7
Fotók: a szerző- További felvételekért kattints!
Megosztás
A Dunaszerdahelyen élő József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő életművéről tartott szimpóziumot a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Az „én” létesülése és elhallgatása Tóth László életművében címmel ma, a dunaszerdahelyi Vermes-villában.
A szimpózium Tóth László 70. születésnapja alkalmából került megrendezésre. Az előadássorozat Hodossy Gyula, a SZMÍT elnökének köszöntőjével vette kezdetét. „Sokszínű, tiszteletre méltó az ő munkássága“ – húzta alá, majd elmesélte, Tóth László volt az egyike azoknak, akik írói pályája kezdetén támogatták.
„Laci egy igazi költő! Pályáját nagyon tudatosan építette. Életét nem hagyta a sorsra, ő is bele akart szólni. Lépésről lépésre rakta össze életművét”
– mondta el Hodossy Gyula.
Tóth László
Ezután Tóth László fejezte ki az esemény kapcsán érzett örömét, majd szavalásba kezdett. Az előadások sorozatát Filep Tamás Gusztáv kezdte meg A semmi szemléltető eszköze – túlélőben címmel. Utána Jancsó Péter vette át a szót, aki a Megkötni az időt – Tóth László interjúi címet viselő kötetet mutatta be.
Egy rövid szünet után Molnár Imre a Tóth László és a (cseh)szlovákiai magyar tudományosságról szólt néhány szót, Kocur László A művelődéstörténész címmel méltatta, míg Z. Németh István a Boszorkányok a Szélördög szekerén című kötetről, Tóth László gyermekkönyveiről beszélt.
Az előadássorozat harmadik blokkját Nagy Erika nyitotta meg, aki a következőről ejtett néhány szót: Szemben a világsorssal, avagy Otthon a hazátlanságban. Merva Attila a Tudatos eklektikus –Tóth László 70. témát boncolgatta, Bese Bernadett pedig a Tóth László 70. című kötetet mutatta be.
Az előadások sorozata Tadeusz Rózewicz szavalatával zárult, aki a Költészetem című verset adta elő Tóth László fordításában.
Tóth Lászlót a megjelent írók, költők, műfordítók megannyi kedves, dicsérő szóval illették. Életpályájáról, köteteiről, költői pályafutásáról beszéltek. Munkásságát mind elismerik, személye felé alázattal fordulnak.
Filep Tamás Gusztáv többek közt egy Tóth Lászlóval, egyik verse kapcsán készített interjúból idézett, ahol a riporter első kérdése az volt: „Mennyit lehet ezzel keresni?” A válaszban a következő szerepelt:
„Mert, ha a versből, versírásból, versírással megélni nem is lehet, vers nélkül valóban el lehet pusztulni. A vers hiányába valóban belepusztulhat az ember fia.”
SzC