A Trumptleba-választó-jelenség, avagy a stáb Trumpja
Nem, természetesen minden trampliságuk, bunkóságuk és agresszivitásuk ellenére nem lehetséges egymás ekvivalensének tekinteni egy Trumpot meg egy Kotlebát.
De:
A mód, és az okok hasonlóak.
Kotlebát ugyanúgy a proteszt szavazók röpítették az „égig”. És persze a meglepetést okozó „bujkálók”, akik nyilvánosan nem vallják be, nem dicsekszenek választottjukkal, de azért őrá szavaznak. Ahogyan Trump iránti szimpátiájával is kábé annyi ember nem dicsekedett, amennyire a győzelemhez szüksége volt. Ez egyfajta (szerencsétlen) lázadás.
Mindkét bohóc populista, azt hangoztatja, amit a választók hallani akarnak.
A fennálló rendszer kritikusának vallja, állítja be magát. S mivel itt is, ott is, épp a rögzült „rendszer”-ből van elege sokaknak, szinte mindegy, milyen áron, de ha valaki hajlandó a fennálló rendbe belerúgni a passzív gyávák helyett, akkor hozzásegítik az alkalomhoz pár szavazattal. Elvégre majdnem mindenki jobban szereti, ha a mocskos melót egy mocskos politikus végzi helyette, s neki nem kell (vagy nem is merne...) utcára vonulni, (nem is tudna...) civilként tevékenykedni, önkéntes munkát végezni, szóval saját kezdeményezéssel tenni a változásért... Meg persze, tékápé tényleg erre vannak a politikusok...
Mindkét antipatikus „úriember” rendet ígér. Más rendet. Félreértés ne essék, rendre szükség van. Ám rend és rend között oly nagy a különbség, mint a hópihe kristályszerkezete és a pelenkafőzés között. Leninek, Sztálinok, Hitlerek – mind rendet ígértek... Láttuk, milyen és mekkora rend lett.
Kotleba is rendet akart vágni az élősködő kisebbségek között. Kotleba barnás-bordós bársonyzakója azóta bársonyszékekben gyűrődik, s jól megél belőle, de a romákkal, magyarokkal a megfélemlítésen kívül semmi sem történt. Azon kívül, hogy alpári módon egymás ellen lettek kijátszva. A rendszer pedig nemhogy nem változott, hanem – lásd Kotleba megyéjét – a (fenn)tarthatatlanság határára, a jogszerűtlenségek posványába zuhant. Semmi sem lett jobb, s ha más lett, akkor korruptabb, rendetlenebb.
Persze, alibi akad, nem tehet a fickó semmiről, mert nem hagyják a fékek és ellensúlyok érvényesülni... Nagy túrót! Nálunk annyira nem működnek ezek a mechanizmusok, hogy gyakorlatilag középkori kényúrként telepedhet rá bármire. Csak hát azt tudni kell csinálni, ez a tudás pedig sem neki, sem a stábjának, majdnem azt írtam: az embereinek nem áll rendelkezésére. Szerencsére.
Ezzel szemben az új amerikai elnök esetében a fékek és ellensúlyok vasbetonból vannak. Az ő rizsája is csak duma marad, mert az USA rendszere akármilyen, mégis valódi, stabil, (bocs a tautológiáért, de) rendszerszerű szisztéma. Ott olykor hosszú évek és az establishment akarata, valamint reális politikai támogatás kell bármely nagyobb változás végrehajtásához (lásd pl. a legfelsőbb bíróságot). Igen, még a piros gomb megnyomásához is, bár erre gondolva azért sosem leszünk nyugodtak... Viszont – Kotlebával ellentétben – Trumpnak okos, rátermett stábja van. Illetve pontosítsunk: a stábnak van egy Trumpja. És ez a stáb az, amelyben bíznunk kell (szeretni nem).
Hiába hasonlít az elhanyagolt, vidéki, vidékies Kotleba-választó az elhanyagolt, vidéki, vidékies Trump-választóra, hiába azonosak vagy hasonlóak a problémái, az igényei (már ha tényleg azok, s nem csak a távolság sugallja ezt), hiába hasonlók a két réteg céljai és cselekvésének okai, egy Trump (igen, nyugtatgassuk csak magunkat) mégis más, mint egy Kotleba. És egy Trump lehetőségei mások, mint Kotleba lehetőségei. És teljesen mások, mint mondjuk egy hasonló indíttatásból, jogos csalódottságból választott, ráadásul tehetséges és az említett urakkal ellentétben iskolázott, okos (bár nem ritkán tahó) Orbán lehetőségei – hiszen láthattuk: Orbán a magyar rendszerben már elég mélyen „rendet” vágott... Akkor melyiktől is kell jobban tartani?
Arra mindenesetre ügyelnie érdemes majd a szlovákiai politikusoknak és a szlovákiai választónak, hogy az elégedetlenség, az elhagyatottság és az elhanyagoltság jogos érzése ne az első helyen álljon, amikor legközelebb az urnákhoz járul. Mert ígérni lehet bármit, de ha egy stáb akarnok bohócát (Trump), vagy egy akarnok bohóc akarnok, de tehetségtelen stábját (Kotleba), vagy a hunya stábjával is tehetséges akarnokként bánó főakarnokot (Orbán) tisztelnek meg a bizalmukkal, attól nem biztos, hogy jobb hely lesz a világ.
Sőt.
