Utazó házak a Dunán, meg Lilla

2020. június 1. - 16:14 | Kultúra

Csallóközi lenyomatok CV.

Utazó házak a Dunán, meg Lilla
Az egykori Komárom (Archív felvétel)

„A Duna vízállása még folyvást magas, de nem növekszik, jégtáblákat már csak úgy lézengve látni a zavaros folyam sebes hullámain úszkálni” – jelenti olvasóinak a Vasárnapi Ujság 1855. március 11-i száma. A korabeli tudósítás szerint a gőzösök is kezdik elfoglalni állomásaikat, s „egészen szokatlan látvány ezen gyorsutazó házakat nézni (...) midőn szép csendesen ereszkednek (...), mintha csak próbálgatnák kerekeiket, vajjon tudják-e még a régit”.

Pozsony vidékén ugyanakkor az történt, hogy egy gróf Zichy-féle tiszt kocsiját az országúton a kiáradó víz felfordította, s annyira ellepte, hogy a névtelen hős csak úszásban lelhetett menekülést. Közben kocsisát is szerencsésen kivitte magával a „partra” az életét kockáztató derék gazda.

Komárom megyéből az alábbi szomorú sorokat közli a lap: „Lilla, saját nevén Vajda Juliánna, 1845 óta pedig nt. Végh Mihály komáromi egyházmegyei esperes és hetényi helvét hitvallású lelkész úr neje – február hó 20-án 83 éves korában élni megszűnt. Tetemei Dunaalmáson temettettek el”. A tudósító – csak nevének kezdőbetűit ismerjük: F. B. – a gyászjelentéshez a következő adalékot fűzi: „Rév-Komáromban született, ott látta és szerette meg Csokonai, s hogy a szerelem, mellyet a nagy költőnek Lillához írt ódái lehelnek, mennyire fejlett közöttök, előttem titok. Azt azonban az utóbbitól hallám: hogy egy Csokonaitól kapott levelet tőle a derék P. vett át, vele a nemzeti múzeumot gazdagítandó”.

„Quem dii odere, paedagogum fecere, azaz akit az Isten gyűlöl, tanítóvá kárhoztatja” – idézi további hírei között az egyik levelezőjét „a hetenként egyszer egy negyedrétű íven” megjelenő újság. A szerkesztőség reflexiója a levélre így hangzik: „Mi ezt az elavult diákos példabeszédet nem tartjuk igaznak, mert nem lehet az, hogy Isten azokra bízza a legnemesebb hivatalt, akiket gyűlöl, ámbár azt is elismerjük, hogy bizony nem irigylendő sok nevelő sorsa, de mégis helyesebbnek tartjuk nemes elszántsággal küzdeni a napról napra mindinkább enyésző előítéletekkel”. A fenti üzenetváltás több mint százötven évvel ezelőtt látott nyomdafestéket a Landerer és Heckenast kiadók sajtótermékében. Semmi új a nap alatt?

Lelkes Vince