Ügyes. És undorító!

Ardamica Zorán | 2015. október 10. - 10:12 | Vélemény

A szlovák kormány roppant ügyes. És undorító. Erre már e hónap elején három erős példát is hozott.

Jana Dubovcová ombudsman május óta vizsgálódott, és arra a megállapításra jutott, amelyre már május 12-én utaltam: a sajtó szelektálása tájékoztatáskor nem korrekt és nem törvényes. Sőt, ha már hónapokig vizsgálódott, a kormány, azon belül az ukázt kiadó kormányfő egyenesen alkotmányt sértett.

(Az alkotmánybíróság még nem döntött az ignorált Denník N beadványáról, a szokásos komótossággal vizsgálódik.) Az alapvető jogok biztosa figyelmeztette a kormányt, hogy most már azért mégis illene tájékoztatni a kormánykritikus médiát is. Egyes minisztériumok ezt felfogták. Vagy talán azt fogták fel, hogy a minisztereknek választások előtt érdeke minél több – akár elmarasztalóan minősítő – sajtómegjelenés, hiszen a rossz reklám is reklám, főleg a másik oldalon álló választók szemében... Ügyes.

Fico és népi zenekara az érintett tárgyalópartnerek magasabb, illetve alacsonyabb javaslatait félretéve saját hatáskörében döntött a minimálbér növeléséről. A fő, hogy a kormány populista, értsd olcsón népbarát lehessen. Ennek érdekében rálicitált saját miniszterének 400 eurós javaslatára egy havi ötöst. Ennek eredményeképpen bruttó 25 euróval többet vihet majd haza havonta az ilyen bérből élő rabszolga. Ha el nem bocsájtja a foglalkoztatója, akinek ez sok lesz (örülhet, ha megússza elvárt magasabb termelékenység melletti részmunkaidővel...) Hiszen egyes esetekben olcsóbb kevesebb embert túlóráztatni, akik így picivel többet keresnek, tehát örülnek majd. És olcsóbb lesz nem teremteni további – megdrágult – munkahelyeket. Ezekről azonban pontos kimutatás bizonyára nem készül a választásokig, akiknek emeltek, azok (teljesen érthető módon) örvendeznek, mert akár havi kb. négy kiló hússal többet tudnak vásárolni. Ami egy négytagú családnál ugyebár kb. négy étkezés alapja. Kamasz gyerekes családoknál kevesebb... Ők nem szakértik majd meg később sem a pro és kontra gazdasági eredmények statisztikáit, viszont ők a szavazók.... Ügyes.

Apropó vásárlás. A fentebbi két döntéssel politikai / meggyőződésbeli alapon lehetett vagy nem lehetett azonosulni. Aki bedől nekik, bedől, ez világnézet és matek kérdése.

A leggyomorforgatóbb azonban az olyan aljas húzás, amely szimplán, önmagában, mindenféle politika nélkül is hányingert képes kelteni. Az még csak hagyján, hogy az áfacsökkentett alapélelmiszerek közé sem a tejtermékek, sem a krumpli, sem a zöldség és gyümölcs nem kerültek be. (Gondolom, már nem világnézeti alapon, hiszen a krumplinak nincsenek pártos elvei...) Az is, hogy a csökkentést így minimálisan érzi csak meg a vevő és az államkassza, viszont teátrális mozdulattal kipipálható a közös stexből „jótékonykodó” választási ígérettáblán a kamerák, reflektorok és diktafonok (a Denník N-t beengedik vajon?) kereszttüzében.

Sőt, még az is csak a nettó izélgetés kategóriájába esik, hogy Ficoék ismét feltalálták a kettős árazást, hogy az (egyébként embereket foglalkoztató) üzletek az új összeg mellé körmöljék oda éjjelente a régit is. Lássa az üdvözült vevő, hány centecskével lett olcsóbb, aminek az ára amúgy szezonálisan akár többször is változik... Ügyes.

Különösképpen, hogy a még ügyesebb boltos a konkurenciától tartva magától folyamodna az ilyen marketingfogáshoz, nem kell neki parancsba adni, kimatekozza, megéri-e neki vagy sem. De ha a kormány – mert a megvédés most nagy divat – a tolvaj boltosoktól (akik jobbára maguk is a nép) szintén megvédi a népet, méghozzá parancsra, akkor mégiscsak többen fognak a kormánypártra szavazni (gondolja a Smer), mintha nem volna egy plusz alkalma hangoztatni az emberek védelmét. Nagyon ügyes!

De az már mégiscsak mindennek a teteje, hogy a legmegvásárolhatóbb, s a közös kasszából minden voksolásnál meg is vásárolt (tisztelet a kivételeknek) nyugdíjasokból lesznek egyik szervezetük, a Jednota dôchodcov Slovenska által azok a besúgók, akik majd a fenti ukázra magasról tojó, értsd tolvaj, tömeggyilkos, terrorista, népnyúzókapitalista, mocskos ki- és bezsákmányoló kereskedőket figyelik és jelentik fel, le és minden lehetséges, szociálisan biztonságos irányba.

Nem, mintha nem lenne a besúgás az elvtársak (sőt azok barnábban politizáló kollégái) óta nemzeti sport e tájon, de hogy a legkiszolgáltatottabb, legszegényebb társadalmi réteggel kelljen ehhez visszaélnie egy „szociáldemokrata” párt politikusainak és sleppjének... Fuj!

Már látom, ahogy a nyugdíjas egyik kezében a bevásárlókosárral, másikban az olvasószemüveggel, harmadikban a még jobb szemüveggel, negyedikben az élesre kihegyezett plajbásszal és jegyzettömbbel, ötödikben a zsebszámológéppel, hatodikban a polgári lelkiismeretével járja a polcsorokat, amíg egy önérzetesebb boltos – ajándékba adva neki a kosarában gubbasztó két nagyon szociális kiflit és húsz deka még szociálisabb csirkefarhátat – ki nem penderíti kemény munkával összegürizett és fenntartott üzlete ajtaján a jó édes szociális fityfenébe...

Elvtársak, aztán a szabad kereskedelemnek és a szabad árszabásnak hallottátok-e már hírét?!

Hát annak, hogy sokkal kevesebb visszaélésre lenne alkalom, ha egységesen minden élelmiszer áfája csökkenne? És hogy akkor még a nyugdíjas kommandót sem kellene bevetni...

Lesz persze később ennél lejjebb. Majd ha rájönnek a hatalmasok, hogy a gyerekeket a nyugdíjasoknál is jobban ki lehet majd használni. Mint a régi, piros nyakkendős, totálisan cuciális rencerbe... Reméljük, minél később.