Megosztás
Aki dolgozott már nonprofit jellegű állami pályázatokkal és tapasztalta, milyen érzés, amikor a megvalósítás után 3 évvel azzal szembesül, hogy 7 euró (a biztonság szempontjából eleve az előírtnál nagyobb összegben kimutatott) önrészről állítólag olvashatatlan fénymásolaton csatolta be a banki kivonatot, s emiatt az elszámolást át kell írnia papíron és az elektromos felületen is, azt az agyvérzés kerülgeti, amikor a szlovák Agrárkifizető Ügynökségben zajló korrupcióról olvas.
A megbízott nemzetközi könyvvizsgáló cég szerint a 2014 és 2020 között az ellenőrzött 110 eset 60 százaléka korrupciógyanús (a cég nem maga a bíróság, így csak gyanúról beszélhet, nem ítélkezhet). 27 eurómillió tűnt el a papírok között, a teljes támogatás negyedét pedig tanácsadás jogcímén tette valaki zsebre. Volna ehhez ingyen is pár tanácsom… Főleg azoknak, akik ezt kormányszinten elnézték, vagy egyenesen csak úgy elnézegették…
Az egyik kirívó eset, amikor egyetlen traktor 350 ezer euróval lett túlárazva.
Mondjuk, már az is botrány, hogy egy traktor ára egy vidéki iskolácska akkoriban éves költségvetésébe kerül – és itt nem a traktorgyártót ekézem-boronálom, hanem kormányaink sorának az oktatásügyhöz való hozzáállását. De hogy egy ilyen iskolácska éves költségvetésénél nagyobb összeget lehessen állami pénzből állami felügyeleti szervek kontrolja mellett ellopni egyetlen traktor vásárlásánál – miközben terítékre került az iskolahálózat racionalizálása (gyk. sulik megszüntetése) –, arra nincsenek szavaim.
Ideje volt, hogy egy új kormány kivizsgáltassa az ilyen mértékű tolvajlást, és ideje lenne, hogy a megtisztított igazságszolgáltatás is elvégezze ezzel kapcsolatban a dolgát.
Meg kell hagyni, ha vannak is fejcsóválós kommentárokra szoruló fejezetek a mostani kormányzat reformterveiben, ez az a szektor, amelyben e gárda az előzőnél jobban teljesít.
Meg azt is meg kell hagyni, hogy a következő kormánynak is lehet majd a mostani kormány pénzügyeihez néhány keresetlen szava, vizsgálata.
Hiszen akkora százmilliós csomagokat költött el Tesztovics úr részben logikusan és bizonyára jogosan, részben pedig már a szakmai és politikai figyelmeztetések ellenére antigénes covid-tesztekre, amekkora saccolva is elég lehetett volna vagy a szlovákiai egészségügy valóban itthon maradást vagy hazatérést motiváló béremelésére. Hiszen orvos- és nővérhiány van évek óta, minden kéz és fej számít, amikor a világ egyik legrosszabb halálozási arányát produkálja az ország. Más szektorokban fele akkora összegek jutottak béremelésekre az utóbbi esztendőkben, s ha nem is bizonyultak elegendőnek, volt hatásuk.
Vagy például – egyesek szerint – ekkora összegbe került volna egy komplett kórház felépítése. Szlovákiában – járvány ide, pandémia oda – egyetlen állami kórház sem épült az utóbbi egy évben. Nem akarom cinikusan azt állítani, hogy éppenséggel nem kongana az ürességtől, sőt, a pandémia lecsengése után sem kéne kihasználatlanság miatt traktorgarázzsá alakítani, de…
Van, aki csak téved a nyomás alatt, rosszul dönt, van, aki rosszul politizál és van, aki politikusként és anyagilag is profitál az elcsurgó költségvetési pénzekből. (Ne legyenek illúzióink, milliókat nem lehet lopni politikai védőháló nélkül.) De amikor a tolvajok említett fejedelmeit szidjuk, s megszokásból másnapra elfelejtjük az ügyet, tartsuk észben, hogy amikor március végén befizetjük az adónkat – és ugyanígy szidjuk az adóhivatalt –, akkor be kéne jegyezni piros betűkkel a naptárunkba, hogy a következő választásokkor az egyik fő szempont épp a tolvajok politikából való kiszűrése lehetne.
Már ugye, ha tudni lehetne egy ilyen elfuserált kormányválság idején, hogy mikor lehetnek a választások…