Utolsó esély a kiugrásra, avagy a konzisztens gondolkodásról

Mindjárt az elején kis kitérő a konzisztens gondolkodásról (kicsit sűrű volt ugyanis e hét): A V4-es országok közösen fognak fellépni az osztrákok új családtámogatási szabályai ellen.

Utolsó esély a kiugrásra, avagy a konzisztens gondolkodásról
Fotó: TASR

Egyébként logikusan érvelnek amellett, hogyha valaki Ausztriában dolgozik, keres és ugyanúgy fizet minden adót, illetéket, járulékot stb., mint egy osztrák, akkor ugyanolyan szociális ellátásra kell jogosult legyen. Ennek az érvelésnek azonban egyes politikusok kétszer is hajlamosak ellentmondani, amikor azt követelik „Brüsszeltől”, hogy ne más mondja meg a nemzetállamoknak, milyen törvényeket hozzanak (akkor Ausztriának miért a V4 akarja megmondani?), és amikor úgy tesz, mintha az érintett, V4-országokból Ausztriába „szakadt” személyek nem zömmel gazdasági bevándorlók lennének. Akik így történetesen ugyanolyan „elítélhetők”, mint ahogyan a V4 „elítéli” azokat a gazdasági bevándorlókat, akik a V4-ekhez érkeznek, vagy érkeznének.

És ez akkora skizofrénia, hogy azon szülők, akiknek a gyermekei nyugaton dolgoznak a jobb élet reményében, vígan posztolgatják a netre, mennyire ne jöjjenek ide „mások”.

Ami viszont majdnem akkora skizofrénia, mint amilyenről koszorús Csáky Pálunk tett tanúbizonyságot azzal, hogy kisebbségi főjogvédő politikusként és egyedüli magyarként nem szavazta meg az uniós jogi minimumot. Mert ő maximumot akar, vagy micsodát… Miért is fontos ez? Azért, mert bár egy ideig mindenki minden következetlen ember hajlamos bevenni a maszlagot, de egy idő után világosan látszik előbb messziről, távlatból, majd pedig közelről is, hogy a ló lába kilóg.

Vissza a témához:

A szlovák parlament elnöke, a Híd koalíciós „partnere” (de viselkedése szerint inkább koalíciós ellensége) esetében nemcsak kapitányi rangjának megszerzése lógott ki lólábként (érdemes emlékezni arra a botrányra is), hanem doktori titulusa sem a konzekvens emberi cselekvés erejét példázza.

Most én itt nem fogom a disszertációt elemezni, sem pedig amellett érvelni, hogy lopta-e a szöveget vagy sem. Azért nem, mert fölösleges. A sajtó összehasonlította más szövegekkel és az eredmény evidens. Én viszont már azt sem értem - és ebben minden éppen most egyetemista hallgató, sőt jobb helyeken a középiskolás is igazat adhat nekem - hogyan juthatott el az ominózus disszertáció a védésig. Nem igaz egyszerűen, hogy akkor, amikor eljutott, ennyiben különböztek a formai követelmények a maiaktól. Én ugyan nem jogra jártam és nem a jogi karon tanítottam Besztercebányán (ahol Danko titulusát szerezte), de egyoldalas bevezetőket még a Bél Mátyás Egyetem egyéb karain is csak 5-6 flekkes heti referátumokhoz volt szokás elfogadni, ha… És irodalomjegyzék kéretett, ami szerintem az ősidőktől fogva, de minimum a huszadik század elejétől (amikorra az európai tudományos akadémiák és egyetemek pozíciói és munkájuk szokásrendje vagy szabályzása letisztultak) kéretett mindenhez. Egy sima beszámolóhoz ugyancsak mindig kellett irodalomjegyzéket csatolni (kivéve, ha az oktató konkrétan egyetlen szakirodalmi forrás feldolgozását kérte). Amennyiben egy munkának van konzulense és opponense (ezen a szinten mindkettőnek lennie kell), akkor azok a szakirodalom jegyzékének hiányában nem engedhetik védeni a jelöltet. Ennyi.

Tehát itt az egyetem is nagyot hibázott, s tekintve, hogy a parlament elnökének dolgozatával egy másik, később született dolgozat szinte azonos, a hiba ismétlődött. Vagyis van ok feltételezni:

lehet, hogy ez az eljárásrend akár megszokott is lehetett azon a karon, ahol a szlovák országos politika „elitje”, pontosabban annak jó része vagy tanult, vagy egyenesen oktat vagy oktatott. (Pl. Mamojka vagy Cuper) Az belső berkekben köztudott, hogy a besztercei jogi kar (tisztelet a kivételeknek) gárdája nem a legjobb eredményt produkálta a karon még pár éve, már ami a publikációs tevékenységet illeti. Ami egyrészt érthetetlen, hiszen a jogászok zöme szövegekkel dolgozik, napi szinten fogalmaz és kiváló rétornak, valamint kommunikációs szakembernek, stratégának kell lennie. Másrészt érthető, mert ha az oktató gyakorló jogász, akkor az oktató fizetésének többszörösét keresi meg „mellékesen”, nem marad tehát ideje a pénzkereset mellett publikációs tevékenységre. Ezek szerint egyeseknek disszertáció írására sem. És akkor még a plágiumot és az idézéstechnikai kérdéseket fel sem vetettük. (A következő órákban ki-ki emlékezzen meg a volt magyar államfő vonatkozó érveire védekezése kezdetén…) Reméljük, mindez mára megváltozott a karon, noha a rektor viselkedése is elég skizofrén volt a napokban e kázussal kapcsolatban.

Valamint: Lubyová miniszter asszony, aki tudósból lett miniszter asszony Danko pártja által delegálva az egyik legszebb szlovák kormányban, persze fentiek tudatában védte a főnökét. Ahelyett, hogy szakmai tanácsot adott volna neki: ez is skizofrénia.

Erre föl - azt gondolja tán, még hisznek neki annyian, hogy zsarolhasson?

Danko bizalmi szavazást kér önmagára a Szlovák Nemzeti Tanácsban: teljes skizofrénia.

Hogy Danko csaló, ahhoz most már annyira nem fér kétség, mint ahhoz, hogy az SNS sem szalonképes párt. Eddig sem volt, de ez ízlés és érdek kérdése, mostantól persze skizofrénia kérdése.

Ha valaki egy nyilvánvalóan csaló egyént politikai érdekből véd és fedez (mert, mondjuk, ha az édesanyja védené, akkor ugye megértjük, érzelmeink nekünk, választóknak is vannak), holott más a deklarált értékrendje, akkor az a szubjektum is süllyesztőérett.

Tehát: a skizofréniát elkerülendő a Híd tegnap még helyesen és disztingváltan fogalmazott, amikor a csendesebb távozás lehetőségét felkínálva „személyes döntés” meghozatalát várta el Dankotól, ám ma már világos beszéddel kell követelnie vagy a csalás azonnali cáfolatát, vagy Danko és védelmezőinek távozását.

Vagy természetesen fel kell robbantania a koalíciót, mert ez az utolsó esélye a nem egészen tisztán, nem egészen szagtalanul, nem is egészen egyenes gerinccel történő, de a tanulságokat logikusan és emelt fővel levonó távozásra ebből a koalícióból.

(Miért is fontos ez? Azért, mert bár egy ideig mindenki minden következetlen ember hajlamos bevenni a maszlagot, de egy idő után világosan látszik előbb messziről, távlatból, majd pedig közelről is, hogy a ló lába kilóg

satöbbi, satöbbi, satöbbi…)