Uncharted: Pókember Indiana Jonesként keresi a nemzet aranyát

2022. március 4. - 20:56 | Kultúra

Már-már általános klisé, hogy a játékadaptációkat rendre nagy reményekkel várjuk, de aztán jön a csalódás, a kiábrándulás, és konstatáljuk, hogy a videojátékok által ihletett filmeket sújtó átkot nem sikerült megtörni. Most viszont kaptunk egy produkciót, aminek köszönhetően végre láthatjuk pislákolni a fényt az alagút végén. Megnéztük az Uncharted című filmet!

Uncharted: Pókember Indiana Jonesként keresi a nemzet aranyát

Az Uncharted videojáték első része 2007-ben jelent meg a Naughty Dog jóvoltából, és ugyan alig egy évvel később már eljátszadoztak a megfilmesítés gondolatával, erre végül 2022-ig kellett várnunk. Nathan Drake kalandozásai azóta franchise-á nőtték ki magukat, és nem mellesleg számos rajongót szereztek, így érthető volt, hogy kissé fenntartásokkal kezelték a film készítéséről szóló híreket, amire aztán az előzetesek csak rátettek még egy lapáttal. Végül egy kellemes csalódás lett az eredmény.

A fiatal kora óta nagy kalandozásokról álmodozó Nathan Drake-et felkeresi egy Victor Sullivan nevű kétes alak, aki igazi kincsvadászatra invitálja hősünket. A cél nem más, mint megkeresni Ferdinand Magellan legendás aranyát, amit földkörüli útja során gyűjtött, és szőrén-szálán eltűnt. Amellett, hogy a páros eleve képtelen megbízni egymásban (és erre meg is van minden okuk), a küldetést nehezíti, hogy szintén a kincsre fáj a foga a rivális Chloe Frazernek és a könyörtelen kincsgyűjtő Moncadának is.

Nem titok, hogy a rajongókat legfőképpen a címszereplőt megformáló Tom Holland aggasztotta, hiszen Nathan Drake egy tapasztalt, sármos kincsvadász, aki kalandozásai során nem egy ellenséget szerzett magának. A Pókembernek hála óriási népszerűségnek örvendő Holland viszont finoman szólva is csak egy suhanc, így tehát sehogyan sem illett a képbe. Viszont egyből más a helyzet, ha azt vesszük, hogy az Uncharted-film kvázi egy eredettörténet, amiben a fiatal Drake szárnybontogatásait figyelhetjük meg, az pedig remek húzásnak bizonyult, hogy a készítők nem a színészt igazították a karakterhez, hanem fordítva: Drake-ben fellelhető némi Peter Parker-féle megnyilvánulás, de egyúttal megtalálható benne a játékbeli hősre jellemző pimaszság és törvényenkívüliség is.

Ruben Fleischer művében egyértelműen fellelhető a játékra jellemző stílus, ami anno az Indiana Jones-filmeket és a Tomb Raider-játékokat is meghatározta. Manapság nem sok értékelhető film készül a műfajban, az Uncharted viszont szerencsére ennek a sorát gyarapítja, az pedig további pozitívum, hogy nemcsak távolról adaptálja a játék világát és egyéb szegmenseit, de ezt mégis olyan módon teszi, hogy nem követel előzetes tudást a játékról. Tehát azok, akik ismerik Nathan Drake kalandjait, számos ismerős pillanatban lehet részük, viszont a játékról még nem hallók is ugyanolyan jól szórakozhatnak. A cselekmény rendkívül dinamikus, tele megoldásra váró talányokkal, amik nélkülözhetetlen elemei a kincskeresős zsánernek, a napjainkra jellemző sztenderdek megfűszerezésével pedig egy valóban szórakoztató összképet kapunk.

A kaland és az akció nagyjából egyforma mértékben van jelen, egyvelege tökéletes harmóniát alkot, megspékelve egy kis humorral. Természetesen nem egy agyeldobós, ugyanakkor brutálisan látványos jelenetben (lásd a repülős vagy a finálé hajós részét) lehet részünk, ami meghaladja a logika és a józan ész határát, de annak köszönhetően, hogy a film takarózni tud a játékos aspektussal, egyáltalán nem hatnak olyan bugyután, mint például a Dwayne Johnson, Ryan Reynolds és Gal Gadot által fémjelzett Különösen veszélyes bűnözök egyes szekvenciái. Mivel a film nem konkrétan egy játékrész történetét dolgozza fel, a kronológiára fittyet hányva innen-onnan merítgeti az ikonikus jeleneteket, ezzel is mutatva, hogy mennyire szabadon kezeli a játékot.

Tom Holland jól láthatóan lubickolt az ifjú Nathan Drake-ként, és nemcsak, hogy fizikálisan is formába került, hanem karizmában is odatette magát, fiatalos lendülete pedig meghatározta az egész film tempóját. A Mark Wahlberg által megformált Victor Sullivannel remek párost alkottak. Jó volt látni a két, egymásban megbízni képtelen kalandor csipkelődését, valamint ahogy Sully inkább amolyan kiöregedett hősként igyekszik egyengetni fiatalabb társa útját – aki ennek természetesen egy cseppet sem örül. Antonio Banderas Moncadája tipikus gazdag galád volt, a csatlósát alakító Tati Gabrielle messze ellopta előle a show-t, a Chloét megformáló Sophia Alinak pedig ugyan jól állt a szerep, de Hollandék mellett kissé elsikkadt.

Az Uncharted ugyan nem forradalmasítja a kaland műfaját, de remekül visszaadja annak minden klasszikus jegyét, ezzel pedig kétségtelenül az elmúlt évek egyik legjobb filmjének mondható ezen a téren. Emellett az sem mellékes, hogy profin sikerült adaptálni a videojáték minden lényeges tényezőjét. Ha a beharangozott folytatás is hozza legalább ezt a szintet, akkor semmiképp sem lehetünk csalódottak.


(tt)

Címkék: filmkritika, Uncharted, mozi