"Úgy csináltam, mintha halott volnék" - Így élték túl a megyeri merényletet

• A 2000. októberében történt bűncselekmény a vádirat szerint Kocsis Norbert ellen irányult, aki azonban két jelenlévő barátjával ellentétben túlélte a lövöldözést.

• A nagymegyeri férfi titkos tanúként volt számon tartva a '99-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság ügyében, az ügyészség szerint emiatt került a mészárlást megrendelő maffiavezér, Sátor Lajos célkeresztjébe.

• Kocsis ellen nem a szóban forgó támadás volt az első, 1999 őszén Nádszegen (Galántai járás) adtak le gépfegyver-sorozatot az autóra, amelyben utazott, akkor a megtámadott kocsiban egy nagymegyeri férfi vesztette életét.

Az előző, januári tárgyaláson megtudhattuk, hogy az ügy három vádlottja – Kalmár Erik, Márik Andor és Vlčko Pál – tagadják bűnösségüket. Az év elején az üggyel kapcsolatban vallomást tett az a férfi is, akit aznap este fejbe lőttek, de csodával határos módon túlélte az esetet.

A március 10-i, keddi tárgyalási napra három károsultat idézett be a bíróság.

Egyikük a bűntett egyik halálos áldozatának lánya volt. A nő könnyeivel küszködve mondta el, hogyan szerzett tudomást a gyilkosság másnapján apja haláláról, azonban mivel akkoriban csupán tinédzser volt, a merénylet körülményeit egyáltalán nem ismerte. Kihallgatása így gyorsan véget ért, és a bíróság azokat a károsultakat szólította a tanúk padjára, akik személyesen élték át a majd’ két évtizeddel ezelőtti lövöldözést.

„Úgy csináltam, mintha halott volnék”

– írta körül a bíróság előtt a nagymegyeri férfi, mit tett, miután 2000. október 5-én a combjába kapott egy golyót.

Elmondása szerint barátaival – és Kocsis ismerőseivel – a helyi fodrászat előtt múlatták az időt, szólt a zene, szórakoztak. Ő a saját autója mellett álldogállt, háttal a támadóknak, így nem látta sem a fegyvereseket, sem azt, hogy azok milyen autóval érkeztek. A durrogásról először azt hitte, valaki petárdát dobott közéjük, aztán egy pillanat múlva a lábát ért lövés miatt már a földön feküdt, és inkább ott is maradt mozdulatlanul. Saját érdekében tett így, mivel eszébe jutott az is, hogy majdnem pontosan egy évvel azelőtt Nádszegen lelőtték az unokatestvérét.

„Aztán egyszer csak csend lett”

– mondta arról, hogyan ért véget az egész. A támadókat ezután sem vette szemügyre, vallomása szerint azzal volt elfoglalva, hogy ne vérezzen el, hiszen combjából spriccelt a vér.

Röviddel ezután társai berakták őt egy autóba, majd kórházba szállították, ahol egy hétig lábadozott.

A férfi – az ügyész kérdésére – a gyilkosság indítékát nem tudta megnevezni. Azzal tisztában volt, hogy a támadók eredetileg Kocsist akarták likvidálni, de arról nem volt tudomása, hogy ennek mi volt az oka.

A tárgyalásra beidézett másik károsult társához hasonlóan emlékszik vissza a történtekre.

„Ott álltunk, iszogattunk, szórakoztunk. Azt hittem, hogy petárdákat dobálnak, vagy valamilyen tűzijáték van. Aztán beugrottam az autóba, a kocsi túlsó oldalán kiugrottam, és elrejtőztem a parkban”

– beszélt az akkori történésekről a szintén nagymegyeri férfi, akit lábán szintén eltalált egy golyó. A parkban egy városi rendőr talált rá, és nyújtott neki segítséget.

Az autót, amivel a támadók érkeztek, nem tudta azonosítani, csak azt látta, hogy egy kocsi megáll a túloldalon, és már jött is a fegyverropogás. A támadókat ő sem látta, arra viszont egyértelműen emlékszik, hogy nem szimpla lövéseket, hanem géppisztoly-sorozatot adtak le rájuk.

Az előző megszólalóhoz hasonlóan ő sem ismerte a merénylet indítékát, „talán a konkurens csoport akarta őt likvidálni” – mondta Kocsisról.

Az ügy bírósági tárgyalása – melyekre további károsultakat idéznek be – májusban folytatódik.

(db)