Üzenet a kanadai liberálisoktól

Ott vannak benne például a két legfontosabb „hagyományos” kanadai kisebbség képviselői, és nem is akármilyen pozíciókban. A frankofón Stéphane Dion például a gyakran szeparatista hangokat hallató Québec tartományból érkezett, és a kulcsfontosságú külügyminisztériumot fogja irányítani. Trudeau maga is québeci származású. A Liberális Párt ebben a tartományban legutóbb épp a jelenlegi miniszterelnök apja, Pierre Trudeau idejében tudott nyertes eredményt elérni, idén ez a hosszú kihagyás után újra sikerült. Jody Wilson-Raybould új igazságügy-miniszter pedig a Kwakwaka’wakw őslakos törzsből származik, és egyben az első őslakos aki ezt a fontos posztot betöltheti. De ott van a kormányban az Inuit (régi terminológiával „eszkimó”) Hunter Tootoo halászati miniszter is. (A Tootoo név onnan lehet egyeseknek ismerős, hogy az észak-amerikai hokiligában, az NHL-ben több csapatban megfordult már a fenti miniszter unokatestvére, Jordin Tootoo.) Az őslakosok eleve elégedettek lehetnek a választások eredményével, hiszen tíz képviselőjük is bejutott a törvényhozásba, ami rekord.

De nem csak a régóta kanadainak számító csoportok, hanem az újabb kisebbségek is megjelennek a fontos miniszterek soraiban. Különösen erős az indiai kontingens, Harjit Sajjan hadügyminiszter, Amarjeet Sohi pedig infrastrukturális miniszter lett. De a képeken turbánt visel a második generációs bevándorlónak számító – azaz indiai szülőkkel rendelkező – Navdeep Bains innovációs miniszter is. Náluk is érdekesebb Maryam Monsef, aki egy mindössze harminc éves nő, emellett afganisztáni menekült – édesapja ott halt meg, fegyveres konfliktusban – és most a demokratikus intézményrendszerért lesz felelős, szintén miniszterként. A muszlim közösségek szintén jó választást zárhattak, nekik is tíz képviselő jutott ezúttal, ami szintén rekord.

Trudeau kormánya, amely méltó módon állíthatja magáról, hogy bemutatja Kanada diverzitását, abban is szinte egyedülálló, hogy harminc tagjának fele nő és fele férfi. Amikor az új miniszterelnököt megkérdezték arról, miért fontos neki a nemek kiegyenlítettsége, annyit válaszolt: mert 2015 van. Azaz: ma már ez nem lehet(ne) kérdés. Nem meglepő ez a kiállás – vagy az etnikai kisebbségekhez tartozó elitek káderezése – egy olyan politikustól, aki karrierjét a multikulturalizmussal foglakozva kezdte. És ha már női egyenjogúság: az ezzel foglalkozó új minisztert pont Hajdu Patríciának hívják.

Éppen ez utóbbi, mármint a kanadai multikulti fényében is érdekes ez a mostani eredmény. Miközben Európában egyre hangosabbak a diverzitás kritikusai, Kanadában kifejezetten jól muzsikál a bevándorlók újabb és újabb generációjának integrálása a társadalom szövetébe. Egy eleve többnemzetiségű országról van szó, amelynek angol ajkú és európai származású többségi lakossága egy nemzetállami asszimilációs stratégia helyett fokozatosan teret engedett a québeci franciáknak és az őslakosoknak egyáltalán. Ez az alapszövet pedig lehetőséget adott arra, hogy azt bevándorló közösségekkel fejlesszék tovább. Maga a multikulturalizmus is Kanadából származik, leghíresebb teoretikusai – köztük Charles Taylor – kanadai.

Trudeau máris bejelentette: megbízta új kabinetjét, hogy tegyék lehetségessé a lehető leggyorsabban 25 ezer szíriai menekült befogadását. Kanadában ettől nem félnek, sőt a jelek szerint a dolog természetesnek tűnik. Ahogy az is, hogy egy magát liberálisnak nevező párt nyerni tud a választásokon a konzervatívok (valamint a baloldal) felett. Üzenet ez Európába is, ahol a liberális szó már-már szidalomnak számít, és ahol a politika egyre inkább egy konzervatív közép és egy euroszkeptikus radikális tömb közötti újraelosztás felé halad. Egy ilyen új leosztásban a liberálisoknak alig van helye, amit mi sem mutat jobban, mint az Európai Parlament liberális frakciója, az ALDE mélyrepülése és identitáskeresése. Lehet, hogy pont ez a kanadai impulzus adhat erőt az európai liberálisoknak is, hogy megmutassák: a konzervatív újbeszél hazugságai ellenére liberálisnak lenni nem annyit jelent, mint hazaárulónak, gerinctelennek, elvtelennek lenni. A szabadságok védelme és a nyitottság kell, hogy visszakerüljön a liberalizmus szó mellé ezek helyett a badarságok helyett. Ha így lesz, akkor talán az is előfordulhat, hogy a mi európai politikai vezető testületeink is jobban leképezik majd a kontinens demográfiáját nők, vallási és etnikai kisebbségek, életkorcsoportok terén. Merthogy – bár nem úgy tűnik – itt is 2015 van, nem csak Kanadában.