A valaha készült legrészletesebb szimulációval megfejtették, hogyan nyelik el a fekete lyukak az anyagot

A valaha készült legrészletesebb szimulációval megfejtették, hogyan nyelik el a fekete lyukak az anyagot. Az amerikai, brit és holland szakemberekből álló kutatócsoport ezzel egy több évtizedes rejtélyt oldott meg. 

A valaha készült legrészletesebb szimulációval megfejtették, hogyan nyelik el a fekete lyukak az anyagot
-illusztráció- (Fotó: Pixabay)

Az új ismeret abban is segít, hogy a kutatók jobban megértsék a fekete lyukak keletkezését és fejlődését.

Egy hatalmas adathalmaz segítségével sikerült a tudósoknak egy fekete lyuk eddigi legpontosabb szimulációját elkészíteniük. Elsősorban a fekete lyukak és az azokat körülvevő úgynevezett akkréciós vagy anyagbefogási korong közötti kölcsönhatást vizsgálták.

A fekete lyukak az univerzum legkülönösebb objektumai. Nagy csillagok összeütközésekor jönnek létre. Intenzíven "falják" a körülöttük keringő anyagot: csillagokat és csillagközi gázokat. Gravitációjuk olyan nagy, hogy még a fény sem jut ki belőlük. A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. 

Áprilisban mutatták be a fekete lyukról valaha készített első felvételeket. Ezeken a Szűz csillagképben lévő Messier 87-es óriásgalaxis közepén található objektum látható, melyet egy vöröses-narancsos akkréciós korong vesz körbe. 

John Bardeen és Jacobus Petterson fizikusok 1975-ben állították fel azt az elméletet, amely szerint az akkréciós korong belső területének a fekete lyuk egyenlítői síkján kell elhelyezkednie. Feltételezésüket most a kutatók számításai is megerősítették. Számítógéppel szimulálták az akkréciós korongban kialakuló mágneses vihart. Eddig úgy vélték, hogy a súrlódási ellenállás szükséges feltétele annak, hogy anyagot nyeljen el egy fekete lyuk, most ezt a jelenséget úgy tűnik, a mágneses mezővel magyarázzák. 

A szimuláció eredményeként látható, amint az akkréciós korong belső régiója tökéletesen illeszkedik a fekete lyuk egyenlítői területére, miközben a külső terület más szögben áll.

(MTI)