1
Fotó: Thoth Technology
Megosztás
A rakétáknál olcsóbban és egyszerűbben is szállíthatna a jövőben embereket, műholdakat és egyéb anyagokat az űrlift, amelynek különböző prototípusait hét német és japán diák kutatócsoport mutatja be a héten az Európai Űrlift Versenyen (European Space Elevator Challenge) a németországi Garchingban.
A két-három kilogrammos terhet elbíró modellek egy száz méteres kötél mentén emelkednek fel egy ballonhoz a csütörtökig tartó versenyen. A cél, hogy a fiatal kutatók érdeklődését felkeltsék az űrlift ötlete iránt, és kiépüljön egy közösség – közölte a megmérettetést szervező Müncheni Műszaki Egyetem rakétatechnikai és űrutazási tudományos munkaközössége (WARR). A legjobb csapat pénzjutalomban részesül.
Hogy a felvonót tényleg megépítik-e valaha, csak másodlagos kérdés.Az a fontos, hogy alkalmazhatom mindazt, amit fizikából és informatikából tanultam"- mondta az egyik versenyző.
A fiatal kutatók által kitalált rendszerek többnyire csigákkal dolgoznak, amelyek a kábelre feszülve mozgatják felfelé a kapszulát.
Az egyelőre megoldatlan központi kérdéssel, hogy létezhet-e a több ezer kilométer hosszúságú kötél elkészítéséhez alkalmas anyag, csak kevesen foglalkoztak. A tudósokat évtizedek óta érdekli az űrfelvonó ötlete. Pusztán matematikai alapon a modellek gyakorlatba való átültetése könnyen elképzelhető, az elmélet gyakorlati megvalósítása azonban a kötél anyagánál akadályokba ütközik.
Mintegy 36 ezer kilométeres magasságban, ahol az úgynevezett geostacionárius pálya is található, a nehézségi és a centrifugális erő egyensúlyt tart. Így itt egy lehetséges űrállomás stabil ponton mozogna a Föld körül, a bolygó mindig ugyanazon pontja felett lenne. A geostacionárius műholdak is ebben a magasságban repülnek.
A felvonó földi állomásának fizikai okok miatt az Egyenlítőn, lehetőleg vízben kell lennie – emiatt hatalmas kiterjedésű területen kellene repülési tilalmat bevezetni.
Tobias Ortmann, a verseny projektvezetője szerint ezek már alaposan átgondolt tények, a kötél anyaga viszont problémát jelent: "az acélkötelek több kilométer után érik el határértékeiket, ahogyan az a függőhidaknál is látható".A kutatók e célból jelenleg a grafén nevű nanotechnológiai anyagot vizsgálják, amely tulajdonképpen egy egyetlen atom vastagságú grafitréteg.
A kötél mellett annak kérdését is meg kell oldani a megvalósításhoz, hogy hogyan és milyen sebességgel lehet egy ilyen hosszú kötelet felvinni az űrbe. A rakétasebesség nem jöhet szóba: egyes kutatók szerint 200, mások szerint 600 kilométer per óráról lehet szó. Mindkét esetben napokig, akár egy hétig is eltarthat az út.
Ortmann maga is elismerte, hogy távol állnak még a megvalósítástól. "Az igazi kérdés az, vajon még ebben az évszázadban sikerül-e"- mondta a szakértő.
(MTI)