Turulok és kettőskeresztek
Mindig ön- és közveszélyes, ha elmebetegek fetisizálják a célirányosan torzított történelmet, a magunk részéről pedig kijelenthetjük, hogy a szlovák beton kettőskereszt éppoly ronda, mint amilyen kellemes lehet a magyar turulmadár szárnytövének illata.
Itt és most nem tartunk heraldikai és kultúrtörténeti kiselőadást, de még csak szemiotikai tanfolyamot sem, alapfokon Bertényi Iván Kis magyar címertanát ajánljuk a kezdők figyelmébe.
Azt viszont határozottan megmorogjuk, ha Slota Janó csakazértis helyeztetne Komáromba gigantikus kettős keresztet – bár szerintünk a legszívesebben a saját hímtagját állíttatná cementbe ez a művelt egyén -, mert szerinte rohadék turulok köröznek és szállnak Dél-Szlovákia fölött.
S ebben kétségtelenül van némi igazság, ugyanis a turul és a turulszimbolika a magyar történelmi percepció párduckacagányos, romantikus túlzásaihoz tartozik, végső soron pedig az önimádó önkesergéshez, a régi dicsőségünkről szóló sírva vigadáshoz, a tragikusan végződő történelmi szereptévesztésekhez, és sohase annak felismeréséhez, hogy mi is lehetünk gyengék és követhetünk el hibákat.
Sőt megkockáztatjuk, hogy ezt még anno gróf Teleki Pál, a magyar revízió apostola, a kiváló földrajztudós is felismerte.
A vége pedig egy pisztolydörrenés volt. Aztán egy még sötétebb korszak dühöngött a negyvenes évek Magyarországán.
De nem is kalandoznánk el ennyire, csak éppen megtetszett Miroslav Kusý hasonlata, aki Slotát állatokhoz hasonlította, mely barmok ugyebár a vizeletükkel jelzik a területük határait.
Nos, Janó hugyálni ugyan tud, de a 21. századi Európában kikérjük magunknak, hogy egy közveszélyes őrült talmi szimbolikával, továbbá történelem és közös múlthamisító, agresszív demagógiával uszítsa egymás ellen az embereket.
Hogy Fico nem hal meg szégyenében!
Nem hát. Egyrészt mert jól jön neki belpolitikailag, másrészt mert talán zsigerből lenne hülye ő is?
Még most is visszaveszik a SMER-t Európába?
