Történelmi győzelemként akarják eladni a Szövetség bukását

A legfőbb szerecsenmosdatót Berényi Józsefnek hívják. A magyarországi adófizetők által olvasói abszencia miatt tulajdonképpen szajhaként kitartott „felvidéki“ propagandaeszközükben arról rizsált, hogy mekkora győzelem a Szövetség választási veresége!

Lássuk be, részben lehet valami igazsága neki. Kiváltképpen, ha regisztráljuk, hogy az etnikai gyűjtőpártnak álcázott vállalkozásnak több mint 3 millió eurót fialt a választási buli.

Választóinak mentális állapotát szem előtt tartva holtbiztos beveszik nekik azt a kamu dumát is, hogy nem a Szövetség vezérkara lesz ám a pénzek haszonélvezője, hanem a „felvidéki magyarok“ en bloc!.

Ez van, ha az agymosás folyamatos. Tuti, hogy tömegeket lehet lebutítani akár egy vadászkutya értelmi szintjére. Csak épp a betanítandó vezényszavakat kell jól megválasztani. Amelyeken viszont még különösebben agyalni sem kellett ennek a „felvidéki“ konzervatív gruppnak, hiszen a „zanyaországot” több mint egy évtizede azokkal vezényli az újkori nemzetvezető… Vagy talán nem a „fúj Soros“, „mocskos Brüsszel“, „rohadt Amerika“, „pedofil- és genderveszély“, „megtiport lelkű magyarság”, „libernyák buzi média“ stb. vezényszavak uralják a sunyi „felvidéki“ közbeszédet az aktuális orosz birodalmi háború és béke jegyében…?

Különben is az a nagy helyzet, hogy a Szövetség parlamenti bejutásának meghiúsulása egyáltalán nem a pártvezetőség sara, hanem úgymond, az ellenséges médiáé. Amit a „szlovmagy neoliberális“ jelzős szerkezettel igyekszik degradálni a Berényi.

Vagyis nem is a párt boszorokánykonyhájában került a szar a palacsintába, hanem „a szlovákul vagy éppen magyarul megjelenő neoliberális media” műve…

Jól nézünk ki, nemde? Csakhogy közben nagyvonalúan el van hallgatva a tény, hogy a „történelmi“ mennyiségű Szövetségre leadott szavazat azért landolt a kukában, mert a „felvidéki“ magyarok a szlovák választópolgárokhoz képest mintegy 10-15 százalékkal kevesebben járultak az urnákhoz megint. Vagyis sokan ignorálták közülük a parlamenti választásokat, mert hányhatnékjuk volt a testvérháborútól. Akik pedig mégsem így tettek, azok közül elég sokan szlovák pártokra, különösen pedig Ficóékra szavaztak. Mert Orbán Viktor is így akarta…

Gyimesi Juraj György, a nagy varázslót alakító Igor Matovič egyszerű csapatából a Szövetséghez szinte erőszakkal leigazolt "vendégjátékos" bizonyára azért találta kijelenteni a szociális hálón a párt bukásának hajnalán, hogy most már az etnikai politizálásnak bizony annyi! Annak az etnikai politizálásnak, amelyre botrányos becsempészése idején könnyes szemmel felesküdött pártbeli fogadóbizottsága színe előtt!

A vakhitre és jobbágyhűségre idomított nagyon magyar választó pedig néz, mint hal a szatyorban. Képes bevenni azt az ordas maszlagot, hogy külső, „magyarul beszélő, de nem is magyar“ ELLENSÉG a politikai kórokozó. Nem a Berényiék, akik a Gyimesit, mintegy „megváltóként” csak azért erőszakolták rá tűzzel-vassal, vastag intrikák közepette a pártra, hogy a Híd platform vezetősége kénytelen legyen lelépni onnét… Mivel olyan rossz magyarok voltak ők, hogy Gyimesi kirekesztő fasisztoid nyomulása miatt a szagát sem bírták!

Egyértelmű, hogy így egycsapásra sikerült két legyet ütnie Berényiéknek. Egyrészt immár könnyebben kibulizhatják, hogy a majdani európai parlamenti választásokon ne a Híd-platform jelöltje legyen a listavezető – ha addigra már nem számolnák fel a platformokat(!) -, hanem ő kerüljön a posztra. Másrészt jól sikerült bespájzolni a társaságnak egy csomó lóvét. Aminek fejében tulajdonképpen az égvilágon semmit nem kell csinálniuk, hiszen mit is csinálhatnának, amikor megint a parlamenten kívül rekedtek, nem igaz?

Ragozhatjuk hát a dolgokat kedvünkre előlről-hátulról, komoly vagy akár komolytalan vehemenciával, a „felvidéki magyarok“ úgy megszívják majd, hogy hintás gazemberek terelgetik őket, mint annak a rendje. Eljön majd az az idő is, hogy az amerikai indiánokhoz hasonlóan, etnikai rezervátumban lesznek kénytelenk múlatni a napokat. Ott aztán okádhatnak majd kedvükre egymás arcába, ölébe, és méregethetik egymás magyarságát épp úgy, ahogy azt oly sokan teszik közülük manapság is. Szerencsétlen őseikként jóindulatúan csak annyit kívánhatunk nekik, hogy legalább majd 52-es tüzesvízből legyen nekik annyi, amennyire csak vágynak…