Megosztás
Lehet, hogy Róbert Fico nem alapból infantilis, azaz gyermeteg, hanem valahol hallhatott arról, hogy a nép, vagyis a mindenkori tömegek intelligencia-hányadosa körülbelül a nyolc éves gyermekekével azonos. Csak ilyen alapon választhatott magának egy olyan sima útonállót példaképül, mint amilyen Juraj Jánošik volt annak idején.
Ugyanígy csak egy infantilis személyiség etetheti olyasmivel a közvéleményt, hogy a mindenkori államnak polgárai atyjaként kell funkcionálnia. Ha már a katolikus egyház az édesanyjuk nekik…
Valószínűleg eme tragikomikus tényeknek tudható be, hogy bizonyos közvélemény-kutatási adatok szerint Róbert Fico komoly népszerűségnek örvend az ifjúság és a paternalista, vagyis az atyáskodó kommunizmus időszakában szocializálódott nyugdíjasok körében. Ez a helyzet viszont hosszabb távon legalább annyira veszélyes a szlovák miniszterelnökre nézvést, mint amennyire megszívhatják a következményeit a mindenek fölötti állami gondoskodásra, azaz atyáskodásra utazó naiv választók.
Utóbbiak azért tévednek, mert az állam mindenhatóságába vetett hitük következményeként előbb-utóbb a szó szoros értelmében teheti őket gyermekké az állam. Pontosan úgy, mint a kommunista érában. Amelynek lényege a saját akaratuktól intézményesen megfosztott egyénekből álló magatehetetlen csorda fölött folyamatosan gyakorolt állami kontroll volt. Amely azt is megszabta, hogy mire gondoljon az ember…
Ficót viszont azért égeti majd meg az általa piszkált pártállami parázs, mert előbb-utóbb ugyanúgy kiűzik majd a hatalomból, mint egyre nyíltabban vállalt példaképeit a kommunizmus múlt század végi bukását követően…
Ugyanez lesz majd a nóta vége akkor is, ha Róbert Fico valóban alapból olyan infantilis személyiség, mint amilyennek látszik. Az együgyű mesékkel ideig-óráig meghódítható gyermekek ugyanis, az infantilis mesemondóval ellentétben, minden bizonnyal felnőnek majd…
*Ján Botto: Smrť Jánošíkova (Jánošík halála)