A tömegbe lőtt az oknyomozó újságíró gyilkosa!
Az újságíró egy idő után hozzászokik, hogy burkoltan, de akár nyíltan is személyesen ócsárolják őt/családját, kommentben akár lámpavassal fenyegetik.
Az újságíró mindezzel nem törődik, teszi a dolgát. Néha esetleg tévedhet is, mert dolgozik, mert ember, de akkor javít, ha tud. A jó újságírót nem szeretheti mindenki, mert ha jól végzi a dolgát, akkor bizony sok ember tyúkszemére is rálép. A bátor újságírónak pedig kötelessége a rohadt tyúkszemekre taposnia… Az újságíró (ha jól, pontosan végzi a dolgát, nem ferdít, nem fröcsög, nem uszít) a tényekkel dolgozik.
Tényekkel, számokkal, adatokkal, amik nem hazudnak. Ha egy tyúkszemből genny folyik, akkor megírja róla, hogy gennyes, nyilvánosságra hozza.
Az újságíró védelme a nyilvánosság. A tömeg!
Ha a munkája miatt veszik el az életét az olyan, mintha a nyilvánosságba eresztenének egy golyót, az mindenkinek kell, hogy fájjon.
Persze nem ér az élete többet, mint másé, akit "más munkakörülmények közt" gyilkolnak meg. Csak éppen egy újságíró meggyilkolása kórkép az adott közegről, ahol publikál.
Mert ott akkor vannak valakik (nyilván nincs egyedül az elkövető), akik magasról tesz a nyilvánosságra. Nem törődnek vele, hogy reflektorfényben gyilkolnak. Vagy gyilkoltatnak. Egy bérgyilkos "csak" teszi a dolgát, itt a felbujtóé, a megbízóé a gennyes tyúkszem...
Kigumizott agyú gyilkosból sajnos futkározik nem egy a "környéken", őket ha kinyírják, az munkabalesetnek számít.
Egy rendőrt, ha megtámadnak, egy fikarcnyival több esélye van védekezni, mint egy átlagembernek. Nem jellemző, hogy maffiamódszerekkel egy újságírót (vagy bárkit) CSAK ÚGY lelőnek (a párjával együtt). Újságírókat nagy ritkán "akkor szoktak ölni", ha a múltban írt valami nem éppen szimpatikusat valami nagykutyáról. Vagy a jövőben tervezett NYILVÁNOSSÁGRA hozni valami kínos dolgot egy olyan befolyással rendelkező valakiről, aki akár le is lövetheti őt ezért, mint egy kutyát.
Volt erre példa sajnos nagyon sok a múltban, meg van is a kevésbé demokratikus országokban most is.
Szlovákia egy demokratikus ország - lehet azon vitatkozni, hogy mennyire az, vagy nem az, meg miért szar ország ez, de egészen eddig a nyilvánosság kezében volt/van az irányítása.
Ha a nyilvánosságnak nem tetszett a vezetése, leváltotta bátran, akármekkora maffiafőnökről is volt szó. Most ez a nyilvánosság, a társadalom kapott egy figyelmzetetést: már nem csak az orrotok előtt lopunk milliárdokat, védünk maffiózókat, bizniszelünk exmaffiózókkal, nem működtetjük a bíróságokat rendesen, hogy egy piti bűnvádi eljárás évekig is eltart, hanem már annyira hagyjuk a dolgokat elharapózni), hogy akad ember, aki veszi a bátorságot, és megölet valakit a MUNKÁJA MIATT. Nem fél. Minek féljen, tudja, hogy relatíve biztonságban van. Tudja, ha el is kapják valaha, még hosszú évekbe telhet, amire elítélik. Ha elítélik egyáltalán. Ha elkapják egyáltalán. Ha egyáltalán rá tudják bizonyítani az általa elkövetett bűnt. Mert Szlovákiában még a harmadrangú piti kis bűnözőnek is lehet annyi pénze, hogy megvegyen egy bírót magának. Vagy megfizessen egy ügyvédet, akinek segítségével hosszú évekig el lehet húzni bármilyen kaliberű ügyet.
Egy ilyen helyzetben miért féljen az aljasa bárkibe, akár egy újságíróba, vagyis a nyilvánosságba, A TÖMEGBE golyót ereszteni?
