„De ez sem az anyaga miatt értékes számomra, hanem azért kedves, mert a barátaimtól kaptam. Mindegyiknek szeretetre méltó értéke van, mert az enyémek” – teszi hozzá.
A barátai mindig gondolnak rá, ha épp megpillantanak valahol egy malacot. Néha még idegenek is küldenek neki, hogy gyarapíthassák a gyűjteményét.
„Amikor különféle kiállításokra jártam, általában mindenhol tollakat osztogattak. Én mindig megkérdeztem, hogy malac esetleg nincs? Többnyire mindig kaptam – idézi fel mosolyogva a régi emlékeket. Merthogy minden egyes darabhoz emlékek kötődnek.
Két teljesen egyforma malacot biztosan nem találunk Száraz Pál gyűjteményében. Már csak azért sem, mert ami első pillantásra teljesen azonosnak tűnik, ha jobban szemügyre vesszük, meglátjuk, hogy bizony mégsem egyformák. Más a festése vagy másképp égették ki a porcelánt. Éppen ezért nem is zavarja, ha olyan darabot kap, amilyen már van a gyűjteményében.
Felmerül a kérdés, mégis hogyan lehet tisztán tartani ennyi törékeny malackát. „A legapróbbakat vitrinbe helyeztem, hogy védve legyenek a portól. Amikor még kevesebb volt, darabonként egy koronát adtam a lányomnak a tisztításukért. Erre mára már a gatyám is rámenne – jegyzi meg mosolyogva, és azt is bevallja, természetesen megesik, hogy néha eltörik egy-egy, de ebből nem csinál tragédiát.
Száraz Pál a képzőművészet iránt is érdeklődik, és írással is foglalkozik. Legutóbbi novelláskötete, A sah drágakövei 2017-ben jelent meg a dunaszerdahelyi Media Nova M és a Nap Kiadó által, nem sokkal később pedig Dombon törik a diót című gyermekkönyve jelent meg, amelyben Nyitra környéki mondókákat, gyermekjátékokat gyűjtött össze.
„Érdemes valamit gyűjteni, mert akkor mosoly lesz a szívünkben. És látja, most már nemcsak a malacok, hanem mi is nevetünk”
– zárja a beszélgetést Száraz Pál, akinek családjában nem lesz hiány az újévi szerencsemalacokból és a jókedvből sem, az már biztos.
(fl)
